– Miért csatlakoztál az Aranyanyu Díj zsűrijéhez?
Pártolom az ilyen kezdeményezéseket, mert szerintem mindenki számára fontos a megerősítés, az elismerés. Ez a díj olyan emberek kezébe fog kerülni, akik remélem nap mint nap megkapják ezt a hálás pillantásokból, de ha van rá lehetőség, kiáltsuk ki a világba, milyen fantasztikusak is ők! Csodálatos, amit véghezvisznek, hadd tudják hát meg minél többen, kikről is érdemes példát vennünk.
– A saját jelölted ki lenne a díjra?
A húgom simán megérdemelne egy ilyen díjat! Sokszor csak kapkodom a fejem, mennyi minden fér bele a mindennapjaiba, de nem csak mennyiségében, minőségben is magasra teszi a mércét. Két fantasztikus csemete édesanyja, mellette az egyik legcsodálatosabb hivatás művelője, óvónő. Nemcsak otthon, de a munkahelyén is türelemből, szeretetből, odaadásból kell helytállnia. Nem mindig tökéletes, de számomra éppen ettől AZ!
– Te mitől érzed magad a megbecsülve?
Szerencsés vagyok. Sokszor érezhetem a megbecsülés különböző megnyilvánulásait. Mostanában a világ legfontosabb személyétől, Szofitól, a kislányomtól kapom nap mint nap gurgulázó kacajok formájában. De nagyon fontos számomra a Hospice alapítványban való részvételem is, immár több mint tíz éve. Színésznő vagyok, így a legnagyobb elismerés, ha a nézők megtöltik a színháztermet, mert kíváncsiak arra, amit szeretnék elmondani nekik aznap este. Hamarosan újból játszom, például a Libikóka című kétszereplős darabot, amit Szervét Tiborral adunk elő a Pince Színházban, és bőven túl vagyunk már az ötvenedik előadáson.
| Biztosan te is ismersz igazi Aranyanyut, és most itt a lehetőség, hogy végre megkaphassa a neki járó elismerést. Hogy ki lehet Aranyanyu? Egy olyan óvónő, tanítónő, vagy egy olyan nővér, orvosnő, ápolónő, esetleg idősgondozó, akire szívesen és szeretettel gondolsz. Nézd meg a videót, és jelöld saját hősnődet a díjra! |
– Miben változott leginkább az életed Szofi születésével?
Sokszor még a mai napig nem hiszem el, hogy anya vagyok… Érdekes dolog ez. Olyan hihetetlenül sűrű minden, nem jut időm agyalni, suhannak a napok egymás után. Alapvetően változott meg a viszonyom mindenhez. Az első helyet átvette a lányom, ez olyan természetes, mint ahogy feljön reggel a nap. Szenzációs, hogyan vagyunk kódolva. Csak azt nem értem, miért volt szükség előtte sokszor órákra, hogy elkészüljek egy-egy jelenés előtt, amikor tulajdonképpen minden belefér 10 percbe… a smink, a haj, a fürdés… Nem győzök csodálkozni, mennyi időt elvesztegettem ilyesmire előtte.
– Mi a legkedvesebb időtöltésetek együtt?
Azt vettem észre, hogy Szofinak majdnem mindegy, mi is a napi program, ha azt együtt csináljuk hárman. Legyen az játék reggel, séta délelőtt, barátok, rokonok látogatása… Sajnos ezt nem mindig tudjuk kivitelezni, így még értékesebbé válnak ezek a percek, mert rohan az idő, és hihetetlenül gyorsan változik, fejlődik. Minden nap ér minket valami meglepetés, és mi semmiről nem szeretnénk lemaradni. Most például minden helyzetet kihasznál, hogy felálljon, és érzem rajta, máris többre vágyik. Egy csoda látni ezt a mohóságot, amivel szemléli, megéli az életet.
Tudj meg mindent a Richter Aranyanyu Díjról!