Málta, a romantika szigete (x)

Mindenki ilyen esküvőről és nászútról álmodik, legyen akár milliomos vagy szűk pénztárcájú. Talán nincs is szebb, mint egy szigeten eltölteni álmaink nászútját. Főleg, ha ez a sziget mindössze kétórányi repülőútra található, a Földközi-tenger szívében.
Málta – az élő történelem – és testvérszigetei, Gozo – Kalipszó nimfa –, illetve Comino – a Kék Lagúna szigete – igazán változatos helyszínekkel, romantikusabbnál romantikusabb éttermekkel, szállodákkal és programokkal várják az ifjú párokat. A szigeteken a luxusszállodáktól a rusztikus farmházakig, a nyüzsgő és közismerten biztonságos éjszakai élettől a világtól elzárt, csendes üdülőkig, a kulturális programoktól, történelmi látnivalókon keresztül különféle izgalmas sportlehetőségekig minden megtalálható. Sőt még több is.

A nászutasok mindig is kiemelt vendégek voltak a szigeten. A helyiek, akik amúgy is szívesen fogadják az idegeneket, megkülönböztetett figyelemmel gondoskodnak a fiatalokról. A szállodák és éttermek mindig tartogatnak valami kedves meglepetést.

Néhány éve már arra is lehetőség nyílik, hogy ne csak a nászutat, de az esküvőt is Máltán tarthassuk. A szabályok – kicsit több papírmunkával, mint itthon – lehetővé teszik a külföldiek házasságkötését, legyen szó polgári, vagy templomi esküvőről. Egyre több máltai utaztató specializálódott máltai esküvők szervezésére és lebonyolítására.  Az ifjú párok nagyon sokféle „esküvői csomag” közül válogathatnak. Lehet az tradicionális máltai, romantikus, elegáns, luxus, vagy akár néhány fős minimálesküvő is. Ki hogy szeretné.

Málta, a történelem és a romantika szigete, napfényes, dél-mediterrán klímájával egészen különleges helyszín az év minden napján. Igazán feledhetetlen élmény, ha a boldogító igen Mdina, a csendes város középkori városfala mentén, vagy a tengerparton a végtelen kékség előtt hangzik el.

Mindehhez nem kell mást tenni, csak eljuttatni a szükséges papírokat az arra specializálódott irodáknak, és ők mindent megszerveznek a meghívóktól az anyakönyvvezetőn, a templomi ceremónián át a lakodalomig, beleértve a szállást, helyszínt, programokat, sőt még a nászutat is.

Egyszer volt, hol nem volt…

Azonban az esküvő nem volt mindig ilyen romantikus Máltán. A leányokat általában meg sem kérdezték, mi a véleményük az újdonsült vőlegényről, sőt sokan nem is ismerték őket a „boldogító igen” kimondásáig. Amikor a szülők elérkezettnek látták az időt, kiakasztottak egy édességekkel teli edényt a kerítés kőpárkányára. Az első fiatalember, aki meglátta, és szándékában állt a ház leánygyermekét nőül venni, a hírrel egy házasságközvetítőhöz sietett. Ha az első találkozás során sikerült megegyezni a hozományt illetően, akkor megkötötték a szerződést. A megállapodáson csak a leendő vőlegény, a közvetítő és a lány szülei vehettek részt.  A frigyet a vőlegény szentesítette, mikor is elküldte leendő hitvesének első jegyajándékát, egy halat és annak szájában egy aranygyűrűt, amibe a hűség jelképét, két összefonódó kezet véstek. A vőlegény cserébe egy csipkével díszített zsebkendőt kapott, melyet leendő hitvese készített neki.

A menyasszony még a ruhát illetően sem kapott szabad kezet, mert korábbi családi állapotától függően más és más főkötőt viselhetett esküvője napján. Azok, akik nem először házasodtak, „ghonnellát” viseltek. A sok háború és kalóztámadás miatt sok özvegy élt ekkor a szigeten. A fiatalok, akik első házasságukra készültek, kalapot vagy fátylat viseltek, és általában ezüst vagy fehér ruhában álltak az oltár elé.

Az esküvő napján zenészek és énekesek csapata kísérte az ifjú párt a templomba. Az úton dicsérő rigmusokat énekeltek a párnak. A szertartás után búzaszemeket és diót szórtak az ifjú házasokra. A lakodalomba minden vendég hivatalos volt. A vendégek borral, itallal és étellel járultak a lagzihoz. Szokatlan módon az ara a vendégektől és urától elkülönülten, egy másik teremben vacsorázott, de az este végére ő is csatlakozott a társasághoz. Férje mellé ült, és a poharából is ivott. A mulatozás, evés-ivás során azonban nem feledkeztek meg az ajándékokról sem. A terem egyik csücskében ülő ifjú ara ölébe hordták a vendégek ajándékaikat.

Az esküvőt követő nyolcadik napon az „Il-Harga” alkalmával az ifjú feleség elhagyta a szülői házat. A férj nagy pompával várta a ház új asszonyát.

Ma már senki nem kényszeríti a lányokat férjhez akaratuk ellenére. A tradíciók azért annyiban tovább élnek, hogy a lakodalom továbbra is szent és nagyon sok vendéget hívnak.