Nagy Ervin ma már az egyik legfoglalkoztatottabb színész: filmekben, sorozatokban játszik és a színpadon is látható. Számára viszont mindig is az volt az egyik legnagyobb feladat, hogy édesapjával elhitesse, ez egy rendkívüli szakma és igenis jó abban, amit csinál.
A pályát, hogy én színész lettem, az apámnak úgy harminc évig kellett magyarázni, hogy az jó. A kocsmában már nem lapogatták, hanem ütögették a hátát, hogy ‘de hát benne van a legdrágább magyar filmben, Kossuth Lajost játssza, örüljél már’… Idő volt, amíg megszokta, hogy nem futballista leszek, így az álmát nem tudom továbbvinni. Az nekem sokáig fájt, kizártam őket. Annyira megsértődtem, mert nem hittek abban, hogy jó színész lehetek, hogy elzártam őket tíz évre, nem jöhettek megnézni, amit csináltam
– kezdte a Probléma Hajóssal és Márkóval című podcastban Nagy Ervin. Hozzátette, sokakkal ellentétben ő nem nyugodott bele abba, hogy az apja nem ismeri el, folyamatosan próbálkozott.
„Akkor is hátba kellett üssem, amikor díszpolgár lettem Dunaújvárosban, hogy most már büszke vagy, bazdmeg? (…) Az apámnál nem adtam fel, addig nyüstöltem, míg egyszer csak 79 éves korában eljött, hogy kimondta, »büszke vagyok, fiam«” – mondta a műsorban a színész.