9 elfeledett divattervező, akit érdemes ismerned

Tudod, ki volt az a dizájner, aki először tervezett átlapolós ruhát? És azt, hogy a miniszoknyát nem az találta fel, akinek általában tulajdonítják? Olyan divattervezőkről lesz most szó, akikről méltatlanul feledkezett meg a divattörténelem...

Megyeri Nikolett

2020. Október 17.

Emile Pingat

Miközben a világ legelső divattervezőjeként Charles Frederick Worthöt tartják számon, legfőbb konkurenséről, Emile Pignat-ról érthetetlen okokból megfeledkezett a történelem. Pedig az 1820 és 1901 között élt francia kreátor a maga korában legalább annyira ismert és keresett volt, mint brit kollégája, tehetségben pedig talán fel is múlta őt. Tervezői stílusának legfőbb jellegzetessége volt, hogy mesteri módon alkalmazta egyetlen ruhán belül is, egymással párhuzamosan az olyan látványelemeket, mint például a minták, a hímzések, csipkék, masnik és a gyöngyös díszítések. 1852 és 1870 között ő öltöztette a Második Francia Császárság udvarának számos tagját is. 1885-ben a Couturier magazin Pingatot „a legművészibb párizsi ruhakészítőként” jellemezte. Fennmaradt munkáit látva egyáltalán nem túloztak.

Emile Pignat estélyi ruha 1878-ból (Fotó: Chicago History Museum/Getty Images)

Gustave Beer

A német származású Gustave Beer 1886-ban napernyők és legyezők tervezésével kezdte pályafutását, majd néhány évvel később ruhatervezésre váltott. 1905-ben nyitotta meg üzletét Párizs egyik legimpozánsabb terén, a Place Vendôme-on. Pazar kreációi a La Belle Epoque, majd a szecesszió stílusában születtek és akkoriban kimondottan extravagánsnak számítottak. Beer korának legdrágább divattervezője volt, állandó kliensei között ott voltak az európai arisztokrácia prominens tagjai, így például Viktória német császárné vagy épp a portugál királyné. Divatháza 1929-ben beolvadt a Drecoll-házba, mely ezt követően a Drecoll-Beer lett, két évvel később azonban Agnes-házra nevezték át, így sikkadt el a Beer név a divattörténelemben.

Gustave Beer egyik divatrajza 1912-ből (Fotó: Victoria and Albert Museum, London)

Callot Soeurs

Bár rendszerint Paul Poiret francia tervezőnek tulajdonítják, hogy elsőként emelt be orientalista elemeket a nyugati divatba, valójában sokkal inkább a Callot Soeurs-ház volt ebben az úttörő. Négy nővér, Marie, Marthe, Régina és Joséphine Callot 1895-ben Párizsban nyitotta meg vállalkozását, mely rövid idő alatt a korszak egyik meghatározó divatházává vált. Sikereiket azonban tragédia árnyékolta be, ugyanis a négy testvér egyike, Joséphine 1897-ben öngyilkosságot követett el. 1900-ra már kétszáz alkalmazottjuk és évi mintegy kétmillió frank árbevételük volt, majd miután megjelentek a Párizsi Világkiállításon, eladásaikat megduplázták, munkaerejüket pedig megháromszorozták. Kimonó stílusú ruháikról, valamint perzsa ihletésű tunikáikról voltak leginkább ismertek, melyeket javarészt keletről importált selymekből készítettek, de az elsők között használtak lamét is. Nem csak Európából, de a világ minden tájáról kaptak megrendeléseket. Marie Callot Gerber 1927-ben bekövetkezett halála után a fia, Pierre vette át a divatház irányítását, ám a vállalkozás nem tudott versenyben maradni az egyre telítettebb piacon, így végül 1937-ben beolvadt a Calvet-házba, mely 1952-ben zárta be kapuit.

Callot Soeurs ruha (Fotó: Chicago History Museum/Getty Images)

Muriel King

Az amerikai Muriel King vázlatművészként kezdte pályafutását, majd átnyergelt a ruhák tervezésére. Munkamódszere szokatlan volt, ugyanis nem volt képzett tervező, nem készített szabásmintákat és varrni sem tudott. Kreációiról akvarelleket festett, melyeket aztán a szabói „fordítottak le”. A nagy gazdasági világválság idején igényes, divatos, mégis megfizethető kollekcióival vált sikeressé. Hollywood is felfigyelt rá, 1935 és 1944 nyolc jelentős mozihoz tervezett jelmezeket, emellett a kor egyik legnagyobb filmsztárja, Katharine Hepburn személyes ruhatáráért is ő volt a felelős. Mindezzel párhuzamosan továbbra is tervezett ready-to-wear kollekciókat áruházak számára, valamint munkaruhákat is a Boeing és más repülőgépgyárak női dolgozóinak. 1957-ben visszavonult a divatiparból és a festésnek szentelte életét húsz évvel később bekövetkezett haláláig.

Rita Hayworth a Szépek szépe című filmben, Muriel King kreációjában (Fotó: Ned Scott/John Kobal Foundation/Getty Images)

Claire McCardell

Miközben legalább egy átlapolós ruha szinte mindannyiunk szekrényében lóg, a dizájn feltalálójának nevét méltatlanul kevesen ismerik. Claire McCardell amerikai tervező a második világháború idején alkotta meg az úgynevezett Popover ruhát, mely az átlapolós ruhák alapmodellje volt. Az egyszerű, ugyanakkor elegáns és sokoldalúan variálható dizájn hamar felkapottá vált, több ezer darabot adtak el belőle. Az első modellekért ráadásul csupán 6,95 dollárt kértek, és még egy sütőkesztyűt is csomagoltak hozzá ajándékba, kifejezve, hogy akár főzéshez is viselhető.

Claire McCardell munka közben (Fotó: Getty Images)

A háború éveit követően aztán Christian Dior New Look-ja tarolta le a divatvilágot, mely kétségkívül sikkes és látványos volt, ugyanakkor legkevésbé sem kényelmes. Claire McCardell viszont előrukkolt az American Look-kal, mely valóban kényelmes szabásvonalakkal és könnyű anyagokból adott a New Look-hoz hasonló sziluetteket. A tervező az elsők között ismerte fel a sportruhák stílusán alapuló utcai öltözködésben rejlő lehetőségeket. Előremutató szemléletmódjával az amerikai divatipar egyik meghatározó személyisége volt, épp ezért érthetetlen, ma már miért nem emlegetik a nevét a legnagyobbak között.

Az American Look (Fotó: Genevieve Naylor/Corbis via Getty Images)

Norman Norell

Az indianai születésű Norman Norell jelmeztervezőként kezdte a pályafutását. 1922-től a Paramount Pictures némafilmjeihez tervezett kosztümöket, később pedig a Broadwayre tette át székhelyét, ahol a Ziegfeld Follies revünek dolgozott. Már 43 éves volt, amikor elindította saját divatmárkáját.

Egy Norman Norell kreáció 1963-ból (Fotó: Bettmann/Getty Images)

A színpadias, jelmezszerű jegyek persze továbbra is megjelentek a kreációin. Éppen ettől lett annyira népszerű. Munkáit előszeretettel viselték a kor előkelőségei és sztárjai. Neve azonban az évtizedek folyamán feledésbe merült. Vintage darabjai mégis előkerülnek olykor, Michelle Obama például a 2010-es Christmas In Washington gálán viselt egy régi Norman Norell modellt.

Michelle Obama a 2010-es Christmas In Washington gálán (Fotó: Jim Watson / AFP)

Pauline Trigère

A zsidó származású, Párizsban született Pauline Trigère 1936-ban a náci rezsim elől menekült családjával az Egyesült Államokba. Neves divattervezők mellett kezdett dolgozni, a férje azonban ezt nem nézte jó szemmel, házasságuk pedig olyannyira megromlott, hogy végül el is váltak. Trigère immár egyedülálló anyaként, a bátyja anyagi támogatásával készítette el első saját ruhakollekcióját 1942-ben. A testvére ezek után felkerekedett és távolsági busszal járta az országot a kreációkkal, melyeket áruházaknak próbált eladni. Az American áruházlánc végül megvásárolta a kollekciót, Trigère pedig egy évvel később már saját szalont tudott nyitni New Yorkban. Chanelhez és Lanvinhoz hasonlóan ő sem rajzolta meg a ruhaterveit, hanem közvetlenül a modelleken készítette el azokat. Stílusát a szofisztikált, mégis drámai sziluettek és a látszólag varrás nélküli kreációk határozták meg, illetve elsők között használt alkalmi ruhákon olyan „közönséges” anyagokat, mint a pamut vagy a gyapjú. Ő volt továbbá az első neves divattervező, aki afroamerikai modellekkel is dolgozott a bemutatóin. Munkáit olyan hírességek viselték, mint Angela Lansbury, Bette Davis, vagy Wallis Simpson, de ő álmodta meg Patricia Neal kosztümjeit is az Álom luxuskivitelben című filmhez.

Pauline Trigère (elöl, szemüvegben) modelljeivel egy divatbemutatón, 1960-ben (Fotó: Bob Beegle/The Denver Post via Getty Images)

John Bates

A miniszoknya feltalálójaként általában Mary Quantot, esetleg André Courrèges-t emlegetik, sokkal valószínűbb azonban, hogy egy harmadik, elfeledett divattervezőnek, Paul Batesnek köszönhetjük ezt a fazont. Bár angol dizájner volt, de a franciás hangzású Jean Varon néven alkotott. Az eredetileg újságírónak készülő Bates 1959-től volt aktív és elsősorban fiatalok számára tervezett formabontó, ugyanakkor megfizethető ruhákat.

John Bates néhány ruhája a bath-i Divatmúzeumban (Fotó: Wikipedia)

A hatvanas évek elején elsők között használt műanyagot a kreációin, egy hálóval díszített ruháját pedig 1965-ben az Év ruhájának választották. Legemlékezetesebb munkáiként ugyanakkor Diana Rigg jelmezeit tartják számon az 1961-ben indult The Avengers sorozatból. Bates a nyolcvanas évek elején visszavonult. Ma már 82 éves, a párjával Walesben él.