Göteborgban, Svédországban egy apró figyelmetlenség megmutatta az emberiség cuki oldalát. Történt ugyanis, hogy az egyik városi könyvtár ajtaja nyitva maradt Mindenszentek napján, november elsején, úgy, hogy sem személyzet, sem biztonsági őr nem volt az épületben. Több százan mentek be a könyvtárba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – tisztelettel, fegyelmezetten, civil felelősségtudattal.
Egészen konkrétan 446 ember sétált be azon a napon. Jöttek, olvastak, könyveket keresgéltek, gyerekekkel időztek a mesekuckóban – tudósít a ZME Science. Sokan még a kölcsönzőautomatát is használták – a nap végére 246 könyvet vittek haza szabályosan. (Arról nincs hír, hogy a helyzetet kihasználva hányan vitték vissza őket akár évek után is.) Nem hagytak maguk után rumlit, nem loptak el semmit és kárt sem okoztak. Ezt Anna Carin Elf, a könyvtár egyik dolgozója mesélte, akinek be kellett szaladnia a munkahelyére Mindenszentek napján is. Ő sokkal jobban meglepődött a látogatókon, mint fordítva: utóbbiaknak legfeljebb annyi tűnt fel, hogy nincs személyzet, de nem zavartatták magukat.
A helyzet elsőre talán meglepőnek tűnik: az ember azt gondolná, hogy a társadalom azonnal lezüllik és pusztítani kezd, amint megteheti, de nem ez történt: szabályok, kontroll nélkül is követték a normát és figyeltek egymásra. A még 2023-ban történt eset óta egy csomó elemzés és szakértői megfejtés született arról, mi is történhetett. Az optimista társadalomtudományi elméletek szerint
a könyvtár ebben a történetben több mint közintézmény; egy spontán módon működő, közösen szabályozott térként jelenik meg, és csodás példája annak, hogy a közösségi terek működhetnek akkor is, ha épp nincs ott a hatalom szeme.
Forrás: Getty Images
A göteborgi könyvtárban tehát egy napra megvalósult az anarchista utópia, ahol nincs kontroll, „csak” az emberi jóindulat és kölcsönös tisztelet. Azt sugallja, Göteborg esete azt sugallja, hogy a felszín alatt tovább él bennünk a kollektív felelősség érzése. Az emberek nem csupán polcokat és olvasósarkokat találtak: egy olyan helyre bukkantak, amit sajátjuknak éreztek, és vigyáztak is rá.
A kérdés már csak az, Magyarországon mi történt volna.
