Valami megmozdult Badacsonyban

Mennyire kevesen vannak – csodálkozom rá Badacsonyra, amikor egy kedd délelőtt megérkezem. Három kocsi áll mindössze a tágas placcon, miközben Fürednél még komoly dugó volt. Pedig Badacsony nem volt mindig ennyire elhagyatott, és ha jól dolgoznak a helyi szakemberek, minden bizonnyal ismét vonzó alternatívája lehet egy csomó balatoni településnek. Márpedig úgy tűnik, sokan dolgoznak ezen.

Mielőtt azonban a jelenre terelődne a szó, idézzük fel egy kicsit a múltat. A balatoni gőzhajózás 1846-os elindítása és a néhány évvel később a déli parton elinduló vasútközlekedés igen jó hatással volt a kis balatoni település életére. Annyira, hogy 1883-ban a Badacsonyi Yacht Társaság több badacsonyi birtokos összefogásával megnyitotta a Hableány Szállóházat, ahol a vitorlázók kipihenhették a fáradalmakat. Az északi vasútvonalnak ekkor még nyoma sem volt, a Hableány viszont saját stranddal várta a turistákat, akik az éjszakai életet is felpezsdítették bálokkal és fogadásokkal. A helyszín így annyira kapóssá vált, hogy 1896-ban az Anna-bált is itt rendezték meg.

Múltak az évek, a világháborúk, az államosítások nem hatottak jól a kisváros életére. A gazdaság alapját a szőlőtermelés és a bányászat jelentette, a jellegzetes vörös bazaltköveket évtizedeken át termelték ki. Később a bányászatnak leáldozott, a borkészítés viszont szerencsére megmaradt, és ma már egyre többen látnak fantáziát a dűlőkben. Nekem úgy tűnik, hogy Badacsony még keresi a helyét, a Bonvino hotel és a frissen felújított Hableány jelentik az egyik irányt, a főutcán felállított dodzsemek és körhinták a másikat, de úgy tűnik, az utóbbi időben elindult valami, aminek hatására érdemes egy kicsit túlnyúlni a komfortzónánkon, és továbbgördülni a 71-esen, hogy meglássuk, a Balaton másik felén is vannak izgalmas dolgok. 

Ha ennél

Enni bárhol lehet, de ha túllépnél a lángos–hekk–sült krumpli háromszögön, akkor irány a Hableány, ahol izgalmasak az ízpárosítások, szép a tálalás, különlegesek az ételek. Kisgyerekek és lázadó kamaszok mondjuk elriadhatnak tőle, mert nem biztos, hogy rafinált ízekre vágynak – vagy csak az enyém nem értékeli ezeket eléggé –, de ha neked bejön a sós és az édes pikáns találkozása, a nem megszokott ételpárosítások, akkor ne hagyd ki a helyet.

Saláta magvakkal és sonkával (Fotó: Attila Digi Kővári)

Ráadásul a Hableány tényleg szép lett. A szocreál épületet Kis Péter gondolta újra, meghagyva a látványos elemeket, betervezve a látványborászatot, a konyhát és a kiszolgáló helyiségeket. A ház falát díszítő Kumpost Éva-mozaikot szerencsére nem cserélték le, az épületben helyet kapott egykori postára reflektálva pedig elhelyeztek egy postaládát is, ahonnan mindenki küldhet lapot. A bélyegről és a képeslapról is helyben gondoskodnak. 

Ha lazábbra vágysz

Kisgyerekkel, haverokkal irány a Frissterasz, ami igazi lazulós hely. A gyerekeknek van homokozó, a felnőtteknek meg nyugágy és ejtőzés. A klasszikus street food ételek, mint a hamburger, a sült krumpli és a grillsajt mellé lehet fröccsözni, a teraszon pedig egész nyáron mennek a koncertek, Falusi Marianntól az Európa Kiadóig rengetegen fellépnek esténként. A vécéhez viszont sajnos jó sok lépcső vezet lefelé, így a mozgásukban akadályozottak nem tudják használni. 

Fotó: Attila Digi Kővári

Ha gyönyörködnél

Ha bejönnek a hatalmas, letisztult terek, az érdekes formák, akkor érdemes egy pillanatra megállni a volt Tátika étteremnél, amely ma felejthető diszkóként üzemel. Az egykor 400 főt befogadni képes gyorsétterem és zenés cukrászda mellett helyet kapott egy büfé is, különlegességét a hatalmas üvegfelületek adják és az emelet elhelyezkedése. Érdemes lesétálni miatta a kikötőbe, én pedig nagyon drukkolok, hogy a tavaly bejelentett fejlesztések jól sikerüljenek (az épületben Tourinform-iroda és gasztrorendezvénytér létesül, de lehet, hogy ide kerül a hajóállomás jegypénztára is). 

A Tátika étterem egykor (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)

A Tátikát is tervező Callmeyer Ferenc másik munkájára is érdemes egy pillantást vetni, főleg mivel ezt szerencsére elkerülte az enyészet: az egykori Poharazó ma már Pláne borterasz néven él tovább. A klasszikus, bazalttal kirakott épület lőrésszerű ablakai, különleges formája, és nádteteje megdobbantja mindazok szívét, aki érzékeny az ilyesmire. Aki meg nem tartozik közéjük, az a jó borok miatt ugorjon be. 

Naná, hogy a szőlőhegyen is van látnivaló, ha felcaplat az ember, akkor lehet gyönyörködni a teraszos kialakítású szőlőkben és természetesen a tó látványában. Akit a hagyományos ízvilág érint meg, az válassza a Kisfaludy vendégházat. 

A Laposa borterasz alapvetően napközbeni hely, hétkor zárnak, és teljes menüsor helyett inkább falatkákat lehet majszolni a borok mellé – de van, amikor ennyi bőven elég, a Balaton látványa úgyis elviszi a figyelmet. 

Fotó: Attila Digi Kővári

Ha a történelem érdekel

Nagyon kevesen tudják, hogy nemcsak Recsken működött internálótábor, hanem Badacsonyban is. Az 1949-ben épült, 1954-ben bezárt tábor helye lassan az enyészeté lesz, de egy tábla még megmaradt mementónak. Ha nem találnád meg, nézd meg Bacsó Péter Nyár a hegyen című filmjét, amit pont ott forgattak. Ha pedig bővebben érdekel a téma, az Istvándy pincészet Bazalt körút nevű tematikus túráján meghallgathatod a tábor történetét. 

Részlet a Nyár a hegyen című filmből

Ha a növények szerelmese vagy 

A Folly Arborétum és Borászat – mert itt minden köthető a borhoz – öt hektáron mutat be cédrus- és ciprusfajokat, fenyőket és más fákat. A 110 éves arborétumot ma már a Folly család negyedik generációja gondozza, akik visszavásárolták az egykoron államosított földeket. Jegyek 700-1200 forintért kaphatók. Szerdánként délután öttől vezetett túra és borkóstoló várja az érdeklődőket.

Fotó: follyarboretum.hu

Ha kiállításra vágysz 

Ha szeretsz a Balaton partján a Balatonról készült festményeket nézni, akkor sétálj el az Egry József Emlékmúzeumba, ahol a művész egykori lakóhelyén nézheted meg, hogy ő mit látott a nagy tóból. A kiállítás 450/900 forintért látogatható.