15 vérpezsdítő idézet az 50 éves Gwyneth Paltrowtól

Egykor színésznőként ismertük meg, de mivel 2015 óta nem játszott filmben főszerepet – csak időnként beugrott a Marvelhez haknizni – ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy inkább dúsgazdag vállalkozó, aki a Gooppal (a cég nagyjából 260 millió dollárt ér) az életmódiparban találta meg a számításait. Nem jelentette be, hogy visszavonulna a kamerák előtti léttől, de úgy tűnik, már nem találják meg őt olyan feladatokkal, melyekért – legalább egy időre – hátat fordítana a vállalkozásának. Bár már nem csinál filmeket, melyek kapcsán interjúkat kellene adnia, de tisztában van azzal, hogy a Goop sikere az ő médiaszereplésein (is) áll vagy bukik, ezért szerencsére máig jelen van a médiában, és megosztja velünk mindazt, amit tudni vél a világról. Paltrow erősen megosztó figura, és ezzel maga is tisztában van, és nem is tesz lakatot a szájára. Születésnapja alkalmából ki más beszélhetne arról, hogyan gondolkodik Gwyneth Paltrow a világról, mint… Gwyneth Paltrow. Hogy az idézetek valóban reprezentálják azt, kicsoda most, 50 évesen Gwyneth Paltrow, kizárólag olyan idézetekből válogattunk, melyeket az elmúlt néhány évben mondott, sőt a legtöbb az elmúlt hónapokból származik.

Az ötvenéves korról

Ha az ember nőként betölti az ötvenet, engedélyt ad magának, hogy végre teljes mértékben önmaga legyen. Már nem törődünk azzal, mit várnak tőlünk más emberek, hanem kiteljesedünk önmagunkban.

Gwyneth Paltrow és Cameron Diaz (jobbra) – Fotó: Instagram

Arról, milyen életre vágyik ötvenéves kora után

Szeretnék lassítani. Szeretnék egy kicsit visszavonulni. Szeretném szűkíteni a kört. Szeretnék több vacsorát főzni. Szeretném, ha a félreértésekből megértés lenne. Szeretném továbbra is megnyitni a legmélyebb énemet a férjem előtt, bár ez megrémít. Szeretnék többet énekelni, még ha csak a zuhany alatt is. Szeretném elmondani mindenkinek, akinek negatív tapasztalata volt velem, hogy sajnálom. Szeretném teljes mértékben elismerni magam. Tökéletlen vagyok, le tudok fagyni és jéggé válni, nincs türelmem, káromkodok a többi sofőrre, nem csukom be a szekrény ajtaját, hazudok, ha nem akarok valakit megbántani. De nagylelkű és vicces is vagyok. Okos és bátor vagyok. Kutató vagyok, és el tudlak vinni magammal a jelentéskeresésem során.

A színésszé válásáról

A gyerekkorom jó része telt azzal, hogy édesanyámat néztem a színpadon, ahogy különféle darabokat próbál, óriási hatással volt rám. Csodás volt látni, milyen szabad a színpadon, így egy idő után feltettem magamnak a kérdést: miért ne lehetne nekem is ez a munkám?

Gwyneth Paltrow és édesanyja, Blythe Danner (Fotó: Bruce Glikas/FilmMagic)

Az Oscar-díjáról

Fogkrémtől az orgazmus illatú gyertyáig – 5 bizarr celebtermék

Elképesztő, hogy 26 évesen Oscar-díjat kaptam (a Szerelmes Shakespeare-ért – a szerző). Akkoriban felnőttként gondoltam magamra, de ma már tudom, hogy nem így volt. Ez a díj kissé elcseszte a gondolkodásomat. Nem tesz jót, ha az ember ilyen korán elér egy ilyen csúcsot és ekkora figyelem irányul rá, mert bármit is tesz ezután, nem igazán győzhet. Pár éved azzal telik el, hogy egyik munkád sem ér fel majd ahhoz, amiért a díjat kaptad. Ezt nem könnyű feldolgozni.

Arról, hogy milyen volt hírességgé válnia

Az Oscar után eleinte csak azt tapasztaltam, hogy az emberek örülnek, hogy felfedeztek maguknak és szurkolnak értem, ám ami ezt követte, már nem volt annyira jó. Sokan rám szálltak, és azt éreztem, szét akarnak tépni, le akarnak nyomni, ráadásul élvezik mindezt. Ez szörnyű volt, de megvolt a maga haszna is, ugyanis sokat tanultam magamról közben. Megismertem közben önmagamat, még inkább szeretni kezdtem azokat az embereket, akiket korábban is szerettem, és mindenki mást leszartam.

Gwyneth Paltrow az 1999-es Oscar-gálán (Fotó: SGranitz/WireImage)

Az introvertáltságáról

Mindenki azt hiszi rólam, hogy extrovertált vagyok, miközben egyáltalán nem vagyok az. Nem szeretek kamerák előtt lenni, nem szeretek a figyelem középpontjában állni, utálok a nyilvánosság előtt beszédet mondani, és meg kellett tanulnom, hogy az ilyen helyzeteket kezelni tudjam, és bármennyire nem akaródzik megtennem, képes legyek rá. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam ilyen helyzetekben. Megoldom őket, de ettől még nem élvezem.

Az egészséges életmód iránti érdeklődése gyökereiről

Amikor apám megbetegedett, huszonhat éves voltam, és ez volt az első alkalom, hogy elgondolkodtam: lehet valakinek autonómiája az egészsége felett? Miközben ő sugárkezelésen, műtéten és mindenen volt, és etetőcsövön keresztül evett, azt gondoltam: „Nos, ezt a doboz feldolgozott fehérjét közvetlenül a gyomrába nyomom”, és emlékszem, hogy azt gondoltam: „Ez tényleg meggyógyítja? Ez furcsának tűnik. Egy csomó kemikália van ebben a szarban.” Itt kezdtem el azon töprengeni, hogy van-e kapcsolat az étrend és a rák kialakulása között, és elkezdtem egy csomó kutatást végezni a cukorral és a rákkal, a környezeti toxinokkal, növényvédő szerekkel és minden mással kapcsolatban. Szerintem az történik, hogy amint tesztelsz valamit, és működik, jobban érzed magad, valóban elkapod a „wellness” életérzést.

Az első sikereiről a „wellnessben”

Luxus jointtekerő és zenélő fikuszok – Gwyneth Paltrow karácsonyi ajándéktippjei

A Village közepén egy hippi élelmiszerboltban találtam rá egy könyvre, ami tartalmazott egy háromnapos tisztítókúrát. Úgy gondoltam, „mindent vagy semmit” alapon teljesen belevetem magam. A saját kiteljesedésemként tekintettem rá. A legjobb barátom is velem tartott, csakhogy ő a második napján megevett egy banánt, amitől teljesen kiakadtam: „Totál elcseszted. Az eredményeidet dobhatod a kukába”. Nagyon mérgezőnek éreztem magam, a második napra belassultam és szédülni kezdtem, de a harmadik nap már nagyon jó volt. A könyvben viszont voltak emberek, akik nem három napig, hanem egy héten át, vagy épp tíz, esetleg harminc napig csinálták. Úgy voltam vele, hogy nekem elég lesz a háromnapos bevezető. A végére azt éreztem, hogy megtisztultam, sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, szóval végre rágyújthatok és megihatok egy sört. Ez még a kilencvenes években történt.

A tisztítókúrákról

Az Alejandro Junger tisztítókúra nagyon fontos volt abban, hogy elmagyarázza nekem, hogy a méregtelenítés során a testünket úgy tervezték, hogy méregtelenítsen minket, de az égésgátlók, a PCB-k és műanyagok előtt építették és tervezték a testünket, így a szervezetnek ma már szüksége van némi támogatásra, ezért a tisztítókúra hasznos segítség. Mivel utána nagyszerűen éreztem magam, ezért egyre többet kezdtem el csinálni. És mire megjelent a Goop, és elkezdtünk wellness tartalmakról írni, addigra a téma már igazán szórakoztató volt számomra. A lányok a cégnél arra késztetnek, hogy mindent kipróbáljak.

Gwyneth Paltrow G Label Core kollekciójának reklámfotóján (Fotó: Profimedia)

A láthatatlan energiákról

Nem hiszem, hogy a kultúránk olyan jól érti, hogy az élet valójában sokkal kevésbé konkrét, mint azt általában gondoljuk: sok a láthatatlan az energia, az érzelmek és a pszichológia terén, és mindez fontos szerepet játszik az életünkben. És ezért nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy „mik ezek a dolgok”? Mik azok a dolgok, amelyek visszatartanak bennünket, és amelyek miatt úgy érezzük, elakadtunk? Ha a harag azért jön elő, mert valami mást nem fejezek ki, miért félünk kifejezni valamit a pillanatban?

A felelősségvállalásról

Egy nagyszerű csapattal dolgozom együtt, de a végső döntéseket a nagy ügyekben végül én magam hozom, és ez elég félelmetes. Mindig van valami nehézség. Most túl vagyunk a pandémián, de nyakunkon a recesszió, és minden ilyen kihívás láttán fel kell tennem magamnak a kérdést: túl tudok jutni ezen, megvannak a képességeim hozzá? Van-e valami, ami nem jut eszembe? Aztán valahogy mindig sikerül.

Gwyneth Paltrow, lánya, Apple és fia, Moses Martin (Fotó: Instagram)

A Goop tudománytalanságáról

Manapság gyakran hallom panaszkodni a nőket. Például nehezen alszanak, nem érzik jól magukat, nincs jó energiájuk, túlzottan stresszek, túlzottan felelősségteljesek. Mindannyian így érezzük. De mit tehetünk? Szeretünk ezekre olyan megoldásokat találni, ahol nem kell orvoshoz menni és tizenkétszáz dollárt ott hagyni. Számomra az, hogy leveszem a cipőmet és sétálok a fűben, vagy a fűben fekszem, vagy a tengerparton fekszem, egyszerűen gyógyító hatású. Nincs tudományos bizonyíték rá, az ember mégis úgy érzi: „Ó, jól érzem magam, otthon hagytam a telefonomat. Újrakalibráltam.” A célunk az, hogy azt mondjuk: Érdekel minket ez az új kezelés. Néha ez egy olyan gyakorlat, amely már nagyon régóta létezik, néha olyan, amiről az emberek most kezdenek beszélni a funkcionális orvoslás világában. Tehát csak leleplezzük a dolgokat, majd elkezdünk beszélgetni róluk.

A saját forradalmárságáról

Amikor a kilencvenes években elkezdtem jógázni, az emberek azt kérdezték: „Mit csinál ez?” Negatívan fogadta a sajtó, hogy jógázom. Amikor megjelent a szakácskönyvem, az All Good, allergénmentes receptekkel, meglepően ördögiek voltak a reakciók: „Mi ez a gluténmentes dolog, amiről beszél? Éhezteti a gyerekeit.” Ma meg már ott tartunk, hogy minden menü gluténmentes. Ugyanez volt a „tudatos szétkapcsolással” vagy épp az akupunktúrával. Megszoktam már, hogy én vagyok az ember, aki azt mondja: „Hé, mi van ezzel? Ez működött nekem.” Aztán mindenki kiborul, de egy idő után elkezded látni, hogy a jóga már mindenhol ott van. Miközben az emberek eleinte úgy gondolták, ez őrültség. Elkezdünk valamiről beszélni a Goopban, az emberek kiakadnak, aztán hat hónappal vagy két évvel később hirtelen elterjed a világban.

A vaginaillatú gyertyájáról

Tudtuk, hogy ez a termék provokatív lesz. Azt akartuk üzenni vele, hogy csodálatos dolog nőnek lenni, és ezt vicces és hatásos módon szerettük volna az emberek tudomására hozni. Provokálni akartunk.

Arról, hogy visszatérne-e még Hollywoodba

Ha a producer férjem kérne fel egy munkára, azt biztosan megcsinálnám. Szerintem akkor is igent mondanék, ha egy régi hollywoodi barátom – akit ismerek és szeretek – keresne meg egy új filmtervvel, már ha nem túl nagy a szerep, amit nekem szán. De őszintén szólva egyáltalán nem hiányzik az életmód, ami a színészi munkával együtt jár. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy egy darabig ez volt a világom, és biztos vagyok abban, hogy fogok még filmben szerepelni, sőt az édesanyámnak még azt is megígértem, hogy mielőtt meghalok, az életem egy pontján ki fogom magam próbálni egy színdarabban. Ezt az ígéretemet szeretném betartani.