Féléves kor előtt a babának nincs szüksége arra, hogy játékokkal árasszuk el. Számára még nem a sok játékszer, hanem édesanyja jelenléte az igazán fontos. Persze egy ilyen pici baba is játszik, de ehhez nincs szüksége másra, csak a hangjára, kezére, lábára és egy partnerre, aki beszélget vele, énekel neki, hintáztatja, ringatja, és ha kell békén hagyja. Az apróságnak vásárolhatunk jó minőségű, kényelmes ruhát. Számára az ajándékozásnak még nincs jelentősége, nem fog megsértődni.
Alakítsunk ki számára olyan környezetet, ami a gyereket tevékenységre sarkallja. Ehhez nagy, biztonságos tér kell és megfelelő játékszerek.
Ebben az életkorban a legnagyobb a kísértés arra, hogy olyasmit vegyünk a kicsinek, ami magától játszik. Az éneklő, forgó, gombnyomásra működő, felhúzható csodák csak néhány alkalommal bűvölik el, azután felkerülnek a játékos polcra, mivel a gyerek nem tud velük mit kezdeni arról nem is beszélve, hogy az összes családtag kikészül az unos-untalan ismételgetett együgyű kis dallamoktól vagy fülsiketítő szirénázástól.
Sokkal jobban jár mindenki, ha az ajándékok közt van néhány puha labda, gurítható fajáték, csörgő-zörgő plüssfigura. Nagyon vigyázzunk, hogy csak olyan tárgy kerüljön a kicsi kezébe, aminek darabjai nem válnak le, amiről nyála nem oldja le a festéket, aminek nincs törékeny alkatrésze, éles széle.
Amikor a babánk mászni, majd totyogni kezd, roppantul élvezi a helyváltoztatás új módjait. Jó ajándék egy ekkora gyereknek a kúszóalagút, a hentergő matrac, egy kis sátor, ahol elbújhat, vagy egy biztonságos csúszda. Igazi játszóteret varázsolhatunk a gyerekszobából de vigyázzunk, ne legyen zsúfolt a helyiség, és maradjon tér pihenésre, elmélyült játékra is.
Egyéves kor után sok apróság szenvedélyesen szeret kismotorra, autóra ülni házon belül és házon kívül egyaránt. Mielőtt megvennénk a járgányt, bizonyosodjunk meg arról, melyik a megfelelő méret a mi gyerekünknek, és olyan modellt válasszunk, ami nem borul fel könnyen.
Másfél éves kor körül a legtöbb gyerkőc érdeklődni kezd a házimunkák iránt. Fiúk, lányok egyaránt örülnek egy köténynek, kis partvisnak, lapátnak, edénykészletnek. Itt is fontos a gyerek nagysága. A legtöbb, kicsiknek készített takarítóeszközt olyan rövid nyéllel látják el, hogy a gyerek nem tudja két kézzel megfogni. Márpedig ő anyát szeretné utánozni.
Két-három évesen kapnak rá a gyerekek az alkotás ízére. Vastag ceruzát, marokra fogható zsírkrétát, ujjfestéket vehetünk a kicsinek festőköténnyel, és nagy, falra szögezhető papírívekkel. Ez boldoggá teszi a kis művészt, és így azt is megtanulhatja, hová szabad és hová nem szabad rajzolni.
Végül de nem utolsósorban beszéljünk zenéről, könyvről. Szerencsére sok nagyon szép, kicsiknek szóló hangfelvétel kerül piacra, altatók, népdalok, egyszerű, kedves, könnyen megtanulható dallamok.
Ugyanígy találhatunk értékes, mesterien elkészített gyermekkönyveket a leporellótól az ismeretterjesztő kiadványokig. Ezeket akár születéstől fogva gyűjtögethetjük a kicsinek, elővehetjük sorban, ahogy cseperedik.
Két dologra kell vigyázni. Az egyik: válasszuk el az ocsút a búzától. Csak igényes, ízléses zenével, irodalommal, képi világgal ismertessük meg a gyereket.
A másik: a könyvet, zenét ne az anyai odafigyelés, együttjátszás helyett használjuk ebben az életkorban. Még a kisiskolásnak is szüksége van arra, hogy a szülők meséljenek neki, hogy együtt énekeljenek, zenéljenek, és főleg arra, hogy beszélgessenek. Ennél nincs nagyobb és értékesebb ajándék.