| Rácz Zsuzsa |
Számos, sőt számtalan hősnő él köztünk – ez a mondat közhely is lehetne, vagy inkább maradhatott volna, ha a harmadik esztendeje futó Richter Aranyanyu Díj felhívására ne érkezne be minden alkalommal több száz jelölés. „Ezek olyan nőkről szólnak, akik kivételes szaktudásról, odaadásról és emberségről tesznek nap, mint nap tanúbizonyságot” – mondja Rácz Zsuzsa, a díj kitalálója és egyik alapítója. Vajon min múlik az, hogy adott helyzetben egy óvónő odaáll egy ötgyermekes család mellé, ahol az anyuka súlyosan megbetegszik, és akár erején felül is úgy támogatja őket minden helyzetben, óvva őket a széthullástól, mintha saját vérei lennének?
Min múlik az, hogy a szegény roma családból származó pedagógus mindennel dacolva roma gyerekeknek hoz létre óvodát, és támogatja őket és a családjukat a bilire szoktatástól kezdve az egyetemi felvételiig? Vagy min múlik az, hogy valaki a következő, abszurdnak hangzó mondatot képes legyen leírni?
“Életem egyik legjobb élménye a bölcsesség-fog műtétem.”
Minden az emberen múlik, azon a szakemberen, aki képes olyan figyelemmel és odaadással fordulni a rájuk bízottak felé, amilyenről az idén Aranyanyu Díjra érdemesnek érzett 250 jelölés árulkodik. A fenti ajánlás például Dr. Nagy Krisztina budapesti fogorvosra érkezett, és koránt sincs vége: “Az altatás előtti utolsó élményem, ahogy Kriszta, az asszisztense és az altató orvos mosolyog, és integet nekem, mintha valami jó buliban lennénk. Mindig nyugodt vagyok, ha fogorvoshoz megyek, jó kedvem támad, mert Kriszta mindig mosolyog. Ha látja, hogy nagyon fájt valami, akkor bocsánatot kér, hogy fájdalmat okozott. Megbeszéli velem, mi fog történni, és felsorolja a választási lehetőségeimet. Kezelés után mindig ír egy smst és megkérdezi, hogy vagyok!
Kriszta szó szerint egy Aranyanyu: 3 gyerek édesanyja, akiknek minden nap főz-süt, akiket szívvel-lélekkel terel a világban. Kriszta minden héten egyszer ingyenesen kezeli a hátrányos helyzetű gyerekeket. Rendelőjében mindig van egy ebédfelelős, aki főz a csapatra. Délben együtt esznek, házi kosztot. Kriszta jelszava a gyógyítás.”
A tiltással dacolva
Az idei rangidős jelölt, Mezei Ottóné Braun Legéndi Klára Mária, az első hazai Waldorf iskola megteremtőjének története is lélegzetelállító, sorsa lenyomata 20. századi történelmünknek, és példája az emberi nagyságnak: “Édesanyám a Holokauszt egyik gyermekkorú elszenvedője: a terror hónapjai alatt az üldözött zsidó lányok sorsát élte. Budapest ostroma során egy orosz tiszt magával vitte, és többször megerőszakolta. Mégis talpra állt, elvégezte az agrártudományi egyetemet, férjhez ment Mezei Ottóhoz, akinek öt gyermeket szült. Mezei Ottó kora egyik vezető művészettörténésze volt, a gyermekei a maguk szakmájában ma vezető szakértők. Saját gyermekei mellett édesanyám két árván maradt, állami gondozottat is magához vett, bekapcsolta őket a családi életbe. Még a tiltás időszakában, a megfigyeléssel dacolva alapította meg a Waldorf-iskolamozgalmat 1972-ben idehaza – amely ma már sok iskolát számol – és kialakította a biodinamikus agrártermelés módszertanát, amely ugyancsak széles körben elterjedt. Tanítványainak száma sok ezerre rúg.”
Elvesztettem a látásomat
Akadnak olyan élethelyzetek, amikor a jelölő és a jelölt egyaránt megérdemli a hősnő elnevezést: “Kedves Díjazók! A nevem Császár Angelika és Sütő Ágnes Tanárnőt, illetve kollégiumi nevelő tanárt szeretném javasolni jelöltnek. Munkáját hihetetlen beleadással és kitartással végzi, mert mindent, amit csinál, szívből csinálja. Én egy kollégista diák vagyok, és ő a legjobb pedagógus itt véleményem szerint. November elején elvesztettem a látásomat majdnem teljesen, és ő mellettem volt és nem hagyta, hogy elhagyjam magam. A nyári szünet minden hetében kikérdezett a tananyagból, és felolvasta az egész könyvet nekem mp3 formátumban, hogy meg tudjam tanulni rendesen. Ennek köszönhetően bejutottam az iskolába. Úgy gondolom, hogy hihetetlen amennyit segített nekem, és segít mindenki másnak is.”
| Richter Aranyanyu Díj 2013 Idén is rengeteg jelölés érkezett a Richter Aranyanyu Díjára. Olyan hétköznapi hősnőket keresnek, akik szakmájukat – legyenek pedagógusok, orvosnők vagy egészségügyi szakdolgozók – emberfeletti odaadással végzik. A díjat olyan nőknek ítélik oda, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, munkájuk nélkülözhetetlen, és mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük. A jelölés már lezárult, de november negyedekén bemutatjuk a jelölteket, és szavazhattok is rájuk. |
Romantikus vallomás
És minden évben befutnak romantikus vallomások is, az ide egyik legszebb az ételallergiához kötődik: “Amikor a kisfiamról kiderült, hogy ételallergiája van, mi ketten, a kedvesem és én, két külön utat jártunk be. Ami engem illet, én egy darabig szépen haladtam a jól ismert változási görbén: bénultság („mi az, hogy táplálékallergia?”), tagadás („nem!”), düh („majd én megmondom a dokinak, hogy ki az allergiás”), majd levertség („szóval most már minden reggel szójatejet iszunk”). Csak amikor a görbének felfelé kellett volna emelkednie az elfogadás és cselekvés irányába, az nálam visszafordult a tagadásba, és kezdtem mindent elölről.
Ezzel szemben a kedvesem elkezdett utána olvasni a témának. Könyveket rendelt addig ismeretlen kiadóktól, felhívott orvosokat, gasztroenterológusokat, rádiós műsorokat, és közben szép lassan minden ételt megtanult elkészíteni, amit kértünk, csak éppen tej, tojás és mogyoró felhasználása nélkül.”
Az ajánlást nem más írta, mint a jelölt, vagyis az orosházi énektanár, Tóth Margó élete párja, aki ezzel az írással nem csupán Aranyanyu Díjra jelöli, hanem egy füst alatt szerelmet is vall kedvesének, aki fáradtságot nem ismerve seperc alatt létrehozta a DALI-ÁS KLUB Közhasznú Egyesületet, és lehetőséget teremtett rá, hogy a sajátján kívül más ételallergiában szenvedő gyermek is megfelelő étkezést kapjon a környékbeli iskolákban, óvodákban.