Új kor – új filozófiák

New School

A reformpedagógia első modellje az angliai “New School” volt, melynek mintájára hamarosan további intézetek jöttek létre a szigetországban. Működésük a társadalmi elit középiskolai nevelését-oktatását szolgálta. Nevelésük hatékonysága az újszerű tanár-diák kapcsolatban rejlett. Ezekben az intézményekben a tanár nem mindent tudó, csalhatatlan parancsnok, hanem a diák segítőtársa volt. Lehetőséget biztosított az önálló gyermeki tevékenységre, támogatta az erre irányuló törekvéseket. A tanulók önállóságának ára az volt, hogy viselniük kellett döntéseik, tetteik következményeit. Lehetőségük volt meggyőződni elképzeléseik helyességéről saját tapasztalataik alapján. Nem kényszerültek arra, hogy a felnőttek parancsait vakon, gondolkodás nélkül hajtsák végre. Az önálló, harmonikus személyiség kialakításában fontos szerepet tulajdonítottak a művészeteknek, a gyermekeket körülvevő esztétikus környezetnek.

Montessori

A XX. század első évtizedének végére a reformpedagógia egyre határozottabban fordult a kisgyermekek és a kisiskolások nevelésének kérdése felé. Így született meg, a kor természettudományos eredményeit felhasználva, Maria Montessori pedagógiai koncepciója. Ő Olaszország első doktornője volt, antropológiai, elmekórtani kutatásokat folytatott, és értelmi fogyatékosok nevelésével foglalkozott. Lehetőséget kapott arra, hogy kidolgozott módszerét egészséges gyerekeken is kipróbálja. Így hozta létre Róma egy külvárosi bérházában első óvodáját. Módszerét nagy elismeréssel fogadták szerte a világon. 1929-ben megalapították a Nemzetközi Montessori Szövetséget, amely ma is működik, székhelye Amszterdam.

Pedagógiájának alapkoncepciója, hogy akkor nevelhetjük gyermekeinket a legeredményesebben, ha hagyjuk őket önállóan cselekedni. A felnőtt túlzottan védő gondoskodása megakadályozza a gyerek egészséges fejlődését. “… arra kell törekednünk, hogy a gyermek mindent, amire képes, önállóan el is végezhessen.” Rendszerének két alapelve a gyermeki aktivitás és szabadság. Az első azt takarja, hogy a gyermek maga alakítsa ki gondolatvilágát, ne a felnőtt erőszakolja rá a sajátját. A második azt jelenti, hogy minden gyermeki tevékenység megengedett, amely nem zavarja a többi gyerek önálló tevékenységét. Ebből a szabadság-koncepcióból hiányzik a nyílt parancs, így a gyermeknek az lehet az érzése, hogy azt tehet, amit akar. Önbizalmat szerezhet, de megtanulja mások jogainak tiszteletben tartását is.

Waldorf

A reformpedagógia sajátos irányzata a Waldorf-iskola. Alapítója Rudolf Steiner, az ő sajátos világfelfogására és embertanára, az antropozófiára épül az iskolák tanterve. 1919-ben kérte őt fel a Waldorf-Astoria cigarettagyár igazgatója, hogy dolgozói gyerekei számára hozzon létre egy olyan iskolát, amely az antropozófia elvei szerint működik. A Waldorf-iskolák tantervét úgy állították össze, hogy figyelembe vegye a gyermek fejlődésének sajátosságait. Ennek megfelelően egy adott fejlődési szakaszban az ehhez leginkább kapcsolódó tananyagot kell tanítani. A serdülőkorig az érzelmi életet megalapozó művészi-kreatív nevelésen van a fő hangsúly. Az értelem fejlesztése a 14. életév után kerülhet előtérbe. Jellegzetes tevékenységforma az euritmia, a táncos mozdulatművészet, egy sajátos önkifejezési forma. A Waldorf-pedagógiában kiemelt szerep jut a munkára nevelésnek is. A Waldorf-iskola egy 12 évfolyamos egységes iskola, állami érettségit nem ad. A 12. évet követő +1 év során készülhetnek fel erre a tanulók.