A Krisna-tudatú: Fodor Kata
„Nem tartjuk a karácsonyt, de mi is szoktunk fát állítani”
Mivel az európai kultúrkörbe születtem, ezt az időszakot én is készülődéssel élem meg, egyben ez a téli pihenő ideje is mostanában, amikor minden lenyugszik, elcsendesedik és találkozhatok a távolabbi családtagokkal is. Szoktam ajándékozni a rokonoknak, általában olyan apróságokat, amire szükségük van, gyógynövényes termékeket, saját készítésű dolgokat. Szívesen és gyakran ajándékozunk könyveket a hívekkel, idén például egyikünk receptkönyvét a magyaros ételek vega elkészítéséről, arról, hogy a családunk által ismert és szeretett ízek hogyan tudnak a mi szokásaink szerint megjelenni. Nálunk az elmélyedés nem az adventtel kezdődik, hanem Damodara-vrata időszakával. Ez októberben esedékes, ilyenkor a kisgyermek Krisnának lámpást gyújtunk a templomban, nagyon meghitt a hangulata, összeülünk, énekelünk, van olyan dal, ami csak ilyenkor szokott elhangzani. Ezt kevéssel követi az advent, tehát az ünnep nálunk kinyúlik csaknem három hónapra. Jézus Krisztust mi elfogadjuk és tiszteljük, de vallásunk nem tartja a karácsonyt, bár sokunknál összemosódnak a szokások. Én például szoktam állítani karácsonyfát, természetesen cserepest, nem pedig kivágottat, a templomban is szokott feldíszített fa állni mint díszítőelem. Közösségi programként az ünnepen a vallás egyik legfontosabb elvét, a kegyesség gyakorlását éljük meg, hogy közösen megyünk ételt osztani a rászorulóknak, hogy így segítsük és tegyük kicsit szebbé az ő karácsonyukat is.
A római katolikus: Pásznerné Markovits Judit
„Mire hazaérünk a betlehemes játékról, már várják a gyerekeket az ajándékok”
Az adventi időszakban hajnali misékre járunk, melyek reggel 6-kor kezdődnek, ezek a közös imádkozás és virrasztás idejei. Nálunk van egy olyan hagyomány, hogy a gyerekeknek ilyenkor a plébánia közös reggelit ad és együtt indulnak az iskolába, ez elég vonzó a kicsik számára, szívesen is járnak rá. November végén a családdal adventi koszorút készítünk, minden szombaton meggyújtunk rajta egy gyertyát, és hétköznaponként este a koszorú mellett imádkozunk. Családi adventi naptárunkban mindig van egy kis feladat, ma reggel például az óvodás kisfiam feladata a segítőkészség volt, a napokban pedig a vigasztalás. Nagyon komolyan veszik. Karácsonykor betlehemes játékra megyünk a családdal, majd otthon a Szentírást olvassuk, leülünk utoljára a koszorú mellé, ünnepi énekeket énekelünk, utána következik az ajándékozás, amit egyszerre mindig csak egyikünk bont ki. Legkisebb gyermekünk még úgy tudja, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, a nagyobbak már tudják, hogyan zajlik valójában. De mégis a díszítést ketten szoktuk végezni a férjemmel, hogy megőrizzük a varázst. Ilyenkor a gyerekek a nagyszülőknél vannak, és mire hazaérünk a betlehemes játékról, már áll a fa.
A muszlim: Attia Rita
„A szentestét az utcán töltöm a hajléktalanokkal”
A muszlim vallás nem tartja a karácsonyt, időpontban ennek megfelelő ünnepünk sincs, de már Egyiptomban is kezdik divatból díszíteni az utcákat, gondolom, a turisták miatt, mert megtetszett nekik. De ez azért még nem jellemző. Van hasonló esemény, ami ugyanígy nyilvánul meg ünneplésben, ez az Aid Ramadan és az Aid Adha. Ramadan idején 30 napos böjtöt tartunk, utána 3 napon át az anyaországban ünnepelnek a családok, rengeteg ajándékot ad mindenki mindenkinek, új ruhát vesznek, végül kötelezően adakoznak a szegényeknek. Az Aid Adha alkalmával is összegyűlnek a muszlimok, közösen imádkoznak, és ajándékozós örömünnepet tartanak. A karácsony általánosságban nálunk olyan, mint bármilyen hétköznap. Én magam a szentestét már évek óta az utcán töltöm a hajléktalanokkal, ételt viszek és ruhákat, adományokat gyűjtök nekik. Gyakran készítek nekik apró ajándékokat is, például sókerámiából. Mivel a családtagjaim nem muszlimok, ezért találkozunk, tradicionálisan közös vacsorát tartunk, töltött káposztát eszünk vagy kocsonyát eszünk marhából, csak fát nem állítok és ajándékot nem adunk egymásnak.
A református: Pusztai Tímea
„Közösen sütünk süteményt a gyülekezeti tagokkal”
A készülődésnek számomra két vetülete van: egyrészt a külsődleges (például az otthon átvarázsolása, adventi koszorú készítése) másrészt a lélek felkészítése. Otthon a párommal azt találtuk ki, hogy vasárnaponként kifejezetten arra hagyunk időt, hogy a koszorú mellett beszélgessünk. Természetesen az is fontos, hogy mindezt a gyülekezetben megéljük, ebben az időszakban arra szoktunk hangsúlyt fektetni, hogy még családiasabbá tegyük ott is a hangulatot. Szoktunk közösen süteményt sütni a gyülekezeti tagokkal és egymás otthonában is találkozni. Nekem a kedvenc pillanatom a karácsonyban az, amikor 24-én délután 2-kor elmegyünk az istentiszteletre, belépek a templomba, és rájövök, hogy nem is az a legfontosabb, hogy este tökéletes lesz-e a hús, vagy hogy mikor csomagolom be az unokaöcsi ajándékát, hanem maga az ünnep. Nálunk ilyenkor nem kötött a liturgia, oldottabb az együttlét, a gyerekek szolgálnak verssel, színdarabbal, és a lényeg, hogy együtt vagyunk. Otthon, mielőtt az ajándékokat kibontjuk, párommal fel szoktuk olvasni a Bibliából a történetet, ahogyan Jézus születik. Persze fontosak az ajándékok és a finomságok, de ez az ünnep nem rólunk szól, hanem Jézus születéséről.
A zsidó: Raj Ráchel
„A karácsonyt nem ünneplem, de mi sem maradunk ki az ajándékozásból”
| Fotó: Erdőháti Áron |
A zsidó vallásban nem jelenik meg a karácsony, én a hanukát ünneplem, amely időben nagyjából egybeesik a karácsonnyal. Ez a fény ünnepe, azt a csodát ünnepeljünk, hogy egy 1 napra való olaj 8 napig tudott égni. Olajban sült ételeket eszünk, minden nap gyújtunk egy újabb gyertyát a 9 ágú gyertyatartón, közösen énekelünk, együtt van a család. Idén a két ünnep egybeesik, de abban az évben, amikor nem így alakul, családi hagyomány szerint elutazunk 24-én, illetve édesanyám születésnapját ünnepeljük, ami 25-én van. A karácsonyt nem tartjuk, fát nem állítunk, nem is ajándékozunk, de mivel cukrászdám van és tortatervező vagyok, ezért megtapasztalom a karácsonyt a megrendelések miatt, hiszen ilyenkor rengetegen kérnek tortát, bejglit. A gyerekek persze nem maradnak ki az ajándékozásból, de ők hanukán kapják azokat, 8 napon keresztül minden nap. Barátaimmal is megajándékozzuk egymást: ők adnak nekem hanukára, én pedig nekik karácsonyra, egy közös találkozás és buli keretében. Egyszerűen csak összejövünk télen, eszünk egy jót és adunk egymásnak valami kedveset.