Miután a haverom leúszta az aznapi 99 méterét (az utolsó hossz végén állítólag már az életéért küzdött), és utolsó erejével kikászálódott a medencéből, egy gyönyörű, zöld szempárba fúródott a tekintete. Egy istennő figyelte áhítattal a medence túlsó partjáról. A srác persze még nem sejtette, hogy megfogta az isten lábát, hisz nem volt rajta a szemüvege. Csak egy elmosódott foltot látott, ami lassan közeledett felé. Mire azonban a folt odaért hozzá, már sikerült felvennie a négy és fél dioptriás, SZTK-keretbe foglalt okulárét. És a folt átváltozott egy nővé – a legjobb fajtából. Megtanítsalak úszni?, kérdezte a lány. Ő, kissé zavartan, igent mondott. A többi már ment magától. Mint a mesében. Szerelem első látásra. Mindketten megtalálták az Igazit. Most épp azon töprengenek, hova menjenek nászútra.
 |
Mondjuk Párizsba?, kérdezte. Van egy ismerősöm, egy harminc körüli ügyvéd, aki Párizsba vitte újdonsült aráját. Mindent megszervezett. Négy csillagos szálloda teljes ellátással, bérelt kocsi, színházjegyek. Egy köpésre a Szajnától. Aminek a partján kézenfogva sétálnak majd egy-egy harmatos éjszakán, nézik a csillagokat, és tervezgetik a jövőt. Eiffel torony, Louvre, a Latin negyed, meg ilyenek. Másfél millióba került. Párizs nem olcsó mulatság. Pláne úgy, hogy semmit se láttak belőle. Mert úgy alakult, hogy a lábukat se tették ki a szállodai szobából.
A 336 óra minden percét az ágyban töltötték. Pedig nem volt beteg egyikük sem. Sőt. Végigszerelmeskedték a két hetet. Nem tudtak betelni egymás testével. Mert igaz ugyan, hogy ismerték már egymást néhány hónapja (a szó bibliai értelmében is), de addig még sose volt annyi idejük, mint ott, Párizsban.
 |
Úgyhogy kimaradt a Louvre, az Eiffel torony, a Latin negyed, a Szajna, és kimaradtak bizony a csillagok is – eltekintve attól a négytől, ami egy elegáns, aranyozott kis táblácskán virított a hotel falán, a bejárat mellett. Még a függönyöket is behúzták. Ezzel az erővel Zalaegerszegen is lehettek volna, egy nevesincs panzióban. Persze nem panaszkodott egyikük sem. Életük legszebb két hete volt. Kilenc hónappal később világra jött egy tündéri kissrác, akinek, amikor először felsírt, állítólag pont olyan hangja volt, mint a késői Edith Piaf-nak. A szeme pedig szebb, mint a Louvre, szebb, mint az Eiffel torony, szebb, mint a Szajna – a Latin negyedről nem is beszélve. Szóval azt mondod, menjünk Zalaegerszegre?, kérdezte a barátom.
Te hülye vagy, feleltem.
