Ha majd nagy lesz, úgyis külön akar aludni!

nlc | 2001. November 27.
"Az én gyerekem most tizenhárom hónapos, kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Az elsõ hónapokban kiságyban aludt, rendszeresen többször is felébredt, állandóan fáradt voltam, a baba pedig nyûgös."




A második hónaptól mellettem alszik. Azóta is felébred egyszer-kétszer, de amint megkapja a mellemet, már alszik is tovább, reggelenként pedig kipihenten ébredünk.

A babának fontos az anya közelsége, hisz így érzi magát biztonságban. Sosem értettem, miért hagyja sok szülő külön szobában sírni a kisgyermekét. Talán mert így tartják helyesnek, vagy azt hiszik, hogy így kell? Én azért alszom együtt a babámmal, mert én szültem, az én gyermekem, hozzám ragaszkodik a legjobban.

Nem akarom éjszakánként sem megfosztani a biztonság és szeretet érzésétől. Nyolc-tíz év múlva úgyis külön akar majd aludni. A páromnak is így jobb, mert három műszakban dolgozik, s így jobban ki tudja aludni magát a másik szobában.
(Olga)
Exit mobile version