nlc.hu
Viseld tovább

Így tedd fenntarthatóbbá ruhatáradat

„Jó lenne, ha belénk ivódna a tudatos fogyasztás, a ruhák tisztelete”

A fenntartható divat tálcán kínálja, hogy szintet lépjünk az életünkben.

A divat fenntarthatóbbá tétele rengeteg kérdést vet fel, nemcsak a kutatók részéről, a mi oldalunkról is. Ne vásároljunk soha többé fast fashion boltban? Váltsuk le az új ruháinkat turis cuccokra? Hogyan álljunk neki, hogy ruhatárunk fenntarthatóbb legyen? A témáról Korn Anita kreatív producerrel, a Ruhastory műsorvezetőjével, Mengyán Eszter fenntartható divattal foglalkozó újságíróval, a Helló, slow fashion! című könyv szerzőjével, valamint Lendvai Lilla stylisttal, a RUHA Recycled Fashion Store tulajdonosával beszélgettem.

Hol tartunk ma a fenntartható divat felé vezető úton? 

Mengyán Eszter: 2016 óta foglalkozom a témával és úgy tapasztalom, organikusan nő a bázis, egyre több kérdést, üzenetet kapok a témában, ez azonban egy buborék. Ha iskolákban, könyvtárakban tartok előadást és nagyobb réteget szólítok meg, úgy veszem észre, még sok a bizonytalanság, ám úgy gondolom, akik eljönnek az előadásomra, vagy a tanárok, akik meghívnak, abszolút nyitottak a fenntarthatóság felé.

Lendvai Lilla: A second hand ruhák oldaláról nézve úgy tapasztalom, az átlag vásárlóban még mindig nagyon nagy fenntartások vannak. Napi kérdés felénk, hogy egy adott ruhát hányan viseltek, ki volt-e mosva. Hiába vannak fenn fotók a webshopban, mindig rákérdeznek chaten, hogy biztosan jó állapotú-e a ruha. Még mindig sokkal többen vásárolnak új ruhát, pedig jó lenne, ha megtapasztalnák az emberek, nem kell a vásárlási körülményekről és az élményekről lemondani, csak mert second hand boltba térnek be. Igaz, nem mindegy hová. A fogyasztási élmény kiemelten fontos, egy second hand ruhánál pedig ez nem mindig megfelelő. Hasonlóképp, a fenntartható márkákkal kapcsolatosan a trendiség az, ami nem mindig valósul meg. Próbálnak több szezonra alkalmas vagy funkcionális ruhákat árulni, ám ezek nem feltétlenül illeszthetők a trendekbe.

Korn Anita: Az öltözködés, a divat öröm részét nem szabad elvenni az emberektől. Sokan úgy gondolják, a fenntarthatósággal együtt jár a lemondás, amiből nem kérnek. Érthető, hogy nem akarnak földszínű zsákruhákat hordani, ám nincs is erről szó. Kell, hogy örömöt, önkifejezést jelentsen az öltözködés, ám épp ennyire fontos a tudatosság is. 

Mengyán Eszter fenntartható divattal foglalkozó újságíró, a Helló, slow fashion! című könyv szerzőjéóe és Korn Anita kreatív producer, a Ruhastory műsorvezetője.

Mengyán Eszter fenntartható divattal foglalkozó újságíró, a Helló, slow fashion! című könyv szerzőjé és Korn Anita kreatív producer, a Ruhastory műsorvezetője. (Fotó: Németh Botond)

Hogyan kezdjünk bele, ha foglalkoztat minket a fenntarthatóság az öltözködésben? 

L.L.: Elsőként nézzük át, milyen ruháink vannak, mit tudunk belőlük használni és mit nem. Ez egy önismereti folyamat is, meg kell tanulni öltözködni a testalkatunknak, szükségleteinknek, elképzelésünknek megfelelően. Elmehetünk tanácsadásra, ám az is érthető, ha erre nem tudunk költeni. Ekkor kell kinyitni a netet és utánaolvasni a dolgoknak. Az időt nem lehet megspórolni. Foglalkozni kell a dologgal, de megérni, nagyon sok önbizalmat ad és rengeteget könnyít az életen. A vásárlásról pedig nem kell lemondani. 

Egy olyan világban, ahol az emberek életének nagy részét a munka teszi ki, nem lehet elvárni, hogy ne fogyasszanak. A fogyasztás egyfajta jutalom azért, hogy dolgozunk.

M.E.: A gond akkor van, ha mértéktelenül, átgondolatlanul vásárolunk, nem azért mert igazán örömet okoz a ruha. Hiába vagyok tudatos ezen a területen, néha velem is előfordul, ám ilyenkor fontos tudni, hová vigyük tovább azokat a cuccokat, amiket nem szeretnénk hordani. A ruha állapotától, stílusától függően millió lehetőség van, nagyon fontos, hogy ne a kukába dobjuk ki őket.

K.A.: Az is nagyon fontos, hogy ellenőrizzük a ruha anyagának összetételét. Ahogyan az élelmiszerboltban is alap, hogy leveszem a müzlisdobozt és megnézem az összetételt, itt is legyen ez alapvetés. 

Úgy tűnik, az öröm, a pozitív érzések nagyon fontosak. Lehet a szeretet a fenntarthatóság mozgatórugója?

K.A.: Igen, abszolút. Nálam ezen a gondolatkörön alapul a Ruhastory is, hogy legyen története a ruhádnak, fűződjenek kellemes emlékek hozzá, amiket te vagy valaki más szerez, például a nagymamád vagy az édesanyád. Amikor fenntartható divat témában írtam a szakdolgozatom a MOME-n, már akkor is fontos volt számomra az érzelmi megközelítés.

L.L.: Az üzletben ezek nagyon gyakoriak. Bekerült hozzánk például Eszternek egy pulóvere, amit épp egy követője vásárolt meg, és nagyon örült neki, igazi wow-faktor volt számára. Ezek tök jó történetek, mint ahogyan maga az is, ha hosszan használunk egy darabot. Gyűjtsük a történeteket!

K.A.: Ahhoz, hogy nagyon sokszor hordd, az anyag minőségének is jónak kell lenni és megfelelően kell mosni, ápolni is. Ha megfelelő mosószerrel, alacsony hőfokon tisztítod a ruháid, azok megtartják a színüket, a textil minőségét, és akár dupla hosszú életet is adhatsz nekik. Ám ebben megint csak benne van a szeretet. Ha valamit szeretünk, vigyázunk rá.

M.E.: Gyakran ez még csak azzal sem függ össze, mennyit fizettünk az adott ruháért. Nekem például az egyik kedvenc pólóm egy lassan tíz éves fast fashion darab. Semmi extra, de tök jó az anyaga, és szerintem nem hogy harmincszor, de úgy háromezerszer hordtam, annyira szeretem. 

L.L.: Az ár azonban ott van a képletben. Szerintem fontos, hogy ne legyen olcsó a ruha. Nagyon megszoktuk, hogy minden két forintba kerül, és erről le kell szokni.

Lendvai Lilla stylist, a RUHA Recycled Fashion Store tulajdonosa

Lendvai Lilla stylist, a RUHA Recycled Fashion Store tulajdonosa (Fotó: Németh Botond)

Említettétek az önismeretet, mint kulcstényezőt. Önmagunk megismerését és főként elfogadását a külső visszajelzések nagyon megnehezítik, gyakran talán nem is amiatt veszünk meg valamit mert vágyunk rá, csak úgy érezzük, ezt várják el tőlünk. Ezek a téves vásárlások pedig felesleges fogyasztást is generálnak.

L.L.: Nagyon fontos, hogy az öltözködést ne szükséges nyűgként, hanem szórakozásként, kísérletezésként kezeljük. Az emberek nagyon félnek, hogy elhibázzák az outfitet, de vegyük észre, hogy ez csak egy játék. Ne féljünk állandóan a másik véleményétől vagy ítéletétől, sőt, a stylistok ítéletétől se. Fel kell magunkat szabadítani, nem szabad ennyire komolyan venni, hogy mi van rajtunk a mindennapokban. Tényleg, mi történik 24 óra múlva? Újabb nap, újabb esély jön, lehet másként csinálni, ezek nem tragédiák, és mégis az emberek a bizonytalanságuk miatt rengeteget stresszelnek rajta. Ezt a stresszt kellene valahogy elengedni.

M.E.: Nekem például egy csomó outfit fotó van a telefonomban, ha összerakok egy jó szettet, azt időnként hasznos visszanézni, pláne, ha rossz napja van az embernek és úgy érzi, minden rosszul áll rajta.

K.A.: Sajnos úgy tapasztaltam, a tizenévesek körében még mindig nagyon nagy és kemény cikizés forrása az iskolában, vagy más közösségekben az, ha valaki turkálóból öltözködik, vagy nem eredeti a cipője. Ezek a negatív élmények pedig beivódnak, és később nehéz ezeket a falakat ledönteni. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy sokan anyagi okokból öltözködnek turkálókból, és talán nem is a legjobbakból. Ha számukra kínálkozik a lehetőség, hogy egy fast fashion boltban megvegyék életük első új ruháját, azt gondolom, semmiképpen sem szabad azt mondani, hogy rossz dolgot tesznek. Számukra az egy ünnep. Szóval szociológiai szempontból is érzékeny, és sokrétű téma ez.

L.L.: Van, akinek igenis esemény egy szülinapra címkés ruhát kapni, mert nincs ezzel kapcsolatosan élménye, és ebből a szempontból ebben az országban ez a munka nehezebb. Sok időt töltöttem az elmúlt pár évben Svédországban, és ott például működik már egy körforgásos rendszer. Az adománybolt elé ugyanúgy beállnak az alacsonyabb és a legmagasabb értékű autókkal is.

Nem a társadalmi helyzet jelzésére szolgál, ha valaki használt ruhát vásárol, hanem az élet része.

M.E.: Egyébként ezzel kapcsolatosan ne felejtsük el, az a fajta second hand vásárlás is pazarló, amikor valaki kilós áron veszi számolatlanul a ruhákat. Az épp úgy mértéktelen fogyasztásnak számít, hiába kerül kevesebbe.

Az elmúlt években gardróbvásárt hirdetni nagyon divatos lett, mikor néhányan összeállnak, hogy személyesen adják el a felesleges ruháikat. Ezzel kapcsolatban olyan fenntartásokkal nem találkoztatok, hogy ciki elmenni rá, mert akinek a ruháját megveszem látja, hogy nekem csak erre telik?

K.A.: Ilyen már nincs, ez egyáltalán nem ciki. A fenntartható divattal kapcsolatos Ruhastory beszélgetéseim során sokan elmondják, mit szereztek gardróbvásáron, melyik ruhájuk vintage, mi volt a nagymamájáé, mit milyen second hand üzletben vásárolt. 150-200 ezer követővel rendelkező ismert emberek is ugyanúgy ott állnak a gardróbvásáron a kis asztalkájuk előtt és árulják a ruháikat. Nekik sem mondja senki, hogy pénzük, azért árulnak, fel sem merül. Épp azért szuper, amikor olyanok, akik nem feltétlenül a fenntarthatóság élharcosai, is beszélnek a témáról, vannak ilyen cselekedeteik, mert az eljut több százezer emberhez. A fenntarthatóság még mindig olyan téma, ami egyre többeket érdekel, de még nagyon fontos sokat kommunikálni róla, megszólítani a tömeget.

L.L.: A fenntarthatósággal kapcsolatosan azt mondani, hogy a vásárlás ellenesség, nem egy jó kommunikáció azok felé, akik még csak ismerkednek a dologgal, mert ez meg fogja őket ijeszteni.

Láttok különbséget a férfiak és nők ruhavásárlási szokásaiban a fenntarthatóság szempontjából?

M.E.: Úgy vettem észre, a férfiak teljesen másként vásárolnak és öltözködnek mint a nők. Nagyon sokáig hordanak egy-egy ruhadarabot, és általában kevesebb ruhájuk is van. 2018 óta színtanácsadással is foglalkozom. Ezeken az alkalmakon a férfiak két másodperc alatt látják, hogy mi a jó, és képesek azonnal elengedi azt, ami nem az. Tisztán látják saját magukat. Az is igaz, hogy az egész társadalom úgy van felépítve, hogy a nőket rakják az öltözködés, a kinézet alapján mindig a középpontba.

L.L.: Még mindig tartja magát gondolat, hogy egy férfi lehet okos és humoros, ám az, hogy egy nő okos és humoros, csak a második-harmadik ismérv. A legfontosabb, hogy szép legyen. Ide kapcsolódik az a rossz elvárás is, hogy minden nőnek ugyanolyan teste legyen, vagy legalábbis nagyon hasonlítson egyfajta standardhoz. Ezek irracionális elvárások, amivel kapcsolatosan nagyon sok változásra lenne szükség. A kapitalizmus ezt kihasználva iszonyatosan nagy és széleskörű túlvásárlást generál. A nőknek folyamatos elégedetlenséget és bűntudatot tanít azzal kapcsolatosan, hogyan kell és nem kell kinézni.

Korn Anita stylist, a Ruhastory műsorvezetője

Korn Anita kreatív producer, a Ruhastory műsorvezetője (Fotó: Németh Botond)

A fenntartható divattal kapcsolatban gyakran kerül szóba az ár mint probléma: a hazai márkák drágábbak a fast fashionnél, nehéz kigazdálkodni, pláne, ha egy egész családot ruházni kell. 

M.E.: Erre pont megoldás lehet a second hand, egyébként pedig nem kell tetőtől talpig ilyen márkákba öltözni. Nyilván tök jó lenne, de az nem jó, ha a fenntarthatóságba ilyen elvárásokat látunk bele.

K.A.: Én például nem költök többet, mint amikor agyba-főbe fast fashionben vásároltam, pedig lehet, hogy kiugróan sok magyar tervezői darabom van. Nagy részük second hand, de van olyan magyar tervezői ruhám is, amit teljes áron vásároltam meg, és nem került többe, mint egy minőségibb fast fashion márka terméke. Szerintem nagyon sokan félnek ellátogatni magyar showroomba vagy felvenni a kapcsolatot egy magyar tervezővel. Próbálok ezen változtatni én is, közelebb hozni ezeket a tervezőket, mert ugyanolyan emberek mint bárki, jó fejek, kedvesek, viccesek, és rád fogják szabni a ruhát.

A fenntarthatóság nemcsak magunk miatt fontos, de ha van gyerekünk, amiatt is, hogy neki milyen értékeket adunk tovább. Milyen vásárlói attitűdöt vesznek át és tartanak majd sajátjuknak felnőtt korukban.

K.A.: Annak emléke, hogy gyerekkoromban a nagymamám megvarrta a kis ruhámat egy ünnepségre, bevésődött a retinámba. Máig emlékszem a fodrokra, a passzékra, ezekhez az emlékekhez pedig nagyon jó érzéseket kötök. Ugyanígy láttam azt is, hogy az anyukám hogyan bánik a ruháival, mennyire vigyáz rájuk. Télre mikor átpakoltuk a ruhákat, levendulát rakott közéjük, szépen ki voltak mosva, vasalva. Mindezek a mai mindennapjaimat is meghatározzák, és a gyerekek sincsenek másként a saját, most készülő emlékeikkel. Jó lenne, ha alapvetésként beléjük ivódna a tudatos fogyasztás, a ruhák tisztelete. 

L.L.: Ehhez képest sajnos egy csomó gyerek azt látja, hogy az anyukája utálja a cuccait, nem érzi jól magát, pedig egy gyereknek a legnagyobb öröme, ha felszabadultnak látja a szüleit, az ő magabiztosságuk rájuk is átragad. Ebbe az öltözködés is beletartozik, nem lehet elvárni, hogy felnőtttként majd másként válasszanak, ha nem kapnak sem otthon, sem társadalmi szinten öltözködési kultúrát. Az hogy valami fenntartható, azt jelenti, a következő generáció is olyan fogyasztási szokást tudjon megengedni magának mint az előző. A fenntarthatóság nem a jelenlegi életmód miatt fontos, hanem amiatt, hogy a következő generációnak se kelljen lemondania róla. A túlzott fogyasztás látjuk hová vezet. Felborul a biodiverzitás, az állatvilág, az emberiség is láthatóan megsínyli, ilyen áron egyszerűen nem éri meg ez a mértéktelenség. Talán utópisztikusan hangzik, de úgy gondolom, minden kis lépés, minden ruhadarab számít. Ha csak egy ruhát használtan veszünk, azzal egyet már nem szükséges legyártani, az annyival kevesebb víz- és energiafogyasztás, kevesebb károsanyagkibocsátás. Minden apró lépés számít, sőt, nem is szabad nagy lépésekkel kezdeni, mert akkor gyorsan elmegy a kedvünk. 

Mindig egy kicsit lépjünk előrébb, és akkor jól haladunk, a bűntudatot pedig el kell felejteni.

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top