Holtomiglan – holtodiglan

Fülöp Ágnes | 2001. Június 29.
Nem tudni, használja-e valaki ezt a mesei fordulatot, amikor élete egyik legnagyobb feladatát megkezdi. A menyegzõ oly szép és felemelõ esemény az ember életében, de találunk-e módot arra, hogy a folytatás is megérje a fáradságot?

Nem egészen száz évvel ezelőtt még az egyházi esküvő a polgári hatóságok előtt is törvényesnek számított, tehát nem kellett az ifjú párnak kétszeresen kinyilvánítani egybekelési szándékát. Az egyházi esküvő ismét sokak szemében fontos, és vannak, akik azt szeretnék, ha a régi forma újra elfogadott lenne.

Felkészítő beszélgetések

Ideális esetben tíz-tizenkét alkalommal találkoznak a jegyesek lelkipásztorukkal. Ez idő alatt a pap felméri a házasságra való alkalmasságukat, felkészíti őket a keresztény szellemben kötött házasságra, társadalmi, gazdasági, érzelmi, egészségügyi és gyermeknevelési tekintetben. Mivel a keresztény felfogás egy életre szóló szövetségnek tekinti a házasságot, akárcsak az Istennek való elkötelezettséget, megkívánja a teljes érettséget és tudatosságot a házasság megkötéséhez.

Mikor eljön a nagy nap…

A templomot földíszítik, virágok illata száll, mindenki felölti legszebb ruháját, a menyasszony és a vőlegény különös gonddal készül.

  • Bevonulás a szentélyhez:

    Isten a szentélyben lakik, ahova érkezik a házasulandó pár, itt tesznek egymásnak ígéretet, innen indulnak el új életük felé. A szó szerinti értelemben innen teszik meg közös életük első lépéseit.
  • Keresztvetés:

    A jegyesek – keresztény mivoltukat kifejezve, a Szentháromság nevében – Isten áldását kérik frigyükre. Mint minden közösségben, itt is fontos minden lehetséges alkalomkor kinyilvánítani a társak felé is az odatartozás vállalását. Így nemcsak a közösség támogatását nyerik el, hanem saját magukat is megerősítik hitükben. Az esküvő ebből a szempontból is kiemelkedően fontos, hiszen jó esetben az emberi élet legfontosabb szövetségét pecsételik meg ekkor.
  • Kérdések és válaszok:

    A szertartásnak ez a része a legmeghatározóbb, ekkor dől el, hogy a házasság valóban megköttetik-e. Csakis négy igen után folytatódhat az esküvő. A kérdések a szabad akaratról, a felelősségvállalásról és a hitvallásról szólnak.
  • A gyűrűk megáldása:

    Valószínűleg sokaknak természetes a gyűrűváltás szimbolikája, hiszen a soha véget nem érő, mégis mérhető teret kijelölő köralak könnyen érthető jelképe az állandóságnak, a hűségnek mind gyakorlati, mind hitbéli értelemben. A gyűrűk megáldásával az általuk jelképezett hűség is áldott lesz.
  • Nászáldás:

    Minden cselekedetünket abban a reményben tesszük, hogy áldás lesz rajta, sikerrel járunk. A házasság egyik fontos célja gyermekek nemzése és nevelése, a másik az életre szóló szövetséges megnyerése. Ezért kér és kap áldást a termékenységre és a hűségre a vőlegény és a menyasszony.

    Végezetül Asztrik atya 3 jó tanácsa

    1. Mielőtt házasságra lépnének, kérdezzék meg maguktól, hogy 10-20 vagy akár 50 év múlva is akarják-e párjuknak mostani választottjukat? Ne a pillanatnak, a jövőnek mondjanak igent.

    2. A szülők ne kecsegtessék jutalommal és ne is fenyegessék megtorlással gyermekeiket, ösztönözve vagy tiltva a templomi esküvőt. Legyen ez az ő választásuk, történjék az ő szabad akaratukból.

    3. Lehetőleg gyermekkoruktól kezdve törekedjenek arra, hogy egyszer életre szóló ajándékká lesznek valaki számára!

  • Exit mobile version