Lukács Sándor: „Az öregedés valami rettenetes dolog”

Ahogy idősödik, egyre bölcsebbé és megértőbbé válik, de mint megjegyezte, ezzel ki is fújtak az öregedés előnyei.

T. D.

2022. December 15.

Lukács Sándor Alföldi Róbert Főszerepben című műsorának a vendége volt a RTL+-on, amit a Best magazin szemlézett. A 75 éves, Kossuth-díjas színész a mai napig havi 15 előadásban szerepel, de sok időt tölt az unokájával is, és mint mondja, nem készült fel az öregedésre.

Lukács Sándor (Fotó: Olajos Piroska)

„Nem készültem az öregségre, még most sem készülök, pedig lehet, ideje lenne elkezdeni. Az öregség valami rettenetes dolog! De van abban valami, hogy az évekkel némileg gyarapszik a bölcsességünk. Ami az én esetemben azt is jelenti, bizonyos dolgokon már nem kapom fel annyira vizet, csak hogy szlengesen fogalmazzak. Illetve, hogy jobban átlátok már helyzeteken, embereken – magyarázta. Majd arra a kérdésre, minek köszönhető, hogy ennyi előadást végig tud csinálni, mindvégig ott tud lenni fejben, határozottan felelte: a szorgalomnak. – Őszintén megmondom, ahhoz, hogy megőrizzem az épelméjűségemet a genetikai adottságokon túl, szükség van szorgalomra. Az előadásaimra már az azt megelőző napokban elkezdek készülni. Nem mernék úgy kiállni a színpadra, ha előtte legalább kétszer ne venném át.”

Az, hogy a mai napig energiadúsan tud színpadra lépni, annak köszönhető, hogy felesége, Mari is támogatja. „A feleségemnek nagyon sokat köszönhetek. Hogy harmóniában van a magánéletem és a szakmám, az elsősorban az ő javára írható. Nagyszerűen tud velem bánni. Ami annyit tesz, ismeri azokat a tulajdonságaimat, amikhez mindenáron ragaszkodom, és megbocsátja, elviseli az önzéseimet. Egy olyan férfiember mellett élni most már negyvenöt éve, aki igen sok este nincs otthon vele, nem könnyű. Egy színész felesége, mint ahogy az enyém is, rengeteget van egyedül. Ha az asszony tudja, hogy az ura hét és tíz között játszik, az egy biztos három óra, amikor azt csinál, amit akar – mosolyodott el, majd arról kezdett mesélni, mennyire kiegyensúlyozott házasság az övék. – Mondjuk úgy olyan rosszban azért nem lehetünk, ha már ennyi ideje együtt vagyunk. Rendkívül szoros kapocs van köztünk, az biztos. Ki merem jelenteni, az én és talán az ő nevében is, hogy elhagyni sosem hagynánk el egymást. Pláne, hogy megvan Leo, a kis unokánk.”