10 kedves Mikulás-vers

Hófehér szakállú, öreg bácsit láttam,
fügét, almát, diót vitt a puttonyában.
Megkérdeztem tőle: – Hová tetszik menni?
Ezt a sok gyümölcsöt, ki fogja megenni? –
A jó öreg bácsi azt felelte rája:
– Sose búsulj, pajtás, lesz annak gazdája!
Felkeresem Jutkát, Marit, Andit,
Tudom, nagyon várják a Mikulás bácsit!

A hatalmas, puttonya,
Ajándékkal megrakva.
Jó gyerekek megkapják,
megtelnek a kiscsizmák.

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás neked int.

Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén
lassú szárnyon száll a hó,
száz örömet hoz elém
nagyszakállú Télapó:
fenyőt, fénylő zúzmarát,
szelíd lankák rétjeit,
ha az ezüst hegyen át
csengős szánon érkezik.

Donászy Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró.

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

– Honnan jöttél, Télapó?
– Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
„úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.”
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog –
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó –
Siess jobban
Télapó!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Erdőmélyen farakás,
ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint kalács.
Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Dalalj, dalolj havakat,
álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást:
úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.

A puttonya fél vagon,
szánja vihar a havon,
éjszakába ne tekints –
meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács
ízében a Mikulás.
Szeme, mint a hópehely,
hogyha csillog, énekelj!

Tipp:
• A föld, ahol a Mikulás él »
• Mesés karácsonyi keksz gyerekeknek »
• 5+1 ötletes apróság Mikulásra »

Pataki Edit: Várunk Mikulás!

Nézz csak ide, Mikulás!
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
 
Itt mindenki szót fogad,
nem bántja a másikat,
nem húzgálja a haját,
nem duzzog, mert nem szidják,
 
nem veszekszik, nem verekszik,
csúnyán sohase beszél,
nem száguld itt, mint a szél,
 
egyedül is megmosakszik,
szólni se kell, fogat mos,
feleselni se szokott,
ruháját is rendben tartja,
kiscipőjét megtisztítja,
szobájában takarít,
teríteni is segít.
 
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
Jutalmat hozz, Mikulás!