Gólya tréning

Sződy Judit | 2002. Augusztus 01.
Hiába léteznek nagy elméletek még nagyobb tudósoktól, a nevelés végeredményét a mindennapi élet apró történései határozzák meg.

Engedd el a kezét, de kapd el, ha esik!


A mai fiatal anyák előtt nincs valódi minta a gyerekneveléshez. Ösztöneinkben nem bízunk, szüleinkre nem mindig hallgatunk, a szakkönyvek pedig… Ahány, annyiféle. Azok, akik maguk is apró gyermekekkel vannak körülvéve, tapasztalataikkal talán utat tudnának mutatni a mindennapok gyakorlatához. Ebből indult ki Kriston Andrea és Kozma Emese, amikor kitalálták a Kreatív Kisbabák tanfolyamot. – Kolos fiam különösen élénk, érdeklődő, nagyon tevékeny, mégis jól irányítható – meséli Emese. – Ez feltűnt Andinak, és megkért rá: írjam le nevelési fogásaimat, azt, hogy mi a titka egy ilyen kiegyensúlyozott anya–gyermek kapcsolatnak. Nehezen álltam kötélnek, de végül megszületett a „mű”. Munka közben sokat olvastam, sikerült rendszereznem a gondolataimat. Ezután már jól láttam, hogy mik az ilyen kicsi gyerekkel való törődés buktatói, mi az, amit tudatosan, kellő figyelemmel – és sokszor önfegyelemmel – mi is alakíthatunk a viselkedésünkön. Jól tudom, hogy nem találtam föl semmi újat, de elvégeztem azt a munkát a hozzám járó kismamák helyett, amire nekik nincs idejük, vagy esetleg eszükbe sem jutott volna. Hatalmas ötletcsokrot nyújtok át játékról, fejlesztésről, házimunkáról, zenéről, irodalomról. Úgy érzem, sikerült jól rendszerbe foglalnom a tudnivalókat, megfelelő gyakorlatokat és eszközöket találtam, így a Kreatív Kisbabák tanfolyam a Gólya Tréning program része lett.


Mindenkinek más okoz nehézséget






A fiatal édesanyák szívesen jönnek el ebbe az otthonos, kellemes terembe, hogy tapasztalatokat szerezzenek, találkozzanak anyatársaikkal, és gyerekeikkel együtt kimozduljanak otthonról. – Tény, hogy mindenkinek az élet más szelete fontos. Az egyik kismamának a fegyelmezéssel van gondja. Másnak szervezési nehézségei adódnak: nem tudja a „gyerekezést”, a házimunkát, a tanulást, pihenést elválasztani, vagy éppen összeilleszteni. Van, akinek az a fontos, hogy a gyerekből a lehető legtöbbet hozza ki, más egyszerűen túl akarja élni ezeket a nehéz éveket, úgy, hogy közben mindenki viszonylag jól érezze magát a családban. A tanfolyam gerincét az általam összeállított anyag képezi. Elmondom a témával kapcsolatos ismereteimet, ötleteimet, mindenki kap egy rövid összefoglalót erről, de közben jót beszélgetünk, és mindannyian tanulunk egymástól. Többnyire kiderül, hogy az anyukák már maguktól rájöttek erre vagy arra, ők is használják azokat az ötleteket, amiket itt bemutatunk. Ez megerősíti őket abban, hogy bízhatnak saját megérzéseikben. Vannak olyan anyukák is, akik kilátástalannak tartják, hogy megváltoztassák nevelési gyakorlatukat, bármennyire is „problémás” a gyerek vagy a vele való együttélés. Mindenekelőtt saját magunkat kell megnevelnünk, nekünk kell változnunk, ha azt szeretnénk, hogy a körülmények változzanak. Célok és kialakult értékrend nélkül nem lehet gyereket nevelni. Ha egyszer így, egyszer úgy gondolkodunk, és a játékszabályok nap mint nap változnak, a gyerek eltéved, kapaszkodó nélkül marad, és „rosszalkodni” kezd, hogy a maga módján jelezze: valami nincs rendben.

A veszélyeket is ki kell próbálni


Az Emese által kiosztott jegyzeteken jól érthető irányelveket látunk. Ezek többsége ismerős, de szinte mindre rácsodálkozunk: ilyen egyszerűen is meg lehet fogalmazni! És arra is, hogy mi mindent lehet tenni egy gyerek mellett!! Emese megpróbálja rávezetni a szülőket: a gyereknevelés nem olyan feladat, amit napi öt órában le lehet tudni. – A gyerekkel foglalkozni kell. Nem érte kell dolgozni, hanem vele. Szinte minden otthoni tevékenységbe bevonhatjuk, ha megteremtjük a megfelelő körülményeket, és megtanítjuk arra, mi az, ami veszélyes és tilos. Ha csak rákiabálunk, hogy ne menjen oda a sütőhöz, ne nyúljon a tűhöz, vagy ne szaladgáljon, mert csúszik a föld, nem sokra megyünk vele. Engedjük, hogy ellenőrzésünk mellett tapasztalhassa meg a veszélyeket. Icipicit megszúrhatjuk az ujját a tűvel. Ne úgy, hogy komoly fájdalmat okozzunk, de érezze, hogy kellemetlen. Közelítsük a kezét a forró sütőhöz vagy villanykörtéhez. Megtapasztalja, hogy melegebb, mint szeretné, így legközelebb már nem is próbálkozik vele. Természetesen ezután sem hagyhatjuk magára egy doboznyi rajzszög vagy egy forró sütő társaságában, de sokkal kevesebb az esélye annak, hogy újra rá kell majd szólnunk. Ez az egyszerű nevelési ötlet csökkenti a gyermekben a kísértést, és korlátokat is állít számára: eddig mehet el, nem tovább. A korlátok nem csak arra valók, hogy a szülők jobban érezzék magukat. A gyerek is igényli a külső kapaszkodókat, hiszen még nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy maga dönthesse el, mit szabad, mit nem.


Fejlesztő játékok


A gyermekkel való együttéléshez olyan körülményeket kell teremteni, amelyek egyaránt biztosítják a kicsi és a nagy emberek kényelmét. Ha a házimunka a konyhába szólít, biztos, hogy a totyogó is konyházni akar. Emese szerint legjobb, ha „lassító tényezőként” eleve beleszámítjuk az ebédfőzés, mosogatás menetébe a babát is. – Igyekszem arra biztatni a kismamákat, hogy ne a tiltás, a korlátozás legyen a leggyakoribb közlendő. Korlátokra ugyan szükség van, mégis kár volna, ha csak abból állna az élet. Ha a gyerek unatkozik, természetesen mindent megtesz azért, hogy magára vonja a figyelmet. Egy lábunk mellett nyafogó aprósággal kész őrület házimunkát végezni. De miért kellene a gyereknek unatkoznia? Ha a konyhában van kincses doboza, vagy kipróbálhatja a felnőttek tárgyait, sőt, ha besegíthet a munkába, mindjárt érdekes lesz számára a dolog. Játékokat is vihetünk a konyhába, de egyes használati tárgyak is érdekesek lehetnek. Ilyen a tölcsér, a fakanál, a parafa dugó, a jól zárható műanyag fűszeres dobozok és még sok minden. Érdekes hűtőmágneseket is lehet kapni: ha sok van, sokáig lekötheti a kicsi figyelmét ide-oda pakolászásuk. Mi fejlesztheti jobban a finommozgást, mint a tésztagyúrás, a borsófejtés, a meggymagozás? Hol taníthatjuk meg jobban a színeket, mint a fürdőszobában, teregetés közben? Sok szülő azonban nem elégszik meg ennyivel: olyan eszközöket keres, amelyekkel közvetlenül fejlesztheti gyermeke egyes tulajdonságait. – Számtalan lehetőségünk van arra, hogy egy ilyen kicsi palántából kihozzuk a maximumot- mondja Emese. – Ez nem azt jelenti, hogy énekórát tartunk, vagy matematikai feladatokat oldatunk meg vele. Csupán annyit, hogy komolyan vesszük őt. Alapvető szabály, hogy a gyereket csak jó minőségű tárgyakkal, zenével, irodalommal ismertetjük meg. Mindig felháborít, ha azt hallom: kicsit bugyuta, de azért a gyereknek jó lesz. Hát nem lesz jó! Igenis jó zenét kell vele hallgatni. Akár komolyzenét is. Jó játékokat kell venni. Inkább keveset, de jót. És igényes verseket kell olvasni. Tudatosan is beiktathatunk zenehallgatási időt vagy felolvasós, mesélős félórákat. Tegyük ezt az alkalmat is érdekessé: táncoljunk, zenéljünk együtt – de csak jól hangolt hangszerrel! Ismételjük el az éneket, verset, mesét, ahányszor kéri. Ő nem unja meg harmadszorra, jobb, ha erre számítunk.


Könnyedén lerombolható


A házimunka és az együtt játszás időszakán kívül persze adódnak olyan félóráink is, amikor a baba szabadon tevékenykedik. Ilyenkor jön el az ideje, hogy a kicsi önálló felfedezéseket tegyen és ráébredjen: maga is alakítani tudja a világot. Ha ezt a hitét nem törjük le fölösleges tiltással, korlátozással, egészen biztos, hogy felnőtt korában is kezdeményező, aktív ember lesz. – A kreativitás témája a kedvencem. Egyes kutatók szerint a kreativitás nem fejleszthető, de könnyedén tönkre kehet tenni. Ehhez sajnos kiválóan értünk. A rengeteg tiltás, a folytonos beavatkozás, és a gyerek önbizalmát ledorongoló megjegyzések többnyire hatékonyak. Nagyon hamar elérhetjük, hogy a gyerekünk bizonytalan, felnőttektől függő anyámasszony katonája legyen, vagy éppen az ellenkezője: az örökös fegyelmezés miatti feszültségtől robbanékony, verekedős, romboló kis gazfickóvá váljék. Lényeg az, hogy elmegy a kedve az önálló, alkotó, felfedező tevékenységtől. A mottó tehát az: gyerünk, csináld, meglátjuk, mi sül ki belőle! Ha ez a vezérfonalunk, egy életre megfelelő útravalót adtunk a gyerekünknek!


A Kreatív Kisbabák tanfolyamról a 06-20-472-7157 telefonszámon lehet érdeklődni, ill. a www.szules.info/kreababa oldalon. Létezik levelező tanfolyam is!

Exit mobile version