Az ambulancia külön világ. Nemes anyagok, kellemes, meleg színek mindenütt: bordó, mélyzöld, kék, virágok, képek, selyemfüggönyök. Csak az fehér, ami nem lehet más színű: a vizsgálószékek és a műszertartó kocsik. A betegeket recepciós várja, de a nagyméretű tájékoztató táblák is segítenek.
– Ne gondolja, hogy erre az ölünkbe pottyant a pénz – meséli Gerő doktor. – Forintonként kellett összeszednünk támogató cégektől, magánemberektől. Most az orvosi szobákat korszerűsítjük. Megpróbálunk emberhez méltó körülményeket biztosítani munkatársainknak, akik sokszor akár harminchat órát is itt töltenek egyvégtében. Ezután a kórtermek felújítása következik, ha bírjuk még erővel, és találunk támogatókat.
Igyekszünk a legtöbbet kihozni magunkból, bár ez néha emberfeletti munkával jár. Nem húzzuk le a rolót délután négy és hat között. Néha az adminisztrátorok is estig dolgoznak, annyiért, amennyit máshol félállásban megkereshetnének. A munkatársak elhivatottsága tartja fenn az egészségügyet, remélem, ez kitart addig, amíg nem kapunk komolyabb segítséget.
Nagyon büszke vagyok rájuk amiatt, hogy még a legfárasztóbb nap végén is barátságosak és türelmesek az anyákkal és a családtagokkal. Pedig a nővéreink szinte egy percig sem ülhetnek tétlenül: figyelik az anyákat és a kisbabákat, segítenek, magyaráznak. A rooming-in rendszer sok munkával jár, de megéri.
Lehetőséget biztosítunk a szülésznő kiválasztására, ez is sok többletmunkával jár. De tudjuk: a vajúdás, szülés időszakában igen nagy szüksége van az anyának egy ismerős arcra, olyan emberre, akiben megbízik, és akire szakmai szempontból is számíthat. Természetesen az apa is jelen lehet, de neki inkább érzelmi támaszt kell nyújtania.
Jó ülve szülni!
A szülőszobák sokfélék, ahogy az anyák is azok. Aki műszerek között, szülőágyon érzi magát biztonságban, választhatja a hagyományos szülőszobát.
– Az egyágyasban a legnagyobb a forgalom – mutatja Ulicsák Éva főnővér. – A négyágyas szobát akkor használjuk, ha az egyágyas foglalt. Itt függönnyel tudjuk elkeríteni az ágyakat. Az asszonyok egynegyede azonban az alternatív szobát választja.
Az alternatív szobában kényelmes ágy, fiziológiás labda, bordásfal, mennyezetről lógó kötél segíti az asszonyt, hogy megtalálja azt a testhelyzetet, ami a vajúdáshoz a legkényelmesebb. Két különböző magasságú, patkó alakú szülőszék is található idebenn. Aki itt vajúdik, általában a szülőszéken szül. A műszereket csak az utolsó pillanatban hozzák be a szobába.
Epidurális érzéstelenítésre vagy más gyógyszeres fájdalomcsillapításra nincs lehetőségünk, mivel nem tudunk aneszteziológust biztosítani. Nagyon szeretnénk egy vajúdómedencét, sokat segítene a kismamáknak az ellazulásban, a fájdalmak csillapításában. Így csak a kellemes környezet, a szabad mozgás lehetősége enyhítheti a vajúdás és a szülés nehézségeit.
A beavatkozásokat megpróbáljuk minimálisra csökkenteni, beöntést, borotválást, fájáserősítést, gátmetszést csak akkor végzünk, ha szükség van rá. Az alternatív szobában kezdődő szüléseknél általában nincs is szükség ilyesmire.
– A szülőszék használata meggyorsítja a szülést – mondja Csízi Vincze Orsi szülésznőtanuló. – Ideális testhelyzetet biztosít, ilyenkor a gravitáció is segít. Az anyukák is elégedettek vele. Szerintem a szülőszék használata nem kényelmetlen. Így sokkal jobban kapcsolatot lehet teremteni az anyával.
Nagyon szépek az ülve szülések! Csak tompa fényű lámpát kapcsolunk fel, sehol egy csörömpölő műszer. Igazából a felkészítésen és az orvos hozzáállásán múlik, ki választja ezt a szülési módot. A vajúdás során szinte minden anyát megpróbálunk rávenni: legalább próbálja ki, üljön rá. Ne legyenek előítéletei.
Szülés után a babát odaadják a mamának, aki még a lepény leválása előtt megszoptathatja a kicsit. Ha megszületett a lepény, fürdetni viszik a babát, megvizsgálják, felöltöztetik, majd visszaadják a családnak. A szülők döntik el, mennyi ideig szeretnének együtt lenni vele, és mikor küldik be a csecsemőosztályra.
A megfigyelési idő után a mamát fölviszik a kórterembe, ahol újra megkapja a babát, és – egy nővér segítségével – megszoptatja. Ha az anya aludni kíván, az első napon még áttolják a babát a csecsemőosztályra, utána viszont csak az anya kérésére különítik el a gyermeket.
Babás szoba – igény szerint
– Nyolc éve vezettük be az anyák és a babák együttgondozását – meséli Ulicsák Éva. – Nehéz volt keresztülvinni az akaratunkat: az orvosok attól tartottak, hogy éjjel-nappal gyereksírás zavarja majd az osztály nyugalmát.
Először csak egyetlen szobát alakítottunk át. Nem sírt ott senki: az édesanyák és az újszülöttek is nyugodtak voltak, jobban tudtak aludni. A babák szépen fejlődtek, az asszonyok hamarabb kezdtek mozogni, gyakrabban szoptattak, így sokkal kevesebb gyermekágyi szövődmény alakult ki.
A „mintaszoba” tehát sikeresen vizsgázott, így szabad kezet kaptunk. Mártival, a csecsemőosztály főnővérével mindent bevetettünk.
A csecsemősnővéreket elküldtük a Szoptatásért Magyar Egyesület tanfolyamára – folytatja Gyenge Mátyásné, Márti. – Rengeteget segített Dr. Sarlai Katalin, az egyesület elnöke. Mindent tudni akartunk a szoptatásról.
Aztán a munkánk során rájöttünk, hogy nem csak az a lényeg, mit tudunk, hanem az is, hogy mikor és hogyan adjuk át tudásunkat az édesanyáknak. Nem szabad az egészet első nap rájuk zúdítani, mert akkor még nincsenek olyan állapotban, hogy befogadják – akár meg is ijedhetnek a sok tudni- és tennivalótól. Fokozatosan mutatjuk meg a dolgokat, s hazaadás előtt fölvesszük a kapcsolatot a területi védőnővel is.
Néha azonban kevés a tudás és a lelkesedés. Vannak olyan asszonyok, aki egyszerűen nem akarnak együtt lenni a gyermekükkel, alig mutatnak érdeklődést iránta. Sok tudományos közleményben leírták, hogy az együttgondozás segíti az anya–gyermek kötődés kialakulását, ezért is szorgalmazzuk, hogy a kicsik a mamájukkal legyenek, de nem tesszük kötelezővé. Szerintem a legnagyobb dolog, amit ez a kórház nyújtani tud, hogy a beteg vagy koraszülött csecsemőkkel is együtt lehet az édesanyjuk éjjel-nappal.
– Ha egy koraszülöttnek nincs szüksége tartós gépi lélegeztetésre, itt maradhat, nem kell továbbküldenünk – veszi át a szót Dr. Rónaszéki Ágoston, a gyermekosztály osztályvezető főorvosa. – A klinikai koraszülött intenzív centrumokból is ide kerülhetnek a babák, ha már csak utókezelésre szorulnak.
Itt csak egy folyosó választja el a koraszülöttet az anyától, később egy szobában is fekhetnek. Ilyen körülmények közt gyakoribb, hogy az anya hónapokig fenn tudja tartani tejtermelését akkor is, ha a pici sokáig inkubátorban van. Az anya – amellett, hogy fej – segíthet a gondozásban, megsimogathatja, megfoghatja, sőt amint lehet, mellre is teheti. A szoptatásnak nincs alsó korhatára: egykilós babánál is lehet próbálkozni.
– Fantasztikus látni, hogy a természetes, közvetlen bánásmód következtében milyen hamar fölengednek, és bizakodóvá válnak az anyukák, amikor ide kerülnek aprócska babájukkal – mondja Gyenge Mátyásné. – A többi családtagot sem zárjuk ki a látogatás lehetőségéből.
Megpróbáljuk őket ugyanúgy kezelni, mint a többi mamát, amint lehet, kivisszük a kicsit a babás szobába, persze a szigorú szakmai felügyeletet ott is biztosítjuk. Évente körülbelül kétszáz súlyos állapotú vagy koraszülött babánk van, utógondozást is végzünk, tartjuk a kapcsolatot a családokkal. Ami szép az egészben: ők is tartják velünk.
Számtalan fényképet és levelet kapunk a szülőktől a gyerekekről. Egyik-másik nagyon jelzi, milyen gyorsan múlik az idő, hiszen előfordul, hogy csokornyakkendős fiatalember mosolyog ránk az iskolai ünnepélyen készült fotóról. Emlékszem, amikor először találkoztunk, elfért a két tenyeremben.