Az egyik legnehezebb időszak az ember életében. A mindennapok szervezőeleme veszik el, ami meghatározza az életritmust, és befolyással van az egész személyiségre. Mert mivel is definiáltuk eddig magunkat? Főleg a munkánkkal, feladatainkkal, eredményeinkkel. Nem csoda, ha úgy érezzük, hogy önmagunk egy darabját vesztettük el.
Teljesen természetes, hogy érzelmi hullámvölgybe kerülünk. Hogy felkelni sincs erőnk, mert úgy érezzük, nincs minek, és képesek volnánk egész nap az ágyban a történteken morfondírozni. Általában kétféle embertípus van: az egyik a külső okokban keresi a bűnbakot (szidja a főnököt, a kollégákat, az átkozott körülményeket), a másik pedig magát ostorozza, és képes teljes apátiába esni. Könnyebb helyzetben vannak azok, akiket többedmagukkal bocsátottak el, mert így kisebbnek érzik a személyes veszteséget, és másokban is megértő fülekre találnak.
Túljutni az első napokon
Néhány hétnek mindenféleképpen el kell telnie ahhoz, hogy túltegyük magunkat az eseményeken, különösen akkor, ha váratlanul ért az elbocsátás. Jobb, ha nem zárkózunk magunkba, hanem beszélünk az érzéseinkről. A dühünket inkább otthon adjuk ki, csak a családtagoknak, igazán jó barátoknak merjünk őszintén panaszkodni, szitkozódni, nehogy valami is visszajusson a régi munkahelyre.
Bármennyire égető is, hogy minél hamarabb újra dolgozni kezdjünk, érdemes egy kis időt adni magunknak, hogy feldolgozzuk a történteket. Tiszta fejjel jobban átlátjuk a dolgokat, nem követjük el ugyanazokat a hibákat, és biztosabban választunk az új lehetőségek közül. Gondoljuk végig, hogy milyen típusú cégnél szeretnénk dolgozni (multinál vagy inkább kisebb, hazai vállalatnál), és milyen pozíció, munkakör elégítene ki a leginkább.
| Békességben elválni
Bármennyire méltatlannak érezzük is az elbocsátást, soha ne keljünk ki önmagunkból, és ne tegyünk olyat, amit később megbánnánk. A tényt már úgyse tudjuk megváltoztatni, vonuljunk el inkább emelt fővel, minél előbb. Ez persze nem csupán lovagias gesztus, hanem jól felfogott munkavállalói érdek is, hiszen nem tudjuk, mikor, melyik cégnél futunk össze újra a kollégákkal, főnökökkel, beosztottakkal, és mikor lesz szükségünk a segítőkészségükre, jóindulatukra. |
Felkészülés az álláskeresésre
• Mérd fel, hogy melyek azok a képességek, készségek, amelyeket hasznos volna továbbfejleszteni. Számítógépes tanfolyam, nyelvórák remekül kitöltik a napközbeni órákat.
• Tanulmányozd az álláskeresési technikákat (ennek az interneten külön irodalma is van). Készíts modern önéletrajzot, készülj fel a jövőbeli állásinterjúkra.
| Hol keresgéljünk? • Nők Lapja Cafe Álláskereső » További hasznos oldalak: |
• Kezdd el bújni az álláshirdetéseket, és mérd fel, hogy milyen pozíciókra keresnek leginkább embereket. Vedd meg az újságokat, és nézegesd az internetes álláskeresési oldalakat.
• Ne kapkodj el semmit! Inkább dolgozz még egy hetet az önéletrajzon, és csak utána küldd el az álláskereső portálnak, mint hogy egy kidolgozatlan, összecsapott anyagot adj ki a kezedből. (Ami ráadásul sorsdöntő is lehet!)
• Nézz utána, hogy jár-e munkanélküli-segély, vagy miként lehet ehhez hozzájutni.
Indul a munkaprojekt
• Érdemes akár anyagi áldozatot is hozni, és meghívni egy-egy ebédre azokat, akik munkát tudnának szerezni.
• Iratkozz fel az általad színvonalasnak ítélt munkaközvetítő irodákhoz, és bújd mindennap az álláshirdetéseket.
| Kapcsolódó írások: • Nehéz kérdések – jó válaszok az állásinterjún » • Állást a hálóról » • Milyen a jó önéletrajz? » • Ha stresszel az interjú » |
• Vezess listát arról, hogy hova és kinek adtál be önéletrajzot. Kellemetlenül jöhet ki, ha felhívnak egy cégtől, és a nagy összevisszaságban rosszul reagálsz.
• Legyen frappáns válaszod arra a kérdésre, hogy „miért bocsátották el az előző munkahelyéről?”. (Erre választ kaphatsz az előző cikkünkben – Nehéz kérdések, jó válaszok az állásinterjún.)
• Ne idegesítsd magad, ha az első időben még nem találsz munkát! Minél inkább feszült vagy, annál rosszabbul teljesítesz. Az igazán jó pozíció megtalálásához legalább három hónap szükséges.