Enikőt pedagógus kategóriában jutalmazták tavaly. Oktatta, nevelte a fővárosi gyerekeket, és közben meseregényeket is írt. Eddig három kötete jelent meg, karácsonyra pedig két újabbat is kiadnak, ezek óvodásoknak készülnek. Egy harmadik is „épülőben” van – árulja el hozzátéve, hogy egy újabb meseregény is készül. És ha mindez még nem lenne elég, Enikő több éve szervezi hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekeknek a Meselovagok Irodalmi Napot.
„Sok jó dolog történt velem a tavalyi elismerés óta, rengeteg szeretetet kapok a gyerekektől és azoktól a felnőttektől, akik értékesnek tartják a munkámat. Leveleket írnak, felhívnak, sokan gratulálnak a Facebookon is. Mégsem mondhatom, hogy csak jó dolog történt velem. A kollégáim nem nézték jó szemmel a sikeremet, így ma már nem tanítok. Nem szeretnék panaszkodni. Ez a váltás valahol sorsszerű is, hiszen épp azon gondolkodtam, hogy itthon kellene maradni egy évet az asztmás lányommal, és felkészíteni őt az iskolára. És épp úgy alakult az életem, hogy ezt meg is tehetem” – mondta Bartos Enikő, akiben nincs rossz érzés a volt munkahelyével kapcsolatban, korábban is azt nyilatkozta, hogy ezt a díjat nekik is köszönheti. Azt még nem tudja, hogy merre tovább, de az biztos, hogy a jövőben is gyerekekkel szeretne foglalkozni. Volt diákjaival sem szakadt meg a kapcsolata, leveleznek, időnként találkoznak is.
Nagyot lendített az önbizalmán a díj. Már azelőtt is voltak könyvei, hogy az elismerésre jelölték, de úgy érezte, hogy ennek a korszaknak vége, nem lesz több kötete. A siker azonban megerősítette abban, hogy van értelme folytatni – mondta. Nem beszélve arról, hogy a kiadók is szívesebben tárgyaltak vele a díjnak köszönhetően. Egy korábbi mentoráltja jelölte tavaly, aki szintén ír, és neki is sokat adott, hogy Enikő bekerült a köztünk élő hősök közé: lelkesebben alkot, mert látja, hogy igenis van értelme annak, amit csinál.
Tudj meg mindent a Richter Aranyanyu Díjról!