A terhesség alatt epeköveim keletkeztek, így a koraszülésem is egy epegörcs következménye lett. Korábban sajnos nem tudtam, hogy a várandósságnak ilyen kockázatai is vannak, pedig talán megelőzhettem volna a bajt. Kérem, írjanak róla, hogyan ismerhetők fel idejekorán a tünetek!
Sziva Katalin, Nagykanizsa
A várandósság alatt jelentkező epepanaszok a terhességi hormonok működésével függnek össze. A méhlepény által termelt ösztrogén hatására az arra hajlamos kismamákban renyhébbé válhat a májműködés. Emiatt csökken az epefesték (bilirubin) és az epesavak kiválasztása az epében, s a kórosan megemelkedett epesavszint miatt jelentkezik a viszketés. Ráadásul az epeösszetétel is jelentősen megváltozik. Ennek következtében az epehólyagban úgynevezett epehomok jelenik meg. Ez olyan gyakori, hogy ultrahangvizsgálat segítségével a kismamák felénél kimutatható. Szerencsére a szülés után hat-nyolc hónappal már rendszerint eltűnik, de az is előfordulhat, hogy az epeösszetétel változása epekő kialakulásához vezet. A viszketés már két nappal a szülés után megszűnik. Újabb terhesség esetén számíthatunk a probléma kiújulására.
Vesepangás
Részben ez a megbetegedés is a hormonális állapottal függ össze: a méhlepény termelte progeszteron hatására az üreges szervek (ilyen például a vese is) falát alkotó simaizomsejtek ellazulnak, emiatt vizelet visszafolyásra kerülhet sor. Közben az anya szervezetének védekezőképessége is csökken, vagyis a szokásnál nagyobb csíraszámban lehetnek jelen kórokozók a húgyúti szervekben. E két tényező együttesen növeli a húgyúti fertőzések kockázatát. A várandósság második felében a jelentős növekedésnek induló méh nyomhatja azt a vezetéket, az urétert, amely a vesemedencékből a húgyhólyagba vezeti a vizeletet. Elsősorban emiatt alakulhat ki a vesepangás, ami azt jelenti, hogy a képződő vizelet nem tud továbbjutni a húgyhólyag felé. Hajlamosító tényező, ha a kismamának korábban több alkalommal volt vesemedence-gyulladása, illetve ha vesefejlődési rendellenességet állapítottak meg nála. Ebben az esetben panaszoktól függetlenül is indokolt a gyakori vizeletvizsgálat. A betegség gyakoriságát nem lehet pontosan megállapítani, mert a vesepangás nem okoz minden esetben érzékelhető tüneteket, de veseultrahang-vizsgálattal kimutatható. Egyes vizsgálatok szerint például a kismamák csaknem harmadánál található a vizeletben baktérium, miközben tünetek nem tapasztalhatók. Vesemedence-gyulladásra százból egy-két kismama számíthat. Többnyire a jobb oldalon jelentkezik, deréktáji fájdalommal, lázzal, hidegrázással, gyakori és fájdalmas vizeletürítéssel jár. Aki ilyesmit tapasztal, haladéktalanul forduljon orvoshoz! A tünetek enyhíthetők, ha a kismama a pangással, gyulladással ellentétes oldalán fekszik. Az antibiotikumos kezelés elengedhetetlen, s ha a vizelet továbbjutását akadályozza valami, állandó katéter felhelyezésére is szükség lehet. Az elhanyagolt gyulladás súlyos vesekárosodást, életveszélyes állapotot okozhat. Szükségessé válhat az érintett vese eltávolítása is.
A kezelést segíthetjük a vizelet enyhe lúgosításával: naponta háromszor oldjunk fel egy deci vízben egy mokkáskanál szódabikarbónát, majd igyuk meg!
Mivel a vesepangás gyakorta jár együtt bakteriális húgyúti fertőzéssel, a gyulladás következtében az idő előtti méhösszehúzódások miatt a vetélés és a koraszülés valószínűsége is nő.
Szaktanácsadó: Dr. Hajnáczky Károly szülész-nőgyógyász, belgyógyász, endokrinológus, Péterfy Sándor Utcai Kórház