A kábítószer-birtoklás, illetve -kereskedelem gyanúja miatt letartóztatott Herczeg Zoltánt áprilisban engedték ki a fegyházból. Most őszintén vallott arról a Fókuszban, hogyan került oda, hogyan élte meg a rácsok mögött töltött időt, valamint arról, hogyan próbál jelenleg továbblépni a történteken.
Herczeg Zoltán állítja, jobbá tette az, ami vele történt – Forrás: RTL /Fókusz – videó
„Egy traumából, tragédiából, borzalomból próbálom kihozni a lehető legtöbbet” – mondta a divattervező, aki már az elején eldöntötte, hogy megpróbál a legpozitívabban hozzáállni a szabadságvesztéshez. Akkor még nem tudta, hogy fél év fegyház lesz belőle. Kamerával ellátott magánzárkába került, ahol elkezdett írni. Mindennap időt szakított arra, hogy a nap történéseit rögzítse, 400 oldal A4-es papírt írt tele. A rácsok mögött született irományából pedig könyv lett, ami most jelent meg.
„Jó nagy marhaságot csináltam, és megfizettem érte azért a baromságért. Hogy jön le a szüleim előtt? Hogy jön le a párom előtt? Hogy jön le az egész ország nyilvánossága előtt az, hogy egy művészember, vagy egy forradalmár, vagy egy mozgalmár, vagy egy civil aktivista ilyen szarságba keveredik? Ez rendkívül kínos. Nem magam miatt, mert én bevállaltam. Én tudtam, hogy a karma utolért. Ne lássa anyám a tévében, ne lássa a párom, mert szégyellem, hogy ilyen fájdalmat okoztam nekik. Nem méltó az egész szituáció erre. Ez jobban zavar, mint az, hogy velem mi van. Velem mi van? Az kit érdekel, az nem fontos” – jelentette ki Herczeg, akinek az autójában 100 gramm marihuánát találtak a rendőrök, a lakásán pedig kokaint is.
Az igazoltatásról bilincsben egy rendőrőrsre szállították, majd néhány óra múlva a Gyorskocsi utcába. A lehegesztett szék, a vaságy emléke, a kilincsek nélküli ajtók képei megmaradtak: „Nem egy szívderítő látvány. Ott már úgy nyilvánvalóvá vált, hogy innen egyhamar nincsen menekvés. Az elborzasztó, azért az odavágja az embert, főleg ha otthon franciaágya van, ahol a szerelme várja. Tehát itt már sejthető volt, hogy baj lesz, ez nyakon vágott” – emlékezett vissza.
Mint mondja, nem haragszik senkire. „Ami velem történt, az a javamat szolgálta, az tanított engem. Jobbá, többé, erősebbé váltam általa. (…) Hogy mennyivel lettem több és, hogy mit tanultam belőle, és mi az, ami rám vonatkozik, hát az, hogy ne csináljunk hülyeséget, ne csináljunk törvénytelenséget, vigyázzunk magunkra sokkal jobban, mert a szabadság nagyon illékony. Akkor derül ki az igazi értéke ennek a szabadságnak, amikor nincs. Próbálok minden pillanatban úgy élni, hogy ezt ne felejtsem el. (…) Én most is azt gondolom, hogy ebből a traumából, tragédiából, borzalomból én próbálom kihozni a tőlem telhető legtöbbet.”
Zárkájában – végtelenül őszintén – a magánéletének, saját gyengeségeinek részleteit is papírra vetette. Szerinte a büntetőügy mellett egy sokkal szomorúbb, mélyebb, kiábrándítóbb szála is van a történetnek. „A magánéletünkből is kiderültek az aljasságaim, amire nem vagyok büszke. Hűtlenség volt, megcsalás volt, nincs ehhez mit hozzáfűzni. nem szép dolog” – vallotta be Herczeg Zoltán, akinek azóta a párja megbocsátott. Új esélyt kapott a divattervező, tiszta lappal kezdtek egy más életet.
