Még száz éve sincs, hogy az első melegítőruhák megjelentek, de a ruha története során már minden társadalmi réteg és osztály sajátjának fogadta, miközben eredeti funkcióját többszörösen is felülmúlta.
Melegítője mindenkinek van, létezése legalább olyan egyértelmű, mint a farmeré, mégsem beszélünk róla sokat. Inkább kitérdeljük, hordjuk szakadásig, de nem viseljük. Nem véletlenül. Sokan vannak úgy, hogy hétköznapi szerelésként szóba sem jöhet, utcán viselni maga az igénytelenség, még Karl Lagerfeld is megmondta:
A melegítőnadrág a vereség jele. Elveszítetted az irányítást az életed felett, ezért vettél egy melegítőnadrágot.
Hála az égnek, hogy nem vagyunk mindannyian divatcézárok, most egyként buknánk megdicsőülésünket a tükör előtt.
Persze az nem baj, ha keretet adunk az életünknek, rendszert a teendőinknek, és mást viselünk otthon és mást, ha elmegyünk valahová. Most azonban stagnálunk az előbbiben, amihez tényleg nem kell több egy kényelmes mackós szettnél. De tudjátok, honnan jött a hóbort, hogy bokánál gumírozott nadrágban és hozzá illő cipzáras felsőben flangáljunk?
A felbujtók a sportolók voltak
Naná, hogy a sport világából szökkentek elénk a melegítők! A harmincas évektől a sportolók ruhatárában a kötött szvetterek és pantallók helyét egyre inkább átvették a mai melegítőkhöz hasonló szettek, akkoriban azonban még a sport világa és a hétköznapi élet sokkal jobban elkülönült egymástól, pláne ami az öltözködési normákat illette. A sportközvetítéseket csak rádión keresztül élvezhették szélesebb körben az emberek, így a sportolók öltözéke már csak emiatt sem volt túl nagy hatással a mindennapokra.
A második világháború viszontagságai aztán jó pár évre jegelték a divatozási kérdéseket, utána pedig a vágyakra sokkal inkább rátapintott Christian Dior New Look-ja, mint bármilyen lezser szerelés. Ez sem tartott azonban örökké. A különböző leírásokban a hatvanas évekre datálják a melegítők elterjedésének kezdetét, nem véletlenül. Akkoriban már a háztartások jelentős részében volt tévé, sőt, a szerencsések színesben élvezhették a sportközvetítéseket is, amelyek során láthatták, milyen kényelmes szetteket viseltek az atléták a bemelegítések során. Akkoriban ráadásul már nem csak pamutból készítették a sportolók ruháit, a textilipar gyors átalakulásával elterjedtek a különböző műszálas változatok is, melyek azóta is meghatározó részét képezik a melegítőknek.
Maga volt az életérzés
Egy évtizeddel később, vagyis a hetvenes években már az átlagember is szívesen bújt melegítőbe, hát még azután, hogy 1971-ben a Longstreet sorozatban Bruce Lee bordó melegítőt húzott, majd mindezt egy évvel később megfejelte sárga kezeslábasával (lásd: Halálos játszma), ezeket utólag divattörténetileg is meghatározó eseményeknek tekintik.
A hetvenes években tehát terjedni kezdtek a kényelmes, műszálas melegítők, amik aztán a nyolcvanas években az amerikai kertvárosi középosztály kocogós egyenruhái lettek, máskülönben pedig világszerte modern és menő szereléssé váltak. A legdivatosabbak az élénk színű, teljesen műszálas darabok voltak, ez a susogós mackók első generációja. De nem csak a tévétornán szocializálódó, fitneszszagú társadalmi réteg tette magáévá a sportos életmód alapdarabját.
A nyolcvanas évek hip-hop zenéje és a köré felépülő divattrendek is melegítőben nyomták a ritmust. A bronxi, brooklyni és queensi fenegyerekek egyként viselték félkilós aranynyakláncaikhoz az oldalt háromcsíkos melegítőket, élükön a Run-D.M.C tagjaival, akiket az első, ebből a szempontból is meghatározó hip-hop formációnak tartanak. A melegítők a kilencvenes évek hip-hop zenészei és rapperei számára is alapvetések voltak, nem véletlen, hogy akkoriban Tommy Hilfiger is a segítségükkel próbálta kirángatni márkáját a kátyúból.
Run DMC (Fotó: Ron Galella/Ron Galella Collection via Getty Images)
A dicső kilencvenes években a melegítők párhuzamosan jelentették az önkifejezés csimborasszóját több zenei stílus rajongói számára is. Az amerikai rapbandák mellett Európában, ezen belül is a brit könnyűzene területén olyan nagy bandák meghatározó öltözékeivé váltak mint az Oasis vagy a Blur, ők azonban nem a lazaságot látták bennük, inkább munkásosztálybeli gyökereikre próbáltak utalni elegánsnak semmiképp sem mondható melegítős szereléseikkel. Az underground zenei stílusok közül a rave, majd a kilencvenes évek végén kibontakozó grime rajongói számára is megfelelő szerelésnek számítottak.
Az alvilág és Paris Hilton
Volt még egy kis csapat, akik befogadták köreikbe a mackós szetteket, miközben a kétes ügyleteikből szerzett millióikat számolgatták. Igen, a maffiózók. A keresztapák decens öltönyeik mellett szívesen szívták a szivart trikóval kombinált melegítőben is, aminek örök mementót állítottak a kilencvenes évek olyan gengszterfilmjei, mint a Nagymenők, a Kutyaszorítóban vagy A tégla. Filmrajongók számára azonban egy nem-gengszter film is megkívánja, hogy megemlítsük, mégpedig a Wes Anderson-féle Tenenbaum, a háziátok, melyben a Ben Stiller alakította, finoman neurotikus Chas Tenenbaum fiai számára is egyenruhaként írta elő az általa is viselt, piros Adidas melegítőt.
Tenenbaum, a háziátok című film jelenete, főszerepben az oldalt csíkos melegítővel. (Fotó: Profimedia)
A kétezres évek újabb fordulatot hozott a melegítő életébe, ekkor a napsütötte Los Angelesből érkeztek a hívők, élükön Paris Hiltonnal, akinek bársony Juicy Couture szettjei milliók retinájába égett bele azokban az években. Emlékeztek? Ez volt a korszak, amikor divatos volt fenékrészen feliratos melegítőket viselni. Britney Spears még a koszorúslányait is pink egyenmelegítőbe bújtatta, mikor 2004-ben hozzáment Kevin Federline-hoz.
A melegítő mint a fotósok és kamerák előtt is hordható szabadidős öltözék nemcsak a sztárok számára vált elfogadottá az évek során, hanem a politika nagyágyúi is gond nélkül mutatkoznak benne időnként, gondoljunk csak Hugo Chavezre vagy Fidel Castróra, utóbbi idős korában gyakran hagyta a szobájában zöld zubbonyát és helyette melegítőben fogadta vendégeit.
Fidel Castro és Diego Armando Maradona 2013-ban, Havannában. (Fotó: Cubadebate / Zuma Press / Profimedia)
A 2010-es évek elején egy rövidke ideig űgy tűnhetett, a melegítők helyzete egyensúlyi állapotba került és a sportoláson, szabadidős tevékenységeken kívüli életet nem zavarta. Tartott mindez az athleisure trend felbukkanásáig, ami ugyan első körben a leggingsek utcai viselését legalizálta, mellékvágányon azonban begurult mellé minden más is, ami sportosnak számít – pláne, ha a férfiak öltözködését nézzük. A legnagyobb divatházak is beemelték kollekcióikba a sportos fazonokat, a sportmárkák pedig dizájnereket kértek fel, hogy frissítsék formavilágukat (például 2008-ban az adidas Jeremy Scottot, a Moschino divatház tervezőjét).
A valóban sportoláshoz szánt ruházatok mellett a streetwear öltözködési stílus az, ami manapság formálja a melegítők „utcai” megjelenését, visszakanyarodva azonban a cikk elejére, divatozási szempontból talpig melegítőbe bújni továbbra is inkább csak szabadidős tevékenységekhez javallott, farmerhez melegítőfelsőt húzni azonban most a legegyszerűbb módja annak, hogy kényelmes és divatos utcabarát szerelést kapjunk.
