Új szakmában próbálta ki magát Fejős Éva

Gyerekkora óta érdeklődik a festészet iránt, és öt éve már tanulja is. Fejős Éva elárulta, a festészethez való kötődését unokabátyjának köszönheti, ahogyan a szobája falát díszítő kedvenc rajzfilmhőseit is.

„Kisgyerek voltam, amikor a nagyon tehetséges unokatestvéremet megkértem, hogy fesse tele a gyerekszobám falát a kedvenc rajzfilmhőseimmel. Félméteres Hugó, a víziló, Minnie, Donald voltak a »lakótársaim«. Géza, az unokatesóm nagyon kreatív volt, és őt figyelve már gyerekkorom óta nagyon érdekelt a festészet – mesélte a népszerű írónő. – Később, tinédzserkoromban, iskolaszünetekben gyakran átmentem HÉV-vel Szentendrére, és elsétáltam a Művésztelepre, ahol sokszor néztem a festőket alkotás közben. Lenyűgözött a folyamat, ahogy egy-egy festmény készült. Mindegyikhez kitaláltam egy-egy történetet, sőt volt egy novellám, amit egy Miháltz-kép ihletett.”

A rajzolás azonban már tinédzserkorában előtérbe került, akkoriban ugyanis a saját maga által tervezett és készített ruhákban járt.

„Mindig erős képekben gondolkodtam, és egészen más cuccokat képzeltem el magamnak, mint amiket akkoriban árultak. Így saját magamnak lerajzoltam, miben szeretnék járni, és aztán megterveztem a szabásmintát, megvettem a – színes – anyagokat, és a nagymamám régi, de stabil Singer varrógépével el is készítettem. Ruhákat, szoknyákat, de még csövi nadrágokat is varrtam magamnak, sőt akkoriban pulóvereket is kötöttem, az volt a családtagjaim számára a karácsonyi ajándék. Most egyébként újra elkezdtem varrni, egyelőre a kislányom farmerdzsekijeit díszítem, de már egy egyszerű fazonú, mégis rafinált kis ruhát is terveztem neki, amilyet sehol sem találok a boltokban.”

Fejős Éva (Fotó: Klátyik Heni)

Ugyan az írónő festés iránti érdeklődése nem új keletű, tanulni csak néhány éve kezdett.

„Az írásban és a történetmesélésben éreztem igazán otthon magam, de egyre inkább éreztem, hogy egy-egy regényemhez képi világ is tartozna, így körülbelül öt éve iratkoztam be először tanárhoz. Azóta folyamatosan tanulok, több tanártól is, mert mindig van egy sztori, amit képben látok magamban, és ezeket szeretném a valóságban is megfesteni – magyarázta Éva. – A pandémiás lezárások idején sokszor festettem éjszakánként, és ez megmaradt, ezt hoztam magammal a járványidőszakból. Azóta egyre jobban imádok festeni, kikapcsol, és már minden egyes képemet – mint a regényeimet is – szinte a »gyerekemnek« tartom. Óriási az öröm, amit az ad, ahogyan egy kép alakul, átalakul, kialakul. A festéstől abszolút boldogságot kapok, egy hihetetlen áramlást, egy fókuszált állapotot, amikor csak a kép van és én. Az írás is hasonló állapot, de ott sok a megszakítás, és lassabban megy végig a folyamat. Viszont ott az utóélet is nagyon fontos: az, hogy tudom, milyen sok olvasóm figyelmét elterelem a regényeimmel az őket is nyugtalanító dolgokról, és ezáltal örömet, boldogságot adok nekik.”

És hogy mi inspirálja Évát a festésben? Őt ismerve talán nem meglepő módon a színek, és természetesen az utazások, amelyek – ahogyan az írásaira is –, a festményeire is nagy hatással vannak.

„Imádom a színeket és a nem is olyan könnyen megfejthető történeteket. Minden festményem egy történet, egy döntés, a színek, a tengerpart, a rúzs mögött ott a magát kereső és megtaláló, naponta ezernyi döntést meghozó NŐ. Utazások, beszélgetések, érzések, hangulatok, ezek mind inspirációt jelentenek – árulta el Fejős Éva. – Nagyon szeretem a huszadik századi magyar festők közül Vén Emil, Miháltz Pál, Alexander Vlaszov, Czene Béla, Tóth Ernő, Ilosvai Varga István, Mártonfi Benke Márta világát és képeit. Olyan szerencsés vagyok, hogy a párom imádja a művészeteket, gyűjtő, és az otthonunkban vannak is olyan festmények, amelyek számomra naponta újra megfejtendő történeteket mesélnek el.”

Természetesen azoknak sem kell elkeseredniük, akik elsősorban Éva könyveire kíváncsiak. A napokban jelent meg új regénye, a Szélhámos szereposztás, a könnyed-romantikus Szélhámos-sorozat ötödik része.

„Úgy volt, hogy az előző résszel abbahagyom ezt a sorozatot, de az olvasóim nem engedték. Követelték a folytatást, így hát itt van, és szerintem nagyon jól sikerült, ezzel, mondhatnám, akár teljes is lehet ez a sorozat, ha az olvasóim hagyják, hogy itt vége legyen” – nevetett Éva, aki az ünnepeken is a festéssel kapcsolódik majd ki, de már a következő regényébe is belekezdett.