2001. Június 26.

A szél

A Föld légkörének alsó rétege állandó mozgásban van. Ezeket a mozgásokat, a szeleket mi is érezzük: meleget visznek az Egyenlítõ vidékérõl a sarkkörök felé, s vízpárát szállítanak a tengerek felõl a szárazföldekre, ahol aztán esõ formájában hullik le a nedvesség.

Erdélyi Ottó

Furcsán hangzik, de a légköri mozgások okozója a Nap. A Föld felszínének, s a fölötte lévő levegőnek egyenlőtlen felmelegedése légnyomáskülönbséghez vezet. A melegedő levegő kitágul és fölszáll, így itt alacsony lesz a légnyomás. A hűvös levegőnek nagyobb a sűrűsége, nehezebb, ezért lesüllyed, s a légnyomás megnövekszik. A szelek olyan levegőmozgások, amik az eltérő légnyomású területek között zajlanak.

A szél iránya

A szélirányt úgy állapítjuk meg, hogy meghatározzuk merről fúj a szél. Ez első hallásra egyértelműnek tűnik, de felmerül a kérdés: miért nem azt határozzuk meg, merre fúj? Ha pl. a nedves ujjunkat kinyújtva megállapítjuk, honnan fúj a szél, nem lehetünk biztosak abban, hogy merre fúj tovább. Ezért az a szél iránya, ahonnan fúj.

Uralkodó szelek

Az uralkodó szelek az általános földi légkörzés részei. Az Egyenlítőnél a forró levegő felszáll, így alacsony nyomású terület alakul ki. A felszálló levegő szétterül és lehűl, mielőtt lesüllyedne a térítők táján. Ez a szubtrópusi, magas nyomású övezet. Innen a felszínen az egyenlítői alacsony nyomású öv felé áramlik vissza a levegő – így keletkezik a hajózást segítő passzátszelek két csoportja. Az egyik északkeleti, a másik délkeleti a Föld forgása miatt.

Helyi szelek

Kisebb területeken ható szelek is nagymértékben befolyásolják az időjárást. A tengeri szél mérsékli a hőmérsékletet a tengerparton. A szárazföld gyorsabban melegszik fel, és gyorsabban is hűl le, mint a tenger.

Emiatt nappal a tenger felől, éjszaka a szárazföld felől fúj hideg szél. Hegyek-völgyek esetében: a lejtők feletti levegő nappal jobban felmelegszik a völgyi levegőnél. Éjszaka viszont a lejtő felett gyorsabb a lehűlés. Így alakulnak ki nappal a lejtőn felfelé fújó, éjszaka a lefelé fújó szelek.

Regionális szelek

Bizonyos fajta szelek a Föld egyes területeire jellemzők.

Ilyenek pl.:

A Misztrál Dél-Franciaországban főleg télen és tavasszal fújó hideg bukószél. A mediterrán partvidék felé tart.

A Bóra az Adriai-tenger keleti partján kialakuló, szintén hideg szél.

Ha a tengerről érkező nedves szeleknek hegységek állják útját, akkor felemelkednek, közben kihullajtják bőséges csapadékukat. Azután lebuknak a másik oldalon és közben egyre melegebbek lesznek. Az Alpokban ezt a száraz szelet nevezik főnnek.

A szélerősség megjelölésére szolgáló táblázat:

0 – szélcsend (a füst függőlegesen száll fel)

1 – gyenge szellő (a füst csaknem függőlegesen száll)

2 – könnyű szél (alig érezhető)

3 – gyenge szél (a fák levelei mozognak)

4 – mérsékelt szél (az árbocszalag kiegyenesedik)

5 – élénk szél (a nagyobb ágak mozognak)

6 – erős szél (zúgó hangot ad)

7 – igen erős szél (vékonyabb fatörzsek hajladoznak)

8 – viharos szél (vastagabb fatörzsek hajladoznak)

9 – vihar (könnyebb tárgyakat elsodor)

10 – erős vihar (fákat csavar ki)

11 – igen erős vihar (súlyos rombolások)

12 – orkán (teljes pusztítás)