5+1 Mikulás-vers nemcsak gyerekeknek

nlc | 2010. November 28.
Olyan bájos és fülbemászó gyermekverseket gyűjtöttünk össze a Mikulás-várás jegyében, amiket talán kevésbé ismernek a gyerekek – legalábbis ez idáig.

Bozsi Darázs József: Télapó

Hófehér szakállú, öreg bácsit láttam,
fügét, almát, diót vitt a puttonyában.
Megkérdeztem tőle: – Hová tetszik menni?
Ezt a sok gyümölcsöt, ki fogja megenni? –
A jó öreg bácsi azt felelte rája:
– Sose búsulj, pajtás, lesz annak gazdája!
Felkeresem Jutkát, Marit, Andit,
Tudom, nagyon várják a Mikulás bácsit!

Czeglédi Gabriella: Jön a Mikulás

Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes, hósapkás.
Hétmérföldes csizmája,
a világot bejárja.

A hatalmas, puttonya,
Ajándékkal megrakva.
Jó gyerekek megkapják,
megtelnek a kiscsizmák. 

Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén
lassú szárnyon száll a hó,
száz örömet hoz elém
nagyszakállú Télapó:
fenyőt, fénylő zúzmarát,
szelíd lankák rétjeit,
ha az ezüst hegyen át
csengős szánon érkezik.

Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó

Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka – emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

– Honnan jöttél, Télapó?
– Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
„úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.”
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Erdőmélyen farakás,
ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint kalács.
Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Dalalj, dalolj havakat,
álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást:
úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.

A puttonya fél vagon,
szánja vihar a havon,
éjszakába ne tekints –
meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács
ízében a Mikulás.
Szeme, mint a hópehely,
hogyha csillog, énekelj!

 

Exit mobile version