Kitty most már jól van, de veszélyeztetett terhesként kórházba utalta orvosa, és ez az időszak bizony testileg-lelkileg megviselte.
– Mire kell vigyáznia veszélyeztetett terhesként?
– Mivel teszi mégis elviselhetővé a napokat?
– Óriási a telefonszámlám, mert órákig el tudok fecserészni egy-egy barátnőmmel. Szerencsére sokan meglátogatnak: hol ez, hol az ugrik be egy kávéra, dumcsizásra, vagy elvisznek magukhoz kocsival, és haza is hoznak, mert most vezetnem sem szabad. Mindenre van megoldás, csak az a fontos, hogy segítsen a környezet. Ha valaki egyedül van egy ilyen hihetetlenül kiszolgáltatott helyzetben, akkor valószínűleg nagyon nehéz nem beleőrülni a várakozásba és az aggodalomba.
– Dani mit szólt a kistestvér érkezéséhez?
– Kezdetben próbáltam a hasamra mutogatva megértetni vele, hogy ott belül egy baba rejtőzik, de kinevetett, mert még nem látszott semmi. Amikor elkezdett nőni a pocakom, láthatóan izgatni kezdte a dolog. Néhány hete odajött hozzám, és megpuszilta a hasam, pedig ilyet máskor még felszólításra sem tesz! Azóta ez a megható jelenet többször megismétlődött, és gyakran mesélek is neki születendő testvéréről. Remélem, akkor is jó érzésekkel fog viseltetni iránta, ha már fizikai valójában is közöttünk lesz.
– Egyáltalán nem hízott meg: a pocakjától eltekintve karcsúbb, mint valaha! Önnek nincsenek ádáz harcai a plusz kilókkal?
– Talán nehéz elhinni, de hízékony alkat vagyok. Főiskolás korom óta folyamatosan vigyáznom kell, hogyan étkezem, mennyit mozgok. A terhességeim során már nem okozott-okoz különösebb gondot a kilóim kordában tartása. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy Dani születése előtt faltam a babavárással kapcsolatos szakkönyveket, mást nem is vettem a kezembe! Most már sokkal lazábban fogom fel a dolgot, ráadásul itt van nekem a fiam, akivel naphosszat foglalkoznom kell. Azt megtanultam, hogy a helyes táplálkozás alapszabálya egy kismama számára: sűrűbben, kevesebbet! Amíg kórházban voltam, fogytam pár kilót, de az orvosom megnyugtatott, hogy a gyerek ettől nem károsodik: tőlem veszi el azt, amire szüksége van.
– Az első gyereknél a férjével egyetértésben nem akarták tudni, mi lesz a születendő baba neme. Most lányuk lesz, akit Flórának fognak hívni.
– Ezúttal kíváncsibbak voltunk! Örülök, hogy a nemek aránya ilyen szerencsésen alakult, és az is jó, hogy fiú az idősebbik gyerek: mégiscsak jó egy lánynak, ha bátyja van! Ráadásul egy kislányt lehet csak igazán öltöztetni, frizurázni! Mindig fiúpárti voltam, de később vágyakozva néztem az imádnivaló ruhácskákat a kirakatokban, a figurás hajgumikról és a többi, lányoknak való holmiról nem is szólva. Már alig várom, hogy mindezt kipróbálhassam az én Flórámmal!
– A későbbiekben figyelembe kell venni, hogy különböző nemű gyerekekről van szó: Dani és a húga hogyan él majd?
– Dani egyelőre marad a saját szobájában. Flóra ágyát magam mellé teszem a hálószobába, hogy mindig halljam a szuszogását. Amikor nagyobb lesz, beköltöztetjük a bátyjához, később pedig külön szobájuk lesz.
– Ön mindig is a legszebb színésznőink közé tartozott. Kismamaként hogy áll a szépítkezéssel, öltözködéssel?
– Ilyenkor egy nőnek százszor jobban oda kell figyelnie magára, hogy a tükörbe nézve érezze, most is csinos és vonzó. Én még akkor is sminkelek, amikor „csak” orvoshoz megyek. Korábban nem érdekelt a divat, de most folyton divatlapokat bújok, voltam bemutatón is, és fodrászhoz is eljárok néha. Talán ezek a tevékenységek tudatosítják bennem, hogy nő vagyok, de az is lehet, hogy most kétszer annyi női hormon van bennem, hiszen végül is egy kislánnyal vagyok várandós…