Bajor Imrét senkinek sem kell bemutatni. A Heti Hetes felejthetetlen alakja, a Szomszédok kedvenc Oli ura, a magyar humor egyik legfényesebb csillaga volt – olyan ember, akinek mondatai máig ott csengenek a fülünkben. „Én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó” – ezt még az is ismeri, aki soha életében nem hallgatott rádiókabarét. Volt, akinek csak a nevetés maradt meg róla, mások őrzik a csendesebb pillanatait is: amikor hosszú kihagyás után, izzadó tenyérrel, de makulátlan profizmussal lépett újra színpadra.
Az igazi színészek nemcsak szerepeket formálnak meg – jelenlétük, kisugárzásuk életre kelti őket. Aki látta őt a Hyppolit, a lakáj színpadi változatában, biztosan nem felejti el. Aki meg nem látta, az is hallott róla – mert ő már életében legenda lett. Ott volt mindenhol: színházban, filmen, tévében, rádióban. Még egy éttermet is nyitott, a sajátos stílusához illően Kicsihuszár néven.
Nem futott be hosszú pályát a vendéglátásban, de ő legalább megpróbálta. Mert ilyen volt: szenvedélyes, kíváncsi, kísérletező – mindig emberek között, mindig élettel tele.
Bajor Imrét csak szeretni lehetett. Nem lehetett nem szeretni – akkor sem, ha valaki csak a Heti Hetes díszletei mögül ismerte. Akkor sem, ha csupán egy régi kabaré CD-ről hallotta először a hangját. És főleg nem, ha valaha találkozott vele élőben – színház után, egy baráti beszélgetés során, vagy akár egy meleg nyári estén Füle határában.
Pedig volt valami, amit még a legközelebbi barátai sem tudtak róla.
Hiába volt nyitott, közvetlen és őszinte, egy apró részletről kevesen tudtak – vagy talán egyszerűen csak nem tartott fontosnak. Bajor Imre ugyanis nem ezen a néven született – írja a Promotions. Ha valaki egyszer színháztörténeti kutatás közben fellapozza a hivatalos iratokat, meglepő felfedezést tehet. A születési anyakönyvbe ugyanis ez került:
Bajor Imre Rezső.
Ez volt az eredeti neve. 1957. március 9-én született, Bajor Rezső és Hodálik Judit gyermekeként. Rezső volt a második neve, de mindenki Imrének – vagy persze Kicsihuszárnak – hívta – így mutatkozott be, így szerettük meg, és így is őrizzük az emlékeinkben.
Címlapkép: Fotocentral/sajtóklub
