Sokáig a kamerák előtt láthattuk, de már jó ideje a másik oldalon tevékenykedik. 70 évesen is ragyog, a fiatalok irigykednek a külsejére, és ma sem áll meg egy percre sem. Pataki Ági jelenleg nagy erőkkel dolgozik a saját brandje, a TITOK felépítésén, és közben nem telik el úgy nap, hogy ne nevettetné meg a férje, Kovács Gábor, akivel már több mint 30 éve járnak közös úton.
Hogyan telnek a mindennapjaid?
Elég sokrétű a munkám, már kevésbé szól a filmezésről. Jelenleg inkább a TITOK-ról szól, a brandem elindulásáról, amivel sok a teendő. Például az, hogy az első nap – amikor megtartottuk a sajtótájékoztatót – elfogyott a legyártott készlet, és most szaladunk az események után, de utolértük magunkat. Vagy például különböző interjúkra járok, ami most kiemelten fontos a brand megjelenése miatt. Persze akkor is fontos ez, amikor egy új filmmel jövünk ki, de most pont köztes állapotban vagyunk filmügyileg. Tavaly bemutattunk egyet a Legjobb tudomásom szerint címmel, Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi című filmünk pedig még bemutatásra vár. Filmügyileg tehát köztes állapotban vagyok, de a brandemet illetően a legnagyobb sűrűjében.
Április 14-én jelent meg a TITOK. Milyenek az eddigi visszajelzések?
Egészen fantasztikus, hiszen pillanatok alatt felvásárolták a készletet. Mostanáig az utángyártással voltunk elfoglalva, elkezdtük ledolgozni a várólistát, de már mindenkit ki tudtunk szolgálni. Most várjuk, hogy mi lesz hosszú távon a termék sorsa, de egyelőre nagyon biztatóak a jelek.
Pataki Ági (Fotó: Schumy Csaba)
Hogyan lehetséges ilyen sűrű tennivalók között fittnek és kipihentnek maradni?
Az rosszabb lenne, ha nem lenne dolgom. A mai napom egy interjúval kezdődött, délután Esztergomba megyek egy beszélgetésre a nemrég megjelent könyvemmel kapcsolatban, de azért nincs lekötve minden percem. Annyit vállalok és csinálok, amennyi jól esik, természetesen elsősorban a kötelességeimet teljesítve. Így nem esek hullafáradtan az ágyba, és nem kelek hullafáradtan reggel, hanem nagyon jó, tempós, aktív életet élek.
Mi számodra a pihenés?
Kutyasétáltatás, gyaloglás a férjemmel. Nekem nem kell ágy a pihenéshez.
Nem érzed azt, hogy még mindig kevés a nő az üzleti világban?
Nagyon lassan, de mi magyarok is próbálunk európai szintre kerülni ezen a területen. Azt nem mondom, hogy elértük a skandináv országok szintjét, vagy akár a fizetéseket tekintve túl jól állnánk. De már nem negligálják a nőket mindenhol. Ha egy nő ambiciózus, tehetséges, rátermett, akkor ma már nincsenek átugorhatatlan akadályok. Csak még nem tartunk ott, hogy egyforma elvárások, egyforma díjazások és elismerések illetnék a nőket és férfiakat.
Pataki Ági és férje, Kovács Gábor (Fotó: magánarchívum)
Ez igaz a ti munkakapcsolatotokra a férjeddel, Kovács Gáborral?
A filmszakma egy nagyon kellemes kivétel ilyen szempontból, mert itt nincsenek előítéletek, nincs diszkrimináció. A filmszakma nagyon nyitott és liberális, ha egy nő tehetséges és érvényesülni akar, akkor az megtörténhet. Az más kérdés, hogy fizikálisan iszonyatosan megterhelő szakma, így a testi adottságok miatt a férfiak többen vannak..
Milyen fajta fizikai megterheléssel jár ez a szakma?
Valamikor napi 24 órát jelent, és mínusz 50 foktól plusz 50 fokig dolgozunk. Bányászból is kevés a nő, és nem azért, mert ne engednék oda őket, hanem azért, mert fizikálisan iszonyatosan megterhelő. A család és a gyerekek mellett nagyon nehéz teljesíteni, de persze azért sokaknak sikerül. Jelentős női rendezőink, producereink is vannak.
Fel tudod idézni, melyik forgatás jelentett különösen nagy kihívást?
Minden forgatási nap kihívás. Mindig történhet valami, mindig vannak nehézségek. Nagyon könnyű, nagyon laza forgatási napra nem igazán emlékszem, mert a büdzsé mindig szorít, ezért minél több dolgot kell egy napba bepréselni. Volt példa nagyon feszült napokra, mondjuk amikor az Üvegtigrist forgattuk. Szükségünk volt a budapesti kivilágításra, amit éjfélkor lekapcsolnak. Ez egy olyan szituáció, aminek szinte lehetetlen a megoldása, hiszen nem lehet elérni, hogy Budapesten a díszkivilágítást ne tizenkettőkor, hanem egy órakor kapcsolják le, mert mi akkorra leszünk kész. Az egy iszonyatosan feszült nap volt, de végül abszolváltuk a feladatot.
„A filmszakma nagyon nyitott és liberális, ha egy nő tehetséges és érvényesülni akar, akkor az megtörténhet” (Fotó: magánarchívum)
Miben más ez, mint a modellkedés?
A modellkarrier is egyfajta fizikai munka, ami nem látszik külső szemmel, mert a modell mosolyog, és szép minden körülmények között. Annyiban hasonlít a filmezéshez, hogy mind a kettőben nagy a bizonytalansági faktor, és most nem a saját karrieremre gondolok, mert nekem modellként sosem kellett megélnem ezt a bizonytalanságot. Abban az időben nem kellett castingra járni, nem kellett mindennap megküzdeni a munkáért, nem kellett mindennap szembesülni azzal, hogy megfelel-e az ember, vagy sem, mert húsz éven keresztül gyakorlatilag mindig volt munkám, anélkül, hogy versenyeznem kellett volna másokkal. Más volt a struktúra, más volt a piac. Ha ezt a mai időkre vetítem ki, akkor annyiban van hasonlóság, hogy nagyon nagy a bizonytalansági tényező. Egy filmes sem dőlhet hátra, mert nem tudhatja, hogy mi lesz a következő projektje, és egy modell sem nyugodhat meg, mindig készenlétben kell lenni és versenyezni a munkáért.
Lennél a mai világban modell?
Nem biztos, hogy vállalnám a mindennapos megmérettetést, a folyamatos versenyzést. Nekem a modellszakma akkoriban komfortos volt. Benne voltam a top10-ben Magyarországon, ezért sosem volt kérdés, hogy lesz-e munkám vagy sem. Inkább attól függött, hogy mennyit vállalok.
Hogyan találkoztatok először a férjeddel?
Az nagyon régen volt. (nevet) ’82-ben volt egy fotózásom Sajnovics Sándorral a Margitszigeten, és Gábor, mint legjobb barátja, ott volt és segédkezett, de akkor nem hagyott bennem mély nyomokat és ez fordítva is igaz. Csak a fotó tanúsítja, meg az emlékeink, hogy ott találkoztunk először. Jó pár évvel ezután, amikor mindketten szinglik voltunk már, a ’90-es évek legelején, akkor egyszer csak úgy egymásra néztünk, egy véletlen találkozásnál, és rájöttünk, hogy érdekeljük egymást.
Azóta eltelt több mint 30 év boldog házasságban. Mi a titkotok?
Titok az nincs, csak tapasztalat van. Az én tapasztalatom az, hogy akkor jó egy házasság, ha abban a szereplők kiegyensúlyozottan, egymás mellett, egymást segítve élnek. Szoros szimbiózisban, de közben megtartva a saját szabadságukat.
Pataki Ági és férje, Kovács Gábor (Fotó: magánarchívum)
Más lenne az életed nélküle?
Az egészen biztos. Nem tudom, milyen, de az biztos, hogy unalmasabb. Isteni humora van és isteni természete, nagyon jó vele együtt élni, már csak emiatt is nyertese vagyok ennek a házasságnak. De szakmai szempontból is másképp alakult volna, ugyanis ő már az egyetemi évei alatt is a filmgyártásban dolgozott és mindig is köze volt a filmezéshez kisebb-nagyobb kitérőkkel. Én is miatta kerültem be a filmszakmába. Nekem ilyen értelemben a kamera ehhez az oldalához semmi közöm nem volt, csak a túloldalához.
Mik a terveitek a nyárra?
Elsősorban balatoni házunkban fogunk pihenni, de tervezünk tengeri hajózást is. A jövőre nézve vannak ötleteink, de ezek még csak ötletként léteznek, és a megvalósulásáig – ahogy minden szakmában és területen is – időre van szükség, szóval ez egyelőre titok.
