Ahol egy óriási cunami kellett a békéhez – Banda Aceh 15 évvel a katasztrófa után

A 2004-es cunami nem az első volt, amely Banda Aceh-ben történt. A múltban már többször is bekövetkezett, abban az időben sok túlélő megmenekült a szerencsétlenségtől köszönhetően a régi hagyománynak, ugyanis a katasztrófákkal kapcsolatos történeteket és a veszély esetén tanúsítandó viselkedést generációnként továbbadták az életben maradás figyelmeztetéseként.

Fotó: Polgár András

Sajnos úgy tűnik, hogy ezt a jó szokást az utóbbi időben elfelejtették, melynek oka a hosszú évtizedekig fennállt Banda Aceh-i fegyveres konfliktus, amely mögött a teljes provincia Indonéziától való függetlenedése állt.

Fotó: Polgár András

Banda Aceh jobb jövőjével kapcsolatos új remény 2005. augusztus 15-én kezdődött, amikor a Szabad Aceh Mozgalom és az indonéz kormány végül megállapodtak abban, hogy az 1976. december 4-e óta kialakult konfliktust lezárandó békés megállapodást írnak alá, mely széles körben a Helsinki egyetértési nyilatkozatként ismert. A megkötését tényleges tűzszünet követte és előmozdította az újjáépítési munkákat.

Fotó: Polgár András

A béke a két konfliktus után közös kiindulóponttá vált. A katasztrófa megváltoztatta az emberek életét, a túlélőket megerősítette a hitükben, miután a Koránban leírt Nuh próféta (a Bibliában Noé) tanításának történetét saját kárukon tapasztalhatták meg. Az emberek összegyűltek, hogy korlátlan hálával imádkozzanak. Bízva Allah akaratában és bízva egymásban. Banda Aceh újjáépítésének törekvése  emelkedett a lakókban, hogy jobb legyen, mint korábban.

Fotó: Polgár András

Banda Aceh part menti területe teljesen eltűnt, közel 500 hidat elmosott vagy súlyosan megrongált az ár, több mint 5900 km út használhatatlanná vált. Sok ezer hektáros rizsföldeket temetett be a tengervízzel szennyezett sár, a legtöbb haltenyésztő gazdaság elpusztult. Rengeteg hajó szintén teljesen tönkre ment, volt amit a szárazföldre sodort az ár, több kilométerre a tengerparttól. Az acehi kikötő és kompállomás jelentősen károsodott, ahogy a repülőtér is.

Fotó: Polgár András

Az elhunytak mellett az eltűntté nyilvánítottak számával együtt több, mint 200 ezer ember lett a szökőár áldozata.
A túlélők nem tehetnek semmit, azonkívül, hogy megőrzik szeretteik emlékét, imádkoznak értük és megkeményített lélekkel folytatják életüket a tawakkul (arab szó, az iszlám megfogalmazása az Istenre való támaszkodásra; vagy bízva Isten tervében) szellemének megfelelően.

Aceh tartomány békéjét a saria vallási törvényjog is védi, hogy földi paradicsom maradhasson.

Fotó: Polgár András

A Rahmatullah mecset is károkat szenvedett, mivel Lampuuk partján, az óceán közelében helyezkedik el. Ennek ellenére a mecset volt az egyetlen épület a környéken, amelyet a szökőár nem teljesen söpört el. A nagyon erős vallási szimbolika, a magas iszlám filozófiai jelentőség mellett a megfelelő építészeti megoldások használatának kérdése is felmerül, ahogy Muhammad Dirhamsyah professzor (2006-tól 8 éven keresztül a Szökőár- és Katasztrófaelhárítás Kutatóközpont igazgatója) fogalmaz: „A mecseteknek meglehetősen nagy tartóoszlopai vannak, emellett a víz át tud folyni közöttük, ezzel növelve a biztonságot. Ha mecsetet építünk, akkor pedig különösen figyelünk a legjobb minőségű anyagok felhasználására. Általánosságban elmondható, hogy a mecsetek szilárdan állnak, megfelelő vasalással és jó betonnal. Számos funkciót tölt be: istentiszteleti hely, találkozások helyszíne, egyben a hozzátartozó magas minaretekkel az imára hívás is innen történik. A magas épület teteje azonban egyúttal szolgálhat evakuálási helyként is, támogathatja a mentést. Az épületben áldást kapunk és megmenekülhetünk.”

Fotó: Polgár András

Aceh tartomány tradicionális vízparti lakóépületei ugyanezt az analógiát követték. A mólóhoz hasonlító oszlopok között pedig átfolyik a víz. A régi épületek alsó része üres volt és felül volt hely a mindennapi élethez.  „A jelenlegi modern épületek már mások. Természetesen a mostani épületeknél  a tevékenységek mind a földszinten találhatók.”

Fotó: Polgár András

„Az elmúlt időszakban a katasztrófákra való reagálásra, a jobb felkészültségre fektettük a hangsúlyt. Az utóbbi 15 év példája jó útmutató, merre kell tovább építkeznünk ebben. Ma már minden az IT-ról szól, eredményeinket megoszthatjuk más országokkal is és a legjobb kapcsolatban Japánnal vagyunk. Japánból jött kutatók itt tanulták meg, hogy mit jelent a társadalom ellenálló képessége, annak példáján, hogy a tragikus esemény idején senki sem követett el öngyilkosságot. Az iszlám tanítása ezt nem is engedélyezi! A közösségünk ellenálló képessége rendkívüli.”

Fotó: Polgár András

2011-ben nyílt meg Banda Aceh Cunami Múzeuma, hogy emléket állítson az áldozatoknak és oktatási centrumként elősegítse az új generáció megfelelő tanítását is. A belvárosban elhelyezkedő több szintes épület természetesen úgy készült, hogy bármely katasztrófa esetén evakuálási pont legyen, az épület tetején több száz fő fér el. A kiállítóterek mellett található egy 30 méter magasságú kürtő is az épületben, szimbolizálva, hogy a víztömeg helyenként 30 méteres magasságból lezúdulva érte el a partot. Az épületrész falán körbe-körbe pedig az áldozatok nevei olvashatók.

Fotó: Polgár András

Cut Intan Rahmayanti asszony, a Banda Aceh Cunami Múzeum kurátora a tragédia után megmaradt tárgyak gyűjtése és bemutatása mellett az oktatási tevékenységben látja az intézmény kiemelkedő fontosságát. Nem lehet elég korán kezdeni a katasztrófa idején tanusítandó helyes magatartás nevelését: „Mint tudjuk, a Simeulue sziget lakói maguk teremtették a helyi bölcsességet az 1907-es szökőár után. Amikor 2004-ben hasonló katasztrófa történt Simeulue központjában, tudták, hogyan kell megmenteni magukat, mert már gyermekkoruktól ezt hallották. A Cunami Múzeum által felépített koncepció ugyanez. A kiemelt oktatással az a célunk, ha hasonló katasztrófák következnének be a jövőben, az ne jelentsen sok áldozatot.”

Fotó: Polgár András

„Abba is betekintést adunk, hogy ezt a múzeumot hogyan kell fenntartani. Ez a múzeum tárolja az összes történelmi emléket, mely a 2004-es Banda Aceh földrengés és szökőár után megmaradt. Azt is megtanítjuk nekik, hogyan gondozzuk a múzeum gyűjteményét.”

Emellett nem felejti el kiemelni az összefogás, illetve a közösség erejét a nemzetközi viszonylatban sem: „Napokkal a földrengés és a szökőár tragédiája után 54 ország ajánlotta fel segítségét. Ezért ez a múzeum nemcsak Banda Aceh lakosságáé, nemcsak Indonéziáé, hanem azé az 54 országé is!”

Fotó: Polgár András