A két hónapos csecsemõ arcmimikája egyre gazdagabbá válik, néha már mosolyra is lehet fakasztani. Környezetét kezdi felismerni, s az ismerõsöket olykor kedves kis torokhangokkal üdvözli. Hasra fektetve már a fejét is képes felemelni. Mozgó tárgyakat követ a tekintetével, fény- és hangingerekre felfigyel.
Két hónapos korra a szülők már megismerik gyermekük különféle sírásfajtáit. Tudják, mikor sír az éhségtől, mikor az ijedtségtől. Akkor is sírva fakad a pici, ha fázik. Erre utaló jel, ha a nyakánál benyúlva hűvösnek érezzük a bőrét, míg a kéz- és lábfej hidegségét nem feltétlenül a fázás magyarázza.
Gyakran előfordul azonban, hogy a szülők tanácstalanok, mert úgy érzik, gyermekük a szokásosnál gyakrabban zendít rá. Lehetséges, hogy a pici érzékeny idegrendszerű, s ezzzel függ össze, hogy többször megállapítható ok nélkül sír.
Az ún. hasfájós sírás anyatejjel táplált gyerekeknél ritkább, jellemzője, hogy a fájdalmas sírás evés közben vagy közvetlenül utána, minden nap ugyanakkor jelentkezik. A székletürítés, vagy a szelek távozása általában megszünteti a fájdalmat, más, igazán hatásos terápia nincs, ezért minden jó, ami nem árt.
Általában jellemző a csecsemősírásra, hogy egy kis becézés, vagy szoptatás megszünteti, feltéve, hogy nem betegség vagy súlyos fájdalom okozza. Akkor kell sürgősen orvoshoz fordulni a kisbabával, ha sírása még rövid időre sem marad abba, panaszos, hosszantartó, és az előbbi módszerekkel nem szüntethető meg. Ilyenkor feltétlenül keresni kell a kiváltó okot, s ez már a gyermekorvos dolga.
A kisbaba arcán megjelenő, gombostűfejnyi kiütések az anyai hormonhatás következményei. Nyomogatni, bármivel ecsetelni felesleges, maguktól elmúlnak néhány héten belül. Kezelésre csak akkor van szükség, ha gennyes felülfertőződés alakul ki.
