Tomán Szabina és Árpa Attila 2016-ban váltak el, miután mindketten érezték, kihűlt a kapcsolatuk. Ugyan azóta kiderült, először arra is gondoltak, lányuk miatt továbbra is együtt maradnak, az idő bebizonyította, jól döntöttek, amikor aláírták a válási papírokat.
Fotó: Birton Szabolcs
Az üzletasszonyt és a színészt gyermekük mindig összeköti majd, de Szabina azóta újra férjhez ment Szini Bélához, ráadásul második lányának is életet adott. Most a Menta című pszichológiai beszélgetéssorozatban idézte fel Attilával töltött utolsó időszakát, amit a story.hu szemlézett.
„Az első házasságomba nagyon nagy szerelemmel léptem be, és azzal, hogy életem végéig fog tartani. Volt az a berögzült rossz szokásom, hogy meg szerettem volna felelni. De amikor a partner, a másik oldal nincs rendben önmagával, a helyzettel, vagy akár túl sokat szeretne, akkor nem tudod kielégíteni azokat a vágyakat, azokat a megfelelési szinteket, amikbe te azt gondolod, hogy mindent beleadsz. És egy idő után feladod. Amikor azt érzed, hogy nincs több púpnak helye, akkor felállsz egy ilyenből. Én az utolsó utáni pillanatig küzdöttem az első házasságomban, hogy ez működjön. És volt az a pont, amikor a hozott puttonyomat – hogy az anyukám és apukám békítésére nem voltam jó – leraktam. Akkor helyreállt a rendszer, és tudtam, hogy nem velem van a probléma” – magyarázta az üzletasszony, aki előtte hosszasan beszélt arról, miért alakult ki az életében a megfelelési kényszer, ám amikor azt végre leküzdötte, lelkileg is megerősödött.
„Ez életem legnehezebb döntése volt. Emlékszem az éjszakára, hogy én ezt hogy döntöttem el. Az ilyet helyén kell tudni kezelni, de nagyon nehéz, mert olyan manipulatív emberek vannak körülöttünk, akik egyszerűen beszippantanak. És főleg, ha te nem vagy jól magaddal, akkor nagyon könnyen tudsz olyan helyzetbe kerülni, amiről nem biztos, hogy te tehetsz, de nagyon nehéz belőle kikeveredni. Ez is egy példája annak, hogy van az, amikor neked kell jól lenned, neked kell megnyomni azt a pontot a mondat végén, hogy eddig, és ne tovább. De az egy út, az egy időszak, azt neked kell végigélned. És én nagyon biztos voltam, hogy ezt a pontot a mondat végére tettem. Akkor lettem erős, erősebb.”
