Mert azt ugye tudjuk, hogy nem azon múlik, van-e méregdrága porcelánkészlet meg damasztterítő
De a díszítés mértékére azért mégis oda kell figyelni, mert ha mondjuk mintás a terítő, akkor nem szerencsés jól telepakolni mindenféle díszekkel az asztalt, kivéve persze, ha giccses estebédet szeretnénk.
Egyszínű, piros vagy zöld, esetleg ezek keveréke, vagy egy egyszerű fehér terítő (piros vagy zöld asztalközéppel) is tökéletesen megteszi. S mivel tudjuk, milyen klasszul mutat a gyertya az asztalon, s egyébként is elengedhetetlen kelléke a terítésnek, válasszuk a nem hagyományos, ám dekoratív és természetes megoldásokat.
Fényt az asztalra!
Ezen felül az is feldobja a terítést, ha a karácsonyi szalvétákat átkötjük egy szélesebb díszes szalaggal, s úgy helyezzük a tányér közepére vagy éppen mellé. Aztán ha még ennél is extravagánsabbak szeretnénk lenni, a szalag kötésébe tűzhetünk egy szál fagyöngyöt is, és mellétehetünk néhány aranyozott diót, mogyorót.
Hagyományosnak számító díszítőelem a mindenki által ismert szegfűszeggel tűzdelt narancs, amelyet egy aranyos, piros vagy átlátszó üvegtálra helyezve nem csupán széppé, de illatossá is varázsolhatjuk az asztalt, még mielőtt a karácsonyi menü rákerülne.
Apró ötletek, nagy sikerek
Azok, akik igazán szeretnek bütykölni és idejük is van rá, kenjenek be egy hagyományos virágcserepet aranyszínű dekorfestékkel, majd tűzzenek bele néhány fenyőágat, s díszítsék fel azt, vagy rakják tele különféle díszekkel, de állíthatnak bele tobozformájú gyertyát is. Aki nem kedveli a művirágokat, az valószínűleg nem fogja szeretni azt az ötletet sem, hogy egy-egy ilyen cserepecskébe műhóspray-vel lefújt, vagyis kvázi behavazott rózsákat tegyen.
Én sem vagyok nagy művirág-párti, de azt meg kell hagyni, nagyon hangulatos dekorációs elem tud lenni, feltéve persze, hogy jól sikerül, és nem lesz maszatos a cserép és nem töpped össze vagy folyik el a mesterséges hó sem.
Egyedi gyertyát önteni sem nagy ördöngősség: kell hozzá egy nem használatos vastagfalú pohár, vagy egy régi-új mécsestartó. Kinek-kinek ízlése és felszereltsége szerint fahéjrudakat vagy szárított narancskarikákat, csillagánizst állítunk a szélére. Ezután egy ceruzára felkötjük a kanócot (vagy vásárolunk dekorboltban kapható talpas kanócot 35 forintért), belelógatjuk a pohárba s felöntjük a forró viasszal. A viaszt olvaszthatjuk otthoni, félig égett, vagy éppen nem használt gyertyákból is, de különféle színekben vásárolhatunk is (zseléset, granulátumot, tömböt, illatosat és szagtalant egyaránt).
Aztán lehet olyat is csinálni, hogy ami éppen a kezünkbe akad (szárított narancskarika, dió, egy-egy piros vagy aranyszínű üveggömb, egy-egy köteg fahéjrúd, néhány teamécses), mind egy nagy tálra (lehet két-háromemeletes szervírozó- vagy gyümölcstál is) halmozzuk, és az asztalra állítjuk.
Valójában tehát egyáltalán nem kell plusz kiadásként számolni az asztali dekorációval, ha szeretnénk feldobi az ünnepi étkezéseket. Azt hiszem, a gyertyák apró, meleg fényei sikeresen alapozzák meg a hangulatot. Egy-egy gyertya ide, néhány oda, s máris meghitt, titokzatos fények ölelnek bennünket. De mégis, ami a legfontosabb: nem a gyertya, az üveggömbök vagy az aranyos szélű tányérok csillogása, hanem az asztalt körülülők szemeié. Ünnepi asztalt csak így teríthetünk.
Bővebbet a könyvről » |