Korán érkezõ babák

W. Ungváry Renáta | 2002. Március 01.
Látszólag váratlanul következik be, valójában hosszabb folyamat eredménye a koraszülés. Ha idõben észlelik a jeleit és megfelelõ kezelést alkalmaznak, nõ az esélye a megelõzésnek.




Magyarországon évente nyolc-kilencezer koraszülött kisbabával kell számolnunk. Jelentős részük hosszú ideig intenzív kezelést igényel, fertőzések iránti fogékonyságuk és halandóságuk – különösen a várandósság 26. hete előtt születőké – igen nagy. A koraszülés komoly fizikai és lelki megterhelés az anya számára is, s nemegyszer mélyreható változásokhoz vezet a család életében. Az intenzív kórházi ápolás költségei rendkívül magasak. A kis „korák” a későbbiekben is gyakrabban, hosszabb ideig betegek, mint időre született társaik, s maradandó károsodással is jócskán számolni kell. Ha mindezt végiggondoljuk, egyetlen percig sem kétséges, hogy óriási jelentősége van a megelőzésnek. Ma már több olyan módszer is létezik, amellyel időben kimutatható a koraszülés veszélye. A probléma észlelése azonban önmagában nem elegendő, ezután hatásos kezelésnek kellene következnie – ez azért nem olyan egyszerű, mert néha nem világos, milyen okok vezettek idáig. A hazai terhesgondozásban ezen a területen még váratnak magukra a látványos sikerek. Biztatónak tűnik azonban az a megfigyelés, hogy a koraszülöttek száma a társadalmi jólét és az egészségügyre költött összeg növekedésével párhuzamosan csökken.

Előzzük meg a fertőzéseket!
A koraszülést kiváltó okok közt előkelő helyen szerepelnek a különféle hüvelyi fertőzések, melyek az esetek mintegy hatvan százalékáért tehetők felelőssé. Mivel tüneteket nem feltétlenül tapasztalunk, nem árt, ha még a tervezett fogamzás előtt elvégeztetjük a hüvelyváladék tenyésztéses vizsgálatát. A várandósság alatt fellépő hüvelyi fertőzés előrejelzésére többféle módszer is alkalmas lehet. A kismama számára legkönnyebben kivitelezhető, egyszerű ötlet a hüvely eredetileg savas (PH 4,5) kémhatásának változásán alapul. Ha ugyanis csökken a hasznos, tejsavtermelő baktériumok száma, a káros kórokozók elszaporodnak, következésképp megbomlik a hüvely baktériumflórájának egyensúlya. A teszthez egyszerű lakmuszpapír is elegendő, s már kicsi eltéréseket is kimutat. A vizsgálat elvégzéséhez tiszta ujjal egy kevés hüvelyváladékot kell az indikátorpapírra kennünk. (A gyógyszertárban is csak ritkán kapható Self Controll elnevezésű tesztcsomag húsz csíkot tartalmaz, ára körülbelül 3600 Ft.) Ha a kémhatás értéke öt fölé emelkedik, ezt a tényt hüvelyi fertőzés jeleként értelmezhetjük, s a továbbiakat természetesen az orvosra kell bíznunk. Ez a módszer különösen az igen kis súllyal születő „korák” arányát csökkentette Németországban, ahol kipróbálták. Más kémiai tényezőkön alapuló előrejelzési módszerek is léteznek, de ezek használata sem terjedt el Magyarországon. Szinte valamennyi vizsgálatra igaz, hogy a hatékonyság érdekében heti rendszerességgel kellene végezni, az eszközök egyszer használatosak, és sok esetben laboratóriumra is szükség van az adatok értékeléséhez.

A 29. héten minden általam észlelhető előzmény nélkül megrepedt a magzatburok, de csupán enyhe magzatvízszivárgás kezdődött. Fájásaim nem lettek, kiderült azonban, hogy hüvelyi fertőzésem van, ezért a magzat érdekében császármetszést végeztek. Nem lehetett volna antibiotikummal kikúrálni a fertőzést, hogy a baba tovább bent maradhasson?

Kismama: A felszálló fertőzések veszélye abban rejlik, hogy a kórokozók repedést idéznek elő a magzatburkon, s így a baba is megfertőződhet. Ilyenkor célzott antibiotikum-kezelésre lenne szükség, a hüvelyváladékból kitenyésző kórokozó azonban rendszerint más, mint az, amely a magzat fertőzését okozza. Ezért célszerű befejezni a terhességet, noha a baba fejődése szempontjából jobb volna, ha minél későbbre tolhatnánk világrajövetele időpontját.

Korai fájástevékenység
A megelőzés akkor is hatékony lehetne, ha idejében felfigyelnénk a méhnyak, méhszáj változásaira és a méh fájástevékenységének fokozódására – ugyanis ezek utalnak a fenyegető koraszülésre. A kismamának azonban semmi esélye, hogy észrevegye ezeket a jeleket. Mint kiderült, a mérőeszközzel észlelt összehúzódásoknak csupán tíz százalékát érzékeli az anya magától is. A méhnyak hosszának változásai kézi vizsgálattal kezdetben alig, hüvelyi ultrahanggal azonban pontosabban nyomon követhetők.
Célszerű volna tehát, ha a kismamáknál a 26. héttől kezdve négy napon át, alkalmanként kétszer két órán át mérnék a fájástevékenységet, majd mindezt megismételnék a későbbiek során. Hordozható eszközzel mindez a védőnőnél vagy a kismama otthonában is megoldható. Ha a fájások gyakorisága és időtartama növekedést mutat, az orvos keresni kezdi az okokat, majd a megfelelő kezelésben részesíti a kismamát. Magyarországon sajnos ez a módszer sem terjedt el, pedig a fájások mérésére alkalmas készülék – magyar találmány.

Mikor érdemes szülni?
Az anya életkora, a szülések közt eltelő idő és a koraszülés gyakorisága összefügg egymással. Az első szülés legideálisabb időpontja a 24-25, a másodiké 26-27, a harmadiké 29-31 éves kor közé esik. Igen jelentős szerepet játszik a dohányzás, az egészséges táplálkozás, az iskolázottság, a szociális helyzet és a korábbi terhesség-megszakítás, spontán vetélés. Ha bármelyik tényező tekintetében javulás következik be, a koraszülés gyakorisága is csökken valamelyest.
Az összes koraszülés tíz százalékát teszik ki azok az esetek, amikor orvosi javallat alapján kell idő előtt megindítani a szülést. Ha a kismama





Dr. Török Miklós
terhességi mérgezésben szenved, azaz toxémiás, olyan súlyos állapotba kerülhet, hogy azonnal világra kell segíteni a babát. Előfordul, hogy a lepény egyre csökkenő működése miatt kerül veszélybe a magzat ellátása. Ilyenkor a méhen belüli elhalás megelőzésére idejében megindítják a szülést, vagy császármetszést végeznek.

Írásunk szaktanácsadója Dr. Török Miklós főorvos, egyetemi docens, Országos Gyógyintézeti Központ (Szabolcs utcai klinika)

Mire számíthatnak a koraszülöttek?
Dr. Nobilis András neonatológus gyermekgyógyász, a II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika intenzív koraszülött részlegének vezetője elmondta, hogy a 2000-ben még 18,7 ezrelékes születés körüli halálozás 2001-re felére, 9 ezrelékre csökkent. Ebben igen nagy szerepet játszott, hogy a hatszáz gramm születési súly alatti kisbabák esetében lényegesen javult a halálozási mutató. A csökkenés részben a fertőzések korai, sikeres kezelésének köszönhető. A járványügyi adatok alapján ma már tudni lehet, hogy jelenleg milyen baktériumtörzsek fordulnak elő a leggyakrabban. Így ha fertőzés gyanúja merül fel, szinte azonnal elkezdik adagolni az antibiotikumot a kismamának. Ma már léteznek olyan vérvizsgálati módszerek, amelyekkel a születést követően pontosan és gyorsan megállapítható, érte-e fertőzés a picit is, és ha igen, körülbelül mikorra tehető a kórokozók elszaporodása a szervezetében. Ennek azért óriási a jelentősége, mert a súlyos lefolyású fertőzések esetében korántsem mindegy, hogy mikor milyen hatásfokú kezelést kap a beteg. Ugyanezzel a vérvizsgálattal az is nyomon követhető, hogy használ-e a választott antibiotikum. Ha nem, még idejében sor kerül a váltásra.
A halálozási mutatók változása a kíméletesebb lélegeztetési technika megjelenésével, valamint azzal a ténnyel is összefügg, hogy anyatej hiányában már hypoallergén tápszert adnak a kicsiknek.
Exit mobile version