Izgalmas ízek – nemzetközi karácsonyi menü

nlc | 2009. December 10.
Mautner Zsófi, a Chili és Vanilia gasztroblog szerzője állította össze nektek ezt a könnyen elkészíthető, mégis nagyon különleges menüt az ünnepekre.

 Saláta házi mustmézzel és pirított pogácsakockával

A házi mustméz készítése számomra az elmúlt évek egyik legizgalmasabb felfedezése. A főzéssel besűrített szőlőmust készítését mi, magyarok, nagy valószínűséggel közvetlenül a törököktől tanultuk. Bizonyos tájegységeken, pl. Délkelet-Dunántúlon kimondottan hagyománya volt, rézüstbe öntve, lassú tűzön forralták. Felkockázott birsalmát vagy sütőtököt tettek bele, amelyet télen csemegeként fogyasztottak. A török konyhában rendkívül fontos szerepet játszik: mielőtt a cukor átvette volna a helyét, nagyrészt a mustmézet használták az édességek készítéséhez. Más konyhákban sem ismeretlen: Görögországban petimezi néven fut (főleg Krétán van hagyománya), a spanyolok arropnak hívják, de felbukkan az olasz konyhában is, saba néven. Szardínián kifejezetten elterjedt, ragukhoz, malacsülthöz is használják. Libanonban pedig (dibess ‘enab) gyakran üdítőként fogyasztják: hideg vízzel hígítják, tört jeget és néhány csepp narancsvirágvizet adnak hozzá. Legszívesebben az egyik kedvenc szőlőfajtámból, otellóból készítem, szép színe és jellegzetes íze miatt. A mustméz nagyon finom sültek lakkozásához, grillezett gombán, markáns sajtokon, vagy joghurtra, vaníliafagylaltra, esetleg salátára csurgatva.

Hozzávalók (4 adaghoz)

• 0,5 kg otelló (3 dl szőlőlé)
• 3 evőkanál balzsamecet
• csipet só
• 1 dl olívaolaj
• 4 szem pogácsa, felkockázva
• 1 evőkanál vaj
• friss salátalevelek (lehet madárbegy, ruccola – vagy vegyesen)
• a tálaláshoz 1 fürt otelló szőlő és parmezán vagy kemény juhsajt

1. A mustmézhez a szőlőt megmossuk, leszemezzük. Ha valakinek van gyümölcscentrifugája, azzal préselje ki, ha nincs, robotgépben óvatosan törje össze a szemeket, csak annyira, hogy ne sűrű pépet kapjon, hanem csak nagyjából váljon el a hús a héjától. Az így kapott levet leszűrjük. Fél kg szőlőből kb. 3 dl szőlőlé lesz.
2. A levet lassú tűzön, kb. 35 perc alatt bő fél dl-re beforraljuk. Vigyázzunk, hogy ne legyen túl sűrű, a magas szőlőpektin-tartalom miatt a vége felé már nagyon gyorsan sziruposodik. Nem baj, ha még kissé híg, hűlés során tovább sűrűsödik.
3. A balzsamecetben feloldunk egy csipet sót, majd fokozatosan hozzákeverjük az olívaolajat, salátaöntetet készítünk belőle.
4. A pogácsát felkockázzuk, és egy serpenyőben a vajon ropogósra sütjük, mint egy zsemlekockát.
5. Tálaláskor a salátát összeforgatjuk az öntettel, rátesszük a pogácsakrutonokat, köré szőlőszemeket és néhány parmezánforgácsot szórunk, végül meglocsoljuk kevés mustmézzel.

 Ötfűszeres kacsacomb

Kínai éttermekből sajnos még New Yorkban is túltengenek a középszerű kifőzdék. Szerencsére legalább a kínai negyedben autentikus vendéglők sorakoznak, sőt a városban néhány igazán kifinomult étterem is akad. A rendkívül jellegzetes, eltéveszthetetlen ízű ötfűszer-keverékkel azonban mindegyikben találkozni. Kína déli részéről származik, évszázadok óta használják. Csillagánizs, édesköménymag, szegfűszeg, szecsuani bors és fahéj (pontosabban annak egy változata, a cassia) alkotja. Néha kerül hozzá gyömbér, esetleg édesgyökér. Az öt fő alkotóelem, az ellentétek komplementaritását hangsúlyozó jin-jang elmélethez hűen harmonikusan illeszkedik: savanyú, édes, keserű és sós hatások kerekítik ki egymást. Természetesen a legintenzívebb házilag őrölve, de fűszerüzleteinkben készen is kapható. Szójaszósszal, fokhagymával, gyömbérrel keverve kitűnő pác, ám a hagyományos felhasználási módokon túl desszertekben is pazar: karamellás almatortát, gyümölcskompótokat, csokoládés édességeket csipet egzotikummal ruház fel.

Hozzávalók (2-4 személyre)

• 2 kacsacomb
• 0,6 dl sötét szójaszósz
• 0,6 dl világos szójaszósz
• 2 teáskanál kínai ötfűszer-keverék
• 1 evőkanál olívaolaj
• 0,6 dl rizsbor (száraz sherryvel helyettesíthető)
• 4 dl húsleves
• 4 szelet friss gyömbér
• 2 gerezd fokhagyma, megpucolva, egészben
• 4 csillagánizs
• 1 egész fahéjrúd
• 2 evőkanál barna cukor

1. A kacsacombok bőrét átlósan bevagdossuk. A húst bedörzsöljük egy-egy evőkanál sötét és világos szójaszósszal és az ötfűszer-keverékkel, 30 percig állni hagyjuk.
2. Felhevítünk egy serpenyőt, és egy evőkanál olajon a combokat bőrükkel lefelé megpirítjuk, ill. minél több zsírt kisütünk belőle. A zsírt félretesszük.
3. Egy lábosban összeöntjük a kétféle szójaszószt, rizsbort, húslevest, beletesszük a gyömbért, az egész fokhagymagerezdeket, a csillagánizsokat, a fahéjat és a barna cukrot. Felmelegítjük, és beletesszük a két kacsacombot.
2. Felforraljuk, majd levesszük takarékra, aztán fedő alatt összesen 2,5-3 óráig főzzük, közben néha megfordítjuk a combokat. A végén a hús olyan omlós lesz, hogy szó szerint leesik a csontról. A mártás önmagában nagyon sósnak fog tűnni, de a húsba „beleissza” magát, és pont jó lesz. Gőzölt jázminrizzsel, vékonyra szeletelt újhagymával tálaljuk.

 Szegfűszeges csokoládéparfé

Brüsszel köztudottan csokoládéparadicsom, igencsak el voltam ott kényeztetve. Persze akad bóvli is, ha azonban az ember ismeri a kisebb üzleteket és a kevésbé felkapott kézművesmestereket, akkor nagy csalódás nem érheti. Öt év alatt néhányat végig lehetett kóstolni. Végül kettőnél kötöttem ki, Jean-Philippe Darcis-nál és Fréderic Blondeelnél. Az előbbi passiógyümölcsös pralinéja vett le a lábamról, az utóbbi pedig a fűszeres csokoládéival hódított meg. A zöld és egyéb fűszerek édességekben való használata nem újdonság, de nem is könnyű műfaj: túlzásokba esve gyorsan közönségessé tehetik. Akkor az igazi, ha a fűszer bukéja éppen csak annyira járja át, hogy valami titokzatos, érdekes ízt véljünk felfedezni. Blondeel mindössze néhány asztalból álló, családias hangulatú, eklektikus belterű apró kávézójában sok órát töltöttem. Specialitásai a fűszerekkel parfümírozott pralinék, kedvenceim közé az elsőre furcsának tűnő, de annál zseniálisabb babérleveles, kapros, a „hagyományosabbak” közül a feketeribizlis-kardamomos és a szegfűszeges bonbonok voltak. Ő ihlette ezt a parfét.

Hozzávalók (6-8 adaghoz)

• 1,5 dl hideg tejszín
• 20 dkg magas kakaótartalmú keserű csokoládé
• 1 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 3 tojás, szétválasztva
• 1 evőkanál + 4 dkg cukor
• csipet só

1. A tejszínt elektromos habverővel kemény habbá verjük, majd fóliával lefedve felhasználásig hűtőbe tesszük.
2. A csokoládét darabokra vágjuk, és vízgőz fölött kíméletesen megolvasztjuk. Az edény alja semmiképpen ne érje a vizet. Amikor már majdnem teljesen felolvadt, le is vesszük a tűzről, nehogy túlmelegítsük. A csokoládéhoz adjuk az őrölt szegfűszeget.
3. Közben a tojássárgákat fehéredésig keverjük a cukorral. (A cukor mennyisége ízléstől és a csokoládé kakaótartalmától függ. Ideális a 60-70%-os, annál magasabbat nem minden desszerthez szeretek használni. Ehhez a cukor mennyisége maximum 1-2 evőkanál.) Hozzáadjuk a felolvasztott csokoládét, óvatosan összekeverjük.
4. A tojásfehérjéket csipet sóval kemény habbá verjük, a 4 dkg cukrot csak félúton adjuk hozzá. Hozzáöntjük a tojásos-csokoládés masszát, lazán összeforgatjuk, végül beleforgatjuk a tejszínhabot is.
5. Egy nagy, 25×8 cm-es formát enyhén kiolajozunk, kibélelünk folpakkal, majd beleöntjük a habot. Minimum 4 órára a mélyhűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Díszíthetjük csokoládéforgáccsal vagy kandírozott naranccsal.

 

Exit mobile version