A hat hónapos Robit mindig az ágyon tette tisztába édesanyja. Nem is volt semmi baj, hiszen nem tudott még forgolódni, mászni, ott feküdt, ahova letették. Anyukája a baleset napján is csak egy pillanatra hagyta magára, amíg újabb pelenkacsomagért szaladt a kamrába. Robi abban a pillanatban megfordult – és a földre gurult. Olyan szerencsétlenül esett, hogy pont a fejét ütötte meg. Édesanyja megijedt ugyan, de megnyugodott, amikor a kisfiú hamarosan abbahagyta a sírást, hiszen alig negyven centiméteres magasságból esett le. Robi nemsokára elaludt, s amikor órák múlva felébredt, szüleinek is feltűnt bágyadtsága. Majd amikor többször egymás után hányt, és enni sem akart, felhívták a gyermekorvost, aki azt javasolta, azonnal hívják a mentőket. Így került Robi az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet gyermek-traumatológiai osztályára. Megállapították, hogy agyzúzódást szenvedett, ezért pár napos megfigyelésre lesz szükség. Szerencsére szövődmények nélkül gyógyult a sérülés, de a nagy ijedelmet és a kórházi ápolással járó kellemetlenséget megtakaríthatták volna. Azóta a kisfiút soha, egyetlen percre sem hagyják magára olyan helyen, ahol akár csak a lehetősége is fennáll bármiféle sérülésnek.
Biztonságos környezetet!
Zita nem úszta meg olyan könnyen, mint Robi. A két és fél éves, eleven kislány imádta a játszóteret, a mászókákat. Amikor egy esős délelőttön otthon maradtak, a könyves szekrényt mászta meg. Nagymamája a szobában volt ugyan, de éppen port törölgetett, és háttal állt Zitának. Csak a robbanásszerű zajra kapta fel a fejét, s rémülten látta, hogy Zita a felborult könyvszekrény alatt fekszik, és még csak nem is sír. Azonnal hívta a mentőket, s közben a kiáltozására besereglett családtagokkal közösen lehúzták a szekrényt a kislányról. Zita ugyancsak a Baleseti Intézetbe került, de nála hosszabb megfigyelésre volt szükség, mert koponyatörést szenvedett. Ilyenkor előfordul, hogy fontos agyi verőeret vág el az éles törési szél. A belső vérzés pedig az agynyomás életveszélyes fokozódásához vezethet. Ennek megakadályozására már különféle beavatkozások válnak szükségessé, bár az egyszerűbb koponyasérülések maguktól is meggyógyulnak. Mivel a fej- és nyaksérülések egy- és négyéves kor között a legsúlyosabbak – a halálesetek hatvan százaléka emiatt következik be –, a megelőzésre különösen oda kell figyelnünk. Zita szerencsére gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Balesete megelőzhető lett volna, ha a nehéz, de borulékony bútordarabot vaspánttal a falhoz rögzítik, vagy a lakásnak arra a részére állítják, ahol a kislány nem tud hozzáférni. Ebben az életkorban még nem működik a veszélyérzet! Hiába figyelmeztetjük a kicsit többször is, csak az alkalmat lesi, mikor próbálhatja ki azt az izgalmas dolgot, amit a felnőttek örökké tiltanak.
Csúcsforgalom a baleseti sebészeten
Dr. Hargitai Ernő, az intézmény gyermekbaleseti osztályának vezetője elmondta, hogy kisgyermekek fejsérülések miatt kerülnek leggyakrabban kórházba, bár hatéves korig legtöbben sebek és égési sérülések miatt keresik fel a szakrendelést. A nyári, kora őszi hónapokban az év többi részéhez képest sokkal több gyermekbaleset történik. Hargitai főorvos például legutóbbi ügyeletén két-három óra alatt negyvenhat sérült gyermeket látott el az intézet ambulanciáján. Jellegzetes nyári balesetforrás a biciklizés, amikor a szülő biztonságos, a lábakat is rögzítő gyermekülés nélkül, csomagtartóra vagy hevenyészett ülőkére téve szállítja a kisgyermeket. Gyakori, hogy a kicsi bokája a sebesen forgó küllők közé szorul. Az eredmény: bokatörés, ficam. Nem is gondolnánk, milyen veszélyes üzem a gyerekek kedvence, a vízicsúszda! A hétéves Marci például mit sem sejtve lecsúszott rajta. A vízbe érkezés pillanatában azonban hatalmas ütés érte a hátát, egészen pontosan a gerincét. Az utána következő, nagydarab kamasz fiú ugyanis képtelen volt kivárni a sorát, s rögtön csúszni kezdett a kisfiú után. Marci gerinctörést szenvedett, s ennek következtében megbénult. Minden nyáron előfordul, hogy a gyerek ismeretlen mélységű vízbe próbál fejest ugrani. Ha alacsony a vízállás, vagy hatalmas kőbe veri a fejét, rendkívül súlyos, bénulást, sőt halált okozó sérülések keletkeznek. Az effajta balesetek csak úgy előzhetők meg, ha újra és újra figyelmeztetjük a gyerekeket ezekre a veszélyekre. Ha a strand forgatagában nem tudunk odafigyelni a vízi játékokra, inkább válasszunk más programot. A baleseti sérülések egy része meglehetősen alattomos, mert a tünetek csak órák múlva jelentkeznek, s lehet, hogy akkor már későn jön a segítség – az úgynevezett tompa hasi sérüléseknél például belső vérzés alakulhat ki. Ilyesmi akkor történik, ha a gyereket hasba rúgják, hassal előre betonszegélyre zuhan, vagy a biciklikormányra esik. Ezért a szülő jobban teszi, ha a sérülés után szakrendelésre viszi a gyereket. Igaz ugyan, hogy két-három órát is kell várakozni a sokszor fullasztó hőségben, millió sérült, nyűgös gyerek közt, mégis sokkal jobb, ha feleslegesnek bizonyult az aggodalmunk, mint ha túl későn vesszük észre a bajt.