Kezdettől fogva igyekeztem betartani szoptatással kapcsolatos tanácsaikat. Az eredmény elég ellentmondásos: van elég tejem, a kicsi jól fejlődik, de az életünkben teljes káosz uralkodik. Főként azért, mert sokszor elfog a tanácstalanság: most tényleg azért sír már megint a két és fél hónapos kislányom, mert éhes? Nem fogom túletetni, ha folyton mellre teszem? Hogyan fog így rendszerességre szokni? Kezdem elveszíteni a türelmem, mert egész nap csak szoptatok.
F. O., Piliscsaba
Hányszor kellene szopni?
A mai napig vadászó-gyűjtögető életmódot folytató társadalmakban a gyermek mindig mellközelben van, önkiszolgáló rendszerben szopik óránként többször is, mindannyiszor csupán néhány percig – náluk így működik az igény szerinti szoptatás. A mi kultúránkban nem szokás a csecsemő egész napos, testközeli hordozása. Kiságyban, nyugodt körülmények között tovább alszik, ritkábban kér enni, de akkor nagyobb mennyiséget szopik. A legtöbb csecsemő naponta nyolc-tizenkét alkalommal szeretne enni – ez is igény szerinti szoptatás. Értelmetlen volna, ha az egyik módszert értéktelenebbnek nyilvánítanánk a másiknál.
Középúton
Az újszülöttek nagy része szívesen szopik már a szülés utáni első órában. Ezután a legtöbbjük mély álomba merül, és lehet, hogy az első-második napon nagyon kevés hajlandóságot mutat a szopásra. Az a legjobb, ha ilyenkor is együtt van édesanyjával, és mellre teszik, amint az éberség jeleit mutatja. Az első nap elteltével az apróság általában érdeklődni kezd a szopás iránt. Az újszülötteknek pici gyomruk van, nem sok anyatej fér bele. Kéthetes korig igen magas az anyatej savótartalma, ezért különösen könnyen emészthető. Ez az oka annak, hogy az első hetekben a legtöbb baba gyakran szeretne enni, és egy szoptatás akár fél-egy órán át is eltarthat. Ahogy az anyatej összetétele változik, és a baba nő, egyre ügyesebb lesz, a szoptatások ritkulnak, a szopás időtartama is csökken.
A szopásoknak nemcsak a gyakorisága, hanem a ritmusa is különbözhet. A gyermek bizonyos napszakokban rendszerint többször, más napszakokban ritkábban kér enni. Ha a kicsi egészséges, nyugodtan hagyhatjuk, hogy kövesse a saját ritmusát. Akár négy-öt órát is aludhat egyhuzamban, míg bizonyos időszakokban – rendszerint késő délutánonként – talán másfél óránként szeretne enni.
Más a helyzet a beteg, gyenge újszülöttekkel. Ha egy baba besárgult, vagy valamilyen fertőzés, láz gyengíti el, akkor nem tesszük jól, ha a jelzéseire „hallgatunk”, és csak akkor etetjük meg, ha sír. Az ilyen kisbabákat ébreszteni kell, legalább háromóránként vagy még sűrűbben, hogy elég tejhez jussanak. A csecsemő megfelelő gyarapodása és a tejtermelés fenntartása érdekében az éjszakai szoptatásra is szükség van.
Most éppen miért sír?
Azt a legnehezebb eldönteni, hogy a baba valóban éhes-e, vagy valami más miatt nyugtalan. Ha az előző etetés óta eltelt másfél-két óra, akkor feltételezhető, hogy szopni akar, nyugodtan megkínálhatjuk. Ha a kicsi jól belakmározott, akkor nem valószínű, hogy egy óra elteltével az éhség miatt kezd el sírdogálni. Ebben az esetben egy kis dajkálás, szeretgetés, hordozás is megnyugtathatja. Az is lehet, hogy feszülő pocakja miatt kínlódik. Egyes kisbabák különösen nehezen tudnak böfizni, nekik akár tíz perc is szükséges ahhoz, hogy megszabaduljanak a gyomrukban összegyűlt levegőtől. Az ilyen csecsemők többnyire szopás után is nyugtalanok, szeretik a függőleges vagy hason fekvő testhelyzetet, mert így csökken a kényelmetlenség, amit a feszítő buborék okoz. A legtöbb babánál beválik az úgynevezett „kólikás” tartás. A kicsit a felnőtt hasra fekteti az alkarján, úgy, hogy a baba feje a könyökhajlatban támaszkodjon. A gyermek ilyenkor a padlót nézi, keze-lába ernyedten csüng. Eszében sincs sírni, teljesen ellazul.
A másik jó megoldás a hordozókendő otthoni használata. A fekvő vagy függőleges testhelyzetben hordott baba szinte biztosan megnyugszik. A tapasztalatok szerint már maga a bebugyolálás (akár a pólyába kötés) is megbékíti. A hordozókendő ezenkívül melegséget, biztonságot és ringatózást is nyújt a kicsinek.
Nyafogás szopi után
Sok édesanyát aggaszt, hogy a gyermek szopás után is úgy viselkedik, mintha éhes lenne: keresgél a szájával, rágja az öklét, szopja az ujját. Lehet, hogy a kisbaba még szívesen cumizgatott volna egy ideig. Ha egy jóllakott, de szopni kívánó babát az anya a telt mellére tesz, lehet, hogy a baba „túleszi magát”, és végül ettől lesz nyugtalan. Jobb ilyenkor az üresebb mellet kínálni, azt, amelyikből a baba előzőleg szopott – így biztosítjuk neki a „komfort-szopást”, a természetes cumit. Megfigyelhetjük, hogy a kisbaba ilyenkor nem, vagy csak nagyon ritkán nyel.
A baba akkor is sírós lehet, ha túl gyakran szoptatják, vagy túl hamar teszik át egyik mellről a másikra. A szoptatás folyamán ugyanis más összetételű tej ürül a szopás elején, mint néhány perccel később. Az „első tej” tejcukorban (laktóz) dús, zsírban szegény. Ahogy telnek a percek, a tej egyre zsírosabb lesz, tejcukortartalma csökken. Ha a baba nagyon gyakran szopik, vagy túl hamar átteszik a másik mellre, főleg a magas laktóztartalmú első tejhez fog hozzájutni, és nem kap a tápláló hátsó tejből. Ez jó ok arra, hogy sírós legyen szopás után is, hiszen hiába van tele a hasa, végül mégis éhen marad. Gondoljunk arra, mit éreznénk, ha a szokásos ebéd helyett minden étkezésre csak levest kapnánk. Hiába tálalnák föl nekünk a legfinomabb erőlevest literszám, a tartalmas „második” nélkül bizony éheznénk. A babának is szüksége van a „másodikra”, vagyis a szopás vége felé termelődő hátsó tejre. Ráadásul a túl sok laktóz egyes babáknál haspuffadást, nyugtalanságot, hasmenést is okozhat. Ha ilyesmit tapasztalunk, legjobb, ha az egyik szoptatásnál csak az egyik, másik szoptatásnál csak a másik mellünkkel kínáljuk a babát, és közte legalább másfél-két óra szünetet tartunk.
Az is előfordulhat, hogy a gyermek valóban éhes marad szopás után. Nem ritka, hogy az anya szervezete képtelen követni a gyermek hirtelen megnőtt anyatejigényét. Ahhoz, hogy megállapítsuk, valóban kevés-e az anyatej, mindig a baba állapotát kell figyelembe venni. A mell feszülése, a tej csöpögése, a ritkuló vagy sűrűsödő szopási igény, a sírósság önmagában nem elég ok arra, hogy aggódni kezdjünk. Arra pedig végképp nem, hogy pótlást, cumisüveget, cumit adjunk a babának. Az éhező csecsemő nyugtalan, soha nem elégedett, napi hatnál kevesebb pisis pelusa van, kevés és sötét a széklete, bőre nem olyan feszes, mint eddig, megáll a gyarapodása, vagy csökken súlya. Ebben az esetben segíthet a nagyon gyakori szoptatás. Mivel a baba sokszor szopik, az anya soha nem érzi, hogy megtelne a melle, s ez további aggodalmat kelthet. Nyugtassa meg az a tudat, hogy a mell folyamatosan termeli a tejet. Ilyenkor zsírban és fehérjékben különösen gazdag tej keletkezik, ami kis mennyisége ellenére is tápláló. Bízzon abban, hogy néhány nap múlva a tejtermelés utoléri a baba igényét, és magától ritkul a szoptatások száma.
Alkalmazkodunk egymáshoz
Van olyan anya, aki képtelen átállni az igény szerinti szoptatás miatti rendszertelen életmódra. Őket azzal vigasztalom: néhány hét elteltével többnyire a baba is kialakít valamilyen rendszerességet. Ha ez nem megy magától, az édesanya is megkísérelheti a szopási rend befolyásolását. Ez persze nem azt jelenti, hogy órákig bömbölni hagyjuk a kicsit, hanem azt, hogy a számunkra túl gyakori szopás helyett más módszert találunk a megnyugtatására. Például sétálni visszük, játszunk vele, megfürdetjük. Ám ebben az esetben se hagyjunk ki három óránál többet két szoptatás között (hacsak a baba nem kívánná ezt), ugyanis a túl ritka szoptatás a tejtermelés csökkenéséhez vezet. Ha a „rendre szoktatás” a tejmennyiség rovására megy, inkább térjünk vissza a gyakoribb szoptatásra, és gondoljunk bele: gyermekünk életének ez csak egy nagyon rövid, soha vissza nem térő korszaka. Ha alkalmazkodunk hozzá, sokat teszünk egészséges fejlődéséért.
Könnyebb szívvel ajánljuk az igény szerinti szoptatás „leváltását” abban az életkorban, amikor a gyermeknek már nem az anyatej az egyedüli tápláléka. A hozzátáplálás megkezdése, a kialakult alvási ritmus, az ébredések időpontja nyolc-tíz hónapos kortól kezdve eleve meghatározza, mikor kerül sor kiadósabb szopásra. Az igény szerinti szoptatás ekkor már egyre inkább a kölcsönös egyeztetés felé halad. Előfordulhat, hogy kényelmetlen megszoptatni egy nagyobbacska csemetét. Ennek elkerülése végett megállapodhatunk vele, mikor vagy hol lehet szopizni (például csak reggel és este, vagy csak otthon, vagy járművön nem), és ehhez tartsuk is magunkat. A kisbaba így lassanként megtanulja, hogy igényei kielégítésére néha várnia is kell.