Alvás és szoptatás

W. Ungváry Renáta | 2001. November 27.
Összehasonlító vizsgálatokat végeztek a szüleikkel együtt, illetve külön szobában alvó csecsemõk alvási szokásairól. Hat hónapos korában a szüleivel együtt alvó gyerekek 35,5%-a aludta át az éjszakát, míg ez az arány a külön alvóknál lényegesen magasabb, 64,7% volt.




Videofelvételek segítségével igazolták, hogy minden gyerek felébredt éjszaka, ám a következetesen egyedülalvásra szoktatott gyerekek többnyire maguktól aludtak vissza. Az együttalvóknál ilyenkor szoptatás, rövid simogatás eredményezte a visszaalvást.

Ha tehát az a cél, hogy a gyerek átaludja az éjszakát, méghozzá minél hamarabb, ne szoptassuk éjszaka, és fektessük le külön szobában. Ennek viszont többek közt az a hátránya, hogy nem vesszük mindig észre, ha valami baja van, a tejtermelődésnek pedig nem tesz jót a hosszú éjszakai szünet.

Ráadásul az első hetekben–hónapokban a gyarapodás lassulását is eredményezheti, ha éjszaka nem szoptatunk. Az anyatej könnyen és gyorsan emésztődik, ezért nem meglepő és nem is káros, ha a csecsemő gyakran megéhezik.

Az azonban hasznára válik a csecsemőnek, ha a szoptatást nem kapcsoljuk össze minden alkalommal az elalvással. Nagyjából három hónapos kor körül számíthatunk arra, hogy csökkenni kezd az alvásigénye – tehát nem alszik, ettől kezdve gyakran alakítsuk úgy, hogy ébren tegyük le az ágyacskájába. Néha a papára, nagymamára is bízhatjuk a lefektetést az esti szopi után.





Az elalvásban fél éves kortól kezdve segítségünkre lehetnek az esti szertartások: éneklés, rövid kis mese, képeskönyvnézegetés.

A látszat ellenére persze azok a gyerekek is megtanulnak maguktól elaludni, akik hónapokig, olykor két-három évig is a szopástól alusznak el, sőt az éjszakai szopást is maguktól kinövik valamikor. Kérdés, van-e türelmünk ezt kivárni. A kisgyermekkor azonban összességében igen rövid, s hamar elröppen, ezért talán érdemes egy kis időt szánni rá, akár éjszaka is…
Exit mobile version