Ne kezdjük túl korán!

Ne húzzunk éles határokat: hallgassunk a kisbabánkra, ne akarjunk helyette dönteni! A legtöbb gyermek maga jelzi, amikor már szeretne másféle ételeket is fogyasztani. Régen azt mondták: csak akkor adtunk ennivalót, ha a gyermek gebedezett érte, addig csak szopott.

Az első ételek bevezetésének tehát akkor jön el az ideje, amikor a baba maga szeretné megkóstolni, amit a terített asztalon lát. Ekkor már tud önállóan ülni, szájához viszi a kanalat vagy a kezébe nyomott ételt, sőt már néhány fogacskája is van a táplálék felaprításához. Ezek a feltételek sosem teljesülnek hat hónapos kor előtt!

Sokan nehezen tudják elfogadni ezt az „új” gyakorlatot, mivel anyáink, nagyanyáink már az első napoktól teával, majd hamarosan gyümölccsel, főzelékkel etették gyermekeiket. Miért ne kövessük őket? Jó okunk van rá! A korai hozzátáplálás sem a babának, sem a mamának nem válik előnyére.

A kisbaba szervezete még nem készült fel arra, hogy különböző, számára ismeretlen és nehezen emészthető anyagokkal birkózzon meg. Emésztőrendszerében még nem áll készen a vegyes táplálkozáshoz szükséges enzimek serege. Az étel tehát csak félig-meddig feldolgozva halad át a tápcsatornán, kevés hasznos anyag szívódik fel belőle.





Ezzel szemben az anyatej szinte tökéletesen emészthető, mivel épp a csecsemő adottságaihoz alkalmazkodik, és saját emésztőenzimei segítik a felszívódást. A korai hozzátáplálás veszélyezteti ezt a folyamatot, mivel a kiegészítő ételek egyes összetevői ronthatják az anyatej hasznos anyagainak felszívódását.

Most nézzük meg: miért jó a mamának, ha nem ad túl korán kiegészítő táplálékot? A legkézenfekvőbb válasz erre az, hogy a kizárólagos szoptatással egy sor energia- és időigényes munkától kíméli meg magát.

Amíg a baba csak szopik, nem kell neki külön főzni, pürézni, nem kell edénykéket fertőtleníteni, nem kell hűteni, melegíteni az ételt, nem kell számolni összemaszatolt partedlikkel, ruhákkal és a konyhai disznóóllal. Ez sem egy utolsó érv a szoptatás mellett!





A hozzátáplálás megkezdése az anya szervezetében nehezen visszafordítható változásokat indít meg. Ha a gyermek kiegészítő táplálékot vagy teát is kap, kevesebb anyatej fér a pocakjába. Ha a kiegészítést cumisüvegből kapja, akkor még jobban csökken a szopásigénye.

Ha kevesebbet szopik, kevesebb lesz a tej, mert csökken a tejtermelődés. Egy idő múlva már nem dől a tej a baba szájába, és emiatt akár vissza is utasíthatja az anyamellet. A korai hozzátáplálás így néhány hét alatt teljes elválasztáshoz vezethet, annak ellenére, hogy a mama ezt nem így tervezte.


Eljön az önállóság ideje is

Desmond Morris etológus és biológus szerint az ember kapcsolatteremtő hajlandóságának különböző korszakai vannak. Az első két év az „ölelj át szorosan” ideje. Ilyenkor a kicsi melegségre, sok testi érintkezésre vágyik.





Másfél éves kor körül azonban amellett, hogy még nagyon is igényli az összebújást, a gyermek egyre többször adja szülei tudtára önállósági törekvéseit, majd két-három évesen néha szinte bántóan jelzi, hogy itt a „tegyél le” korszak.

A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy kiskamaszkortól a „hagyjál békén”, majd fiatal felnőtt kortól újra az „ölelj át szorosan” állapotba kerül az ember fia. Ez utóbbi felszólítás azonban már nem a mamának szól… Vagyis kapkodásra semmi ok, előbb-utóbb mindenki felnő, akkor is, ha sokáig szopizik!