S mivel nem szánja rá az időt, az esetek többségében semmire sem megy. Erre szentségel egyet a foga között, dühödten felkerekedik, és egy bankkártyával a zsebében vagányan végigsétál egy üzletsoron vagy inkább üzletházon, és azt veszi meg, ami szembejön. Ami neki tetszik. Megveszi saját kedvenc zenéjét és filmjét, könyvét. Még büszke is magára, hogy nemcsak kiváló ajándékokkal kedveskedik kedvesének, de kultúrmissziós szerepet is betölt, nem úgy, mint a csaja, aki csupa együgyű ajándékkal jön majd.
A vásárlás végeztével majd kisebb trauma várja, csak még nem tudja. Gondtalanul vásárol tovább. Búcsúzóul sikerül egy férfias sálat kiválasztania, és olyan testápolót, amilyet a csaj soha sem venne meg. Aztán a pláza padján kibontja a becsomagolt ajándékokat, hogy még egyszer szemre vételezze őket, és megállapítsa, hogy milyen király csávó is, hogy így gondol a csajára. Gondol? Hiszen most jut eszébe, nem is gondolt bele, mi tetszene a barátnőjének. Csupa haszontalan limlomot vett. Jaj! Hirtelen rádöbben, hogy minden béna, neki tetszik, de a szerelme most már egész biztos benne rühellni fogja.
| Lelkiismeret-furdalás közepette ballag tovább… |
Végül lassan lehiggad, és el is csügged. Elindul haza, és abban reménykedik naivul, hogy az ajándékok értéke majd elnyomja és feledteti azt a tényt, hogy a nő nem is vágyott rájuk.
A fánál állva 24-én szerelme szomorú szemei döbbentik rá majd, hogy van, akinek tényleg fontos a karácsony.