Ebben az idõszakban különösen fontos, hogy figyeljük a baba mozgásfejõdését. Az elmaradások jó eséllyel behozhatók, ha idõben fejlesztõ szakemberhez kerül a pici.
Tizenegy hónapos korra már kapaszkodás nélkül is fel kell állnia, sőt, ha egyik kezét fogjuk, sétálni is lehet vele. Előfordul, hogy néhány lépést már önállóan is megtesz. Természetes jelenség, hogy még sokat esik, bukdácsol, úgynevezett széles alapon jár. Mégis vannak olyan esetek, amikre fel kell figyelni, s ha ilyet észlelünk, forduljunk gyermekorvosunkhoz.
A legszembetűnőbb, ha még mindig nem akar felállni. Ha csak forog, biztosan kóros fejlődésről van szó, ha viszont már kúszik, esetleg mászik, előbb-utóbb behozza lemaradását.
Mozgásszervi problémára hívja fel a figyelmet, ha feláll ugyan, és kapaszkodva jár is, de csak az egyik lábát mozgatja jól, a másikat húzza. A lábujjhegyen járás nem kóros. Figyeljük meg, hogyan koptatja cipőit. Jellegzetes, hogy elöl az orrát koptatja, vagy épp ellenkezőleg, hátul, a sarokrésznél. Ha nem szimmetrikusan kopik a cipő, hanem csak a külső vagy a belső talpszél, forduljunk szakorvoshoz.
Figyeljük meg a baba testtartását is! Biztosan kóros, ha hanyatt fekve békaláb tartásban vannak a lábai. Ez leginkább pelenkázáskor tűnhet fel.
Néha normális mozgásfejlődés esetén is előfordul, hogy nem hason kúszik, hanem háton fekve tolja magát a gyermek, de többnyire kóros mozgásfejlődés áll a háttérben.
A csecsemők az első életév fordulója táján még kétkezesek, vagyis a jobb és bal kezüket egyformán használják. A jobb- vagy balkezesség másfél éves korra alakul ki. Ha nem egyformán használja mindkét kezét, mutassuk meg szakorvosnak a csecsemőt. A mozgásfejlődéssel kapcsolatos problémák kivizsgálása gyermekneurológus feladata.