Hogyan védekezünk?
Az elmúlt években a védekezőrendszer működését és megbetegedéseit kutató immunológia az orvostudomány egyik leglátványosabban fejlődő területévé vált. Immunrendszerünk működése három alapvető pilléren nyugszik. Amikor először találkozunk a betolakodó kórokozóval, fehérvérsejtjeink felveszik ellene a harcot. A „harcosok” egyik fajtája, a falósejt egyszerűen bekapja, majd megemészti a kórokozót. Ilyen típusú sejteket az anyatej is tartalmaz, így a csecsemő közvetlenül fel tudja használni őket a védekezésben. Szervezetünk hadseregének másik csoportját azok a sejtek alkotják, amelyek ellenanyagokat, úgynevezett immunglobulinokat termelnek. Ezek kényszerítik megadásra a kórokozókat, ezekből kap jókora adagot a magzat a méhlepényen keresztül, majd természetesen az anyatejből is. A fertőzés elleni küzdelemben a harmadik fontos fehérvérsejtcsoport a memóriasejteké. Nekik köszönhető, hogy bizonyos betegségek ellen évekre, vagy akár egész életünkre szóló védettséget szerezhetünk. Az első fertőzés alkalmával ezek a sejtek „jól megnézik” maguknak az adott betolakodót, hatásos harcmodort dolgoznak ki ellene, majd elraktározzák az erre vonatkozó információkat. Amikor azután a későbbiekben újra felbukkan a kórokozó, a memóriasejteknek köszönhetően minden előre gyártott fegyver készen áll! A védőoltásoknak is ez az elméleti alapja: a szervezetbe juttatott legyengített kórokozó vagy annak egy kis, betegséget nem okozó részlete váltja ki a memóriasejtek védekezését, ami hasonlóan elraktározódik, mint egy igazi, átvészelt betegség esetében. Amikor „igazi” baktérium vagy vírus érkezik, szervezetünk már könnyen legyőzi az oltás segítségével. Egyes kórokozótípusok azonban olyan változékonyak, hogy hiába „jegyzi” meg a szükséges információkat a memóriasejt, legközelebb ez már nem hasznosítható. Részben hasonló a helyzet az influenzával és az influenza elleni oltással is. Tudni kell, hogy a náthával, lázzal, levertséggel járó betegségeket leggyakrabban nem is az influenzavírus, hanem más, például parainfluenza-, adeno-, vagy rinovírus okozza. Tehát ezekben az esetekben nem nyújt védelmet az influenzavírus elleni oltás. Az influenzavírusok is változékonyak, ezért az oltást az aktuális járványnak megfelelően „frissíteni” kellene. Ráadásul az oltás hatására az esetek jelentős százalékában nem alakul ki a szervezetben hatékony védelmi reakció.
Megfázás vagy fertőzés?
Sokszor mondjuk, sokszor halljuk: elkaptál egy fertőzést? Ó nem, csak megfáztam… Valójában az úgynevezett megfázást, náthát fertőzés, vagyis valamilyen kórokozó hozza létre, tíz esetből nyolcszor vírus, kétszer baktérium. A baktériumok ellen rendelkezünk hatékony orvossággal, ezeket antibiotikumoknak nevezzük. Fontos tudni, hogy az antibiotikumok nem pusztítják el a vírusokat, tehát vírusfertőzés esetén hatástalanok, másrészt mellékhatással is járhatnak: leggyakrabban kiütéssel, hasmenéssel. Nem helyes az a – még mindig gyakori – magatartás, hogy az esetleges szövődmények megelőzése érdekében már a betegség elején antibiotikumot adnak a kis betegnek. A fertőzések jelentős részét szervezetünk gyógyszer nélkül is le tudja győzni, ezért jobb, ha az antibiotikumokat valóban a súlyos esetekre tartogatjuk. Természetesen nem szabad átesni a ló másik oldalára sem: jött már hozzám olyan anyuka, aki nem váltotta ki az antibiotikumot (pedig ekkor tényleg jogos lett volna), mert a mellékhatásoktól tartott.
Mire való a láz?
A láz a szervezet természetes védekező reakciója, amely bizonyos fertőzések következtében jön létre. Nem túl magas láz, hőemelkedés esetén szervezetünk immunrendszere hatékonyabban tud védekezni, keringésünk fokozódik, szívünk szaporábban ver, a magas testhőmérséklet pedig kedvezőtlen a kórokozók szaporodása szempontjából. Ugyanakkor a magas, különösen a hirtelen felszökő láz görcsös állapotot okozhat, ezért veszélyessé válhat a legkisebbek számára. A lázat tehát csillapítanunk kell, azt pedig a gyermeket jól ismerő orvossal beszéljük meg, hogy pontosan milyen hőfoktól és milyen módszerrel, mekkora gyógyszeradaggal végezzük. A hónaljban mért 37-38 Celsius-fokot hőemelkedésnek tartjuk, a 38 felettit pedig láznak. Ha popsiban mérjük a hőt, akkor 0,4-0,5 fokot le kell vonnunk ebből az értékből. Bármennyire is egyszerű és természetes módszer a borogatás, a hűtőfürdő, ha a gyerek nagyon ellene van, ne erőltessük. Ha lehetséges, a borogatást legalább a törzsre tegyük, de hatékonyabb az egész test nedves beborítása. A vizes ruhát tízpercenként cserélni kell, mert különben „dunsztolódik” a beteg. A csuklóra, homlokra tett nedves ruha lázcsillapító hatása minimális.
Gyógyszeres lázcsillapításról a Kismama 2002. februári számában olvashattak a 9. oldalon, a természetes szerekkel történő lázcsillapításról pedig 2001. márciusában írtunk a 40. oldalon.
Meddig kell ágyban feküdni?
Az igazán súlyos betegséget többek közt arról ismerhetjük meg, hogy a gyermek bágyadt, elesett, nem kíván hancúrozni, inkább az ágyban gubbaszt. A lázzal járó felsőlégúti hurut, nátha ritkán teszi olyan levertté a gyermeket, hogy egész napra ágyba kívánkozna – nem is kell kényszerítenünk erre. Ha egy gyerek lázas, de nem köhög, nem náthás, nem fáj a füle, akkor vizeletvizsgálatot kell végezni, mert húgyúti fertőzés állhat a láz hátterében. Általában igaz, hogy súlyos betegséget jelezhet a napokig tartó magas láz, amikor gyerek a lázmentes órákban is bágyadtan fekszik az ágyban. Ilyenkor a ritka, de mélyről jövő köhécselés tüdőgyulladást sejtet, heves fejfájás, hányás hátterében agyhártyagyulladás is állhat.
Hogyan segíthetünk?
Sokan gondolják, hogy gyermekük ellenálló képességét leghatásosabban multivitamin készítményekkel fokozhatják. Szervezetünkben valóban kiemelt szerep jut a C-vitaminnak, de vigyázat: a túladagolás (napi 100mg feletti bevitel) semmiféle előnnyel sem jár, sőt egyenesen káros is lehet, mivel a túl sok C-vitamin például vesekövet okozhat. Gyakori tapasztalatom, hogy a szülők egyszerre többféle vitaminkészítményt is adnak a gyereknek. Nem csoda, ha a várt hatás elmarad! A védekezőrendszer ereje nem ezen múlik.
Fontos tudnivaló, hogy a kórokozók vasat igényelnek növekedésükhöz. Ezért a szervezet a védekező reakció részeként csökkenti a vérben keringő vas mennyiségét, s a májban raktározza a kórokozók számára hozzáférhetetlen formában. Vagyis ha gyermekünknek orvosi utasításra vasat vagy vastartalmú vitaminkészítményt adagolunk, akkor a kúrát a lázas betegség idején feltétlenül hagyjuk abba, mert különben csak a baktériumokat „hizlalnánk”. Ha meggyógyult, akkor néhány napos szünet után, igazolt vashiány esetén folytatható a vasterápia.
Kapható néhány olyan készítmény (kapszula, orrspray), amiben a védőoltások elvéhez hasonlóan olyan kórokozó-részletek vannak, amelyek betegséget nem okoznak, viszont serkentik a szervezet védekező reakcióját. Az egyik legnépszerűbb „immunerősítő” a Broncho-Vaxom kapszula (recept nélkül kapható), amit még a fertőzéses szezon elején, vagyis szeptemberben kell szedni legalább egy hónapon át, napi egy kapszulás adagban. Ezzel a módszerrel felére-harmadára csökkenthetjük a lázas, hurutos megbetegedések előfordulását.
Azonban az immunrendszer erősítésének leghatásosabb módja a hat hónapig tartó kizárólagos, és a csecsemő igényei szerint tovább folytatott szoptatás, a mozgásban gazdag életmód, az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás és az egészséges életkörülmények.