Pohárba valók II. – puncs

nlc | 2003. December 15.
Megszokott, hogy a családok, barátok vendégül látják egymást a karácsony közeledtével. Ilyenkor a beszélgetések kiegészítõjeként kiváló ital lehet a puncs.




A történet még a távoli Indiában kezdődött, ahonnan a 17. században az angol vállalkozók a kalikó-szövettől kezdve a puncsig minden érdekeset átvettek. A hindu pancsa szóból – amelynek jelentése öt – származik az angol punch szó. Az öt alkotórészt jelenti a megnevezés, melyek eredetileg a következők voltak: tea, cukor, citromlé, arrak, víz. A legősibb receptet még 1672-ből ismerjük, majd ’75-ben került át Britanniába az új ital. Itt olyan őrületet váltott ki, hogy még a politikai hovatartozást is ki lehetett fejezni a puncsivással akkoriban. 1697 körül még egy speciális puncskeverő tálat is kifejlesztettek a derék angolok, melyet a fejlesztő nevéről Monteith puncsostálnak neveztek el. A tálra a feltaláló speciális levehető peremet is készített, melyre a keverőkanalat, a hosszú borospoharakat és a citromszűrőt akasztották. Miközben főzték a puncsot, levették a tálról ezt a karimát, majd szervírozáskor visszatették. A punccsal együtt ez a tál is nagy karriert futott be, még kínai porcelán változatok is eljutottak belőle Britanniába.

Az angol puncs az észak-amerikai kolóniákba is hamar átkerült, és ha lehet így jellemezni, itt még nagyobb rajongást váltott ki. A puncskészítők mindenféle alapanyaggal és fűszerrel kísérleteztek puncsuk egyedibbé tétele céljából. Ekkor alakult ki a bor alap, a rum, de elterjedt volt a likőr és a gyümölcspálinka, sőt még a whisky is a közkedvelt alkotóelemek közé tartozott. Szívesen ízesítették erős, édeskés sörökkel is a puncsukat a mesterek.
Az amerikai életforma aztán máig életben tartotta a puncsivás szokását – legnagyobb örömünkre.

Senkit nem szeretnénk lebeszélni a már-már tradicionális ünnepi pezsgőzésről, de mint tapasztalatból tudjuk, a pezsgő könnyen felmelegszik, és egyik éltető eleme, a szénsav, hamar elillan a kényes nedűből. Alternatívaként készíthetünk puncsot, akár mindjárt többféle változatban: alkoholos, és az autósokra gondolva alkoholmentes verzióban, sőt akár melegen vagy hidegen is kínálhatjuk.
Az elkészítése még a kezdő háziasszonyoknak is nagyon egyszerű: a meleg változatnál az alkoholmentes részeket felmelegítjük, és ehhez öntjük hozzá az alkoholos összetevőket. Ha túlhűl az ital, nagyon kicsit utánamelegítünk. Hőálló üvegcsészében szervírozzuk.
A hideg változatnál a poharat félig töltjük zúzott jéggel, és erre öntjük rá a már bekevert italokat.
Szervírozásnál, gyümölcsszeleteket rakunk az italba. A gyümölcsöket egyéni ízlésünk alapján is meghatározhatjuk, arra mindenképpen figyeljünk, hogy az ital ízével harmóniában legyenek.
Üvegcsészében szervírozzuk.






Receptek:

Vérnarancs puncs (kb. 15 csésze)

Hozzávalók:

• 5 db vérnarancs leve
• 1 db citrom leve
• 20 dkg cukor
• ¾ forró fekete tea
• ½ l fehér rum


Elkészítése:

A narancslevet és a citromlevet összekeverjük a cukorral, majd a forró teához hozzátöltjük. Egy pillanatra felforraljuk (de ne főzzük) és azonnal beletöltjük a rumot.
Az italt forrón hőálló csészékbe szervírozzuk.






Gyümölcspuncs
(kb. 15 csésze)

Hozzávalók:

• ¼ l brandy
• 30 dkg felkockázott vegyes friss gyümölcs (őszibarack, körte, alma, narancs, stb.)
• 1 üveg fehérbor
• 5 cl konyak
• ¼ l pezsgő



Elkészítése:

Egy edényben a brandyt a gyümölcsökkel összekeverjük és felforrósítjuk, de nem forraljuk fel. A tűzről levesszük, és azonnal hozzátöltjük a fehérbort. Miután kb. 60 fokosra hűlt, beletöltjük a konyakot és a pezsgőt. Azonnal kínálhatjuk vendégeinknek.





Decemberi teapuncs
(kb. 15 csésze)

Hozzávalók:

• 30 dkg méz
• 1 l forró fekete tea
• 2 db citrom leve
• 2 db narancs leve
• 30 cl narancslikőr
• 1 tk fahéj
• 25 dkg felvert tejszín


Elkészítése:

A mézet a teába keverjük, majd a citrom és a narancs levét, valamint a narancslikőrt és a fahéjat is belekeverjük. A puncsot hirtelen felforrósítjuk, de nem forraljuk fel. Az elkészült italt hőálló csészékbe szervírozzuk, és tejszínhab-sapkával díszítjük.
Exit mobile version