Többet mint gondolnánk! Nem olyan kis élhetetlen, törékeny baba, amilyennek elsõ pillantásra látszik. A természetes úton megszületett újszülött, ha anyja hasára emelik, magától felkúszik a mellbimbóig, megkeresi, és szopni kezd.
Rendkívül éber ebben az időszakban, szemét rendszerint tágra nyitja, körülnéz, hova is érkezett. Születés után közvetlenül nem törvényszerű a sírás, de ha mégis rázendít, anyja szívhangjától, érintésétől és illatától megnyugszik.
Az első ébren töltött órácska után rendszerint alvással telik az első két nap. Az átállás a legtöbb gyermeknek nem okoz gondot. Hoznak magukkal annyi tartalékot odabentről, hogy nem viseli meg őket, ha csak a harmadik-negyedik napon lövell be a tej.
Születéstől kezdve talál az újszülött előtejet, vagyis kolosztrumot édesanyja mellében. Ennek mennyisége nem jelentős, inkább az a fontos, hogy immunanyag-tartalma igen magas. Másik jellegzetessége a hashajtó hatás, ez elősegíti a fekete színű magzatszurok ürülését, az esetleg fellépő élettani sárgaság lezajlását.
A kisbabát többnyire nem kell szopni tanítani. A szopóreflex már a magzati fejlődés 28. hete táján kialakul. Ha arcát megérintjük, fejét az érintés irányába fordítja, száját kinyitja és kereső mozgást végez. Amit a szájába teszünk, azt erőteljesen szívni kezdi. Alapvető fontosságú, hogy első perctől kezdve olyan gyakran tegyük mellre a kisbabát, amilyen gyakran csak lehetséges.
Normális jelenség, ha az újszülött az első napokban veszít a születési súlyából. A súlyesés a tíz százalékot is elérheti, különösen akkor, ha nem igény szerint szoptatják, és az éjszakai etetés is kimarad.
