Embert még úgy koncentrálni nem láttunk, mint Mirát (a kisebbiket), miközben a pólóját varrja. Mint később kiderült, nem is póló lesz ez, inkább egyrészes ruha, sebaj. Még alig szabta ki, de már látszik, hogy extravagáns darab lesz,az egyik fele fekete, a másik piros, a White Stripes aktív éveiben alighanem ölni tudott volna, hogy fellépőruha lehessen Maggie-n, vagy legalább egy klipben feltűnjön. Ezt viszont délelőtt még nem tudjuk, csak Mirát nézzük, Mira meg a harmincéves (értsd: tökéletesen működő) varrógépet, pontosabban az abból kipörgő cérnát, mintha nem lenne holnap.
Fotó: Neményi Márton
Bátonyterenyén járunk, egy helyi, civilek által gyakran látogatott tanodában, ahol pár kiskamasz (meg egy nagykamasz, ő a nagyobbik Mira) lány tanul éppen varrni a vicces neve ellenére nagyon is komoly Varroda-Vissza programnak hála.
Fotó: Neményi Márton
Csúcsidőben hat, egyébként négy-öt lány ül a tanodában tartott workshopon, ez az utolsó, egyben legizgalmasabb alkalom: papíron pólótervet készíteni, szabásmintát rajzolni és anyagot szabni már tudnak, most jön a végső etap, a személyre szabott haute couture darab legyártása. A szabásmintákat nézve egyértelmű, hogy elszabadultak a kreatív energiák, van itt minden az anyagra varrt masniktól a Gucci hímzésig; a lányok végül inkább visszafogják magukat, a készülő pólók egyszínűek (kivéve persze a kis Miráét) és egyszerűek, a lényeg, hogy valahogy elkészüljön, és jó esetben fel is tudják venni. (Estére kiderül: fel tudják.)
Fotó: Neményi Márton
A tanodában több a civil, mint a gyerek, Oláh Petra szervező-ötletgazdán túl itt van a PINKPONILO budapesti ruhakészítő műhely két alapítója, az Adománytaxi önkéntes sofőre, és pár a csapathoz csatlakozott szakértő, például egy történelmi ruhák készítésére szakosodott varrónő. Mutogatni csak itt-ott kell, különben teljes a csönd, és a Csíkszentmihályi Mihály-i értelemben vett flow. Délután kettőre úgy tűnik, legalább egy órás csúszásban vagyunk, négyre azonban mindenki elkészül, akkora a lelkesedés, csak némi eldolgozás hiányzik, meglesz az is, még nem tudják, mikor és hogyan, de biztosan lesz folytatás.
Fotó: Neményi Márton
Petra egy irodalmi ügynökségnél dolgozik, azaz menő és keresett könyveket közvetítenek kiadókhoz, az „ő szerzőjük” például Stephen King, Jordan Peterson, Paul Auster és Sylvia Plath is. Azaz mindenféle értelemben nagyon messzire ment, hogy a bátonyterenyei tanodában egyengesse a többségében roma kislányok ruhakészítő karrierjét. Az Adománytaxival öt éve találkozott, egy zsidó fiataloknak szóló önkétesprogramban dolgoztak együtt, és dolgoznak azóta is. Főleg a használtruha-terítésben, azaz a Taxi Turi programban aktív, ezeken nem csak részt vesz, de a ruhákat is szortírozza.
Fotó: Neményi Márton
A PINKPONILO budapesti közösségi szabó-, varró- és ruhakészítő közösségi műhely bérelhető munkaállomásokkal, csapatépítő programokkal és főleg olyan nagyvárosban divatos témájú workshopokkal, mint a zero waste pulcsi, biopamut póló és környezettudatos kimonó. Petrával a szintén nagyon-nagyon budapesti MOME-n találkoztak egy pódiumbeszélgetésen, ahol színpadra ült a műhely két alapítója, Anna és Viki. „Először előadást tartott Vera az egyik turin, utána jött a Varroda-Vissza ötlete” – meséli Petra.
Fotó: Neményi Márton
„Úgy emlékszem, hogy az ötlet maga a ponisoktól jött, én pedig elkezdtem hajtani a dolgot, hogy ne csak kósza gondolat maradjon. Tavaly nyáron volt egy próbaalkalom, ahol még felnőttek is részt vettek. Ezután jött a Tesco Ön választ, mi segítünk pályázata, ahol a pályázatírás alatt jobban körvonalazódott a dolog, és eldöntöttük, hogy élesben első körben a gyerekek irányába mozdítanánk el a projektet.” A pénzt megnyerték, a varróworkshop elindulhatott, a többit mesélje inkább Petra.
Fotó: Neményi Márton
Még a Tikkun-Olam-os időkben részt vettem egy adományúton Bátonyterenyén. Beszélgettünk a helyiekkel, főként a tanoda vezetőivel, és nagyon szimpatikus volt, hogy milyen elhivatottan dolgoznak azért, hogy a gyerekeknek minden lehetőséget megadjanak a fejlődéshez, nyugodt tanuláshoz. Lehetőségük van például festeni, rajzolni, zenét tanulni, kirándulásokra menni. Amikor mi ott voltunk, azt is mesélték, hogy pesti gimnazistákkal dolgoznak együtt, akik online korrepetálásokat tartanak a bátonyterenyei fiatalabb diákoknak.
Fotó: Neményi Márton
Ezek alapján úgy gondoltam, hogy a tér is, a felszereltség is adott arra, hogy egyrészt meg tudjuk tartani ott a workshopokat, másrészt, ha a gyerekek a négy alkalom után önállóan is folytatnák a varrást, akkor ezt a tanodában meg tudják tenni. Az alapötlet az volt, hogy gyűjtünk nekik varrógépeket, amik bármikor a gyerekek rendelkezésére tudnak majd állni, gyakorlatilag egy közösségi varroda üzemelne, de mivel a tanoda tényleg nagyon felszerelt, ezért csak egy-két gépre lenne szükségük tőlünk.
Fotó: Neményi Márton
A 12-14 éves korosztályt céloztuk be, de végül ennél kicsit vegyesebb volt a csapat, 10 éves volt a legfiatalabb eddig, 17 a legidősebb. A lelkesedés hullámzó volt, az biztos, hogy nem szabás és az elméleti rész volt a legnépszerűbb, de amikor a gépeken kezdtünk dolgozni, akkor hamar megjött a motiváció. Nagyon tetszett, hogy hoztak saját ötleteket is, nem féltek a kísérletezgetéstől, amit a PINKPONI-sok nagyon rugalmasan tudtak kezelni. Számoltunk azzal, hogy a lelkesedés szintje eltérő lesz mindenkinél, de ez szerintem elkerülhetetlen bármilyen foglalkozásnál.
Fotó: Neményi Márton
Viszont a csapat fele szerintem abszolút ráhangolódott a dologra, három workshop után már olyan profi varrónők lettek, hogy ők mentoráltak engem az első bizonytalan öltéseimnél. Ha akár már egy lányt is el tudunk indítani olyan irányba, hogy ilyesmivel akarjon később foglalkozni, vagy legalább hobbiként az élete részévé váljon, az már komoly eredmény.
Fotó: Neményi Márton
Fiúk eddig nem jöttek, pedig örültünk volna nekik. A tanodában már láttak fiúkat is varrni, azt mondják, eltökéltek, ügyesek voltak, szóval ki tudja, ha folytatjuk a projektet, reméljük, egy-két úriember is betéved.
Fotó: Neményi Márton
Nagyon örülnék egy állandó önkéntes csapatnak – varrni tudó önkéntesek, sofőrök –, eddig küzdelmes volt alkalomról alkalomra találni embereket, de legalább már tudjuk, hogy nagyon korán el kell kezdeni beszervezni őket. Ha folytatjuk más településeken is, akkor tervezünk gyűjteni adományvarrógépeket és textilanyagokat, amiket ott hagyhatunk a helyszíneken, hogy tudjanak önállóan gyakorolni. Hasznos lenne még mondjuk egy állandó szponzor, vagy pályázati forrás, amiből működtetni tudjuk az egész projektet.
Fotó: Neményi Márton
Tervezzük a folytatást, több településre is szeretnénk elvinni a Varroda-Visszát, és más szervezeteket is bevonnánk, akik az megtartanák az oktatásokat. Már van is a fejünkben pár szervezet, akiket megkeresnénk az ötlettel, reméljük, benne lesznek. Szerintem mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy nagyon élveztük és szuperül éreztük magunkat. Nagyon eleven, jó humorú brigád állt össze, akikkel lehetett csipkelődni és viccelődni, úgyhogy mindig jó volt a hangulat. A helyi felnőttekkel is sikerült jól összehangolódni, és a végére már egészen olajozottan, közösen oldottuk meg a nehézségeket.
Fotó: Neményi Márton
További cikkek a témában
Kőgazdag Fiatalok: Aurél azért nem hord karórát, mert nem tudja leolvasni
Óvintézkedéseket kellett bevezetnie a TV2-nek Tóth Gabi és Krausz Gábor válása miatt
8 világsztár, aki elbukott egy híres szerepet
Szívszorító fotó került elő a fotózás miatt meghalt fitneszedzőről és fiáról
Csillagjegyek, akik a lelki fájdalmat nem bírják
Kőgazdag Leti: „Szegény kislány voltam, nem volt mindig mit ennünk”
Csillagjegyek, akiknek előrelépést hoz az október
