Fájdalomcsillapítás a szülõszobában

Sződy Judit, W. Ungváry Renáta | 2002. November 01.
Az egyik anya határtalan kínként, a másik természetes kísérõként, segítségként éli meg a szülés közben jelentkezõ fájdalmat. Miért ilyen különbözõek a tapasztalatok? Az emberi kapcsolatokon, a környezeten, a segítõk jártasságán és beleérzõ képességén rengeteg múlik!

Hogy is lehet, hogy folyton
újra meg újra elfelejtjük,
hát nem érezzük-e, hogy körülöttünk
ez itt a szerelem vidéke
.”
F. Leboyer





Az a baj, hogy a szülésből kiemeljük a fájdalmat – kezdi a beszélgetést Dr. Bálint Sándor főorvos, a Szent Imre Kórház szülészeti osztályának munkatársa. – A szülés nagyon összetett folyamat, testi és lelki változások láncolata. A fájdalom is része, de csak egy összetevő a sok közül. Sajnos a nők már kislánykoruktól azt hallják: szülni gyötrelem. Minden szülés más, már az anya testének felépítése, a gyermek mérete, elhelyezkedése miatt is. Hiába jók a testi adottságok, ha az anyatársak, a rokonok, a védőnők és a szülész folyamatosan azt sugallják: a szülés fáj, a fájdalom ellen ezt vagy azt kell majd tenned, vagy éppen nem tehetsz ellene semmit. Szülés után sok kismama meséli, hogy fájdalmat ugyan éreztek, de egészen más természetűt, mint addigi életük során bármikor.

Szülés alatt a fájdalom jelzi, hogy egyre nagyobb erők mozdulnak meg a kisbabáért, és egyre közelebb a találkozás pillanata.

Bálint doktor elmondta, hogy tapasztalatai szerint a fájdalomhoz való viszony rengeteg mindentől függ. Fontos, hogy a kismama mit „hoz magával” a szülőszobába: mennyire érett a személyisége, milyen kép él benne a szülésről. Nem mindegy, hogy teljesíteni akarja a „feladatot”, vagy „átélni” az élményt, vagy egyszerűen csak túl lenni rajta, minél gyorsabban. Alapvetően fontos a szülésnél jelenlévők közt kialakult kapcsolat minősége. Ha össze tudnak hangolódni, védőburok veszi őket körül, hogy az anya átadhassa magát a szülésnek. Ilyenkor megemelkedik az ingerküszöb: a fájdalomérzet kevésbé jelentkezik.

Híd a szakadék felett
Számos kórházban halljuk, hogy a szülési fájdalom csillapításának titka a pszichoprofilaxis, vagyis a lélektani módszerekkel történő fájdalom-megelőzés. Bálint doktortól azt is megkérdeztük, pontosan mit értünk ez alatt.




– Nagyon fontos, hogy a segítők – az orvos, a bába, a férj vagy a dúla – és a kismama között partnerhelyzet alakuljon ki. A „személyzet” tekintse az anyát önálló, döntésre képes személyiségnek. Az orvosnak nem feladata, hogy rátukmálja nézeteit a szülő nőre. Először üljenek le beszélgetni egymással, ismerkedjenek meg, és csak később mondják ki: együtt fogunk szülni! Rendkívül lényeges, hogy az orvos és az anya kapcsolata teherbíró legyen: ne csak akkor fogadják el egymást, amikor minden remekül sikerül, hanem akkor is, ha nehézségek merülnek fel. A kapcsolat legyen őszinte: az orvos csak akkor hiteles, ha korlátait is vállalja. Ebben az esetben könnyű összehangoltan „dolgozni” vajúdás és szülés alatt. Képzeljük el, hogy fellépünk egy szakadék fölött átívelő függőhídra. Ha határozottan haladunk, elég csak a kezünkre-lábunkra összpontosítani, biztonsággal átérünk. Igen ám, de ki szeret az őserdőben egyedül barangolni? Jobb, ha ketten indulunk neki, így a hidat is ketten érjük el. Amint az első rálép, a híd mozogni kezd: a másodiknak el kell találnia ennek a mozgásnak a ritmusát, különben mindketten bajba kerülhetnek. A két kalandozónak minden lépését össze kell hangolnia ahhoz, hogy a híd továbbra is biztonságos legyen. Ilyen a szülés is. A segítőnek KELL az anya minden rezdülésére jól válaszolnia. Ha sikerül így cselekedni, a fájdalom nem fog eluralkodni, sőt inkább segítséget jelent. Ha megzavarja valami ezt a folyamatot – például egy ideig nem halljuk a kisbaba szívhangját –, az anya és az apa megrémül, az orvos pedig készültségbe helyezkedik. Talán csak néhány másodpercnyi bizonytalanságról van szó, lehet, hogy pusztán a műszer csúszott el a helyéről. Ennyi is elég lehet ahhoz, hogy a fájdalomküszöb csökkenjen, és gyötrelmessé váljon a szülés. A kezdeti egyensúly állapotába szerencsére akár többször is vissza lehet térni.

Légzés és fájdalom kapcsolata
A szülésre felkészítő tanfolyamokon különböző légzéstechnikákat sajátíttatnak el a kismamákkal. A helyes légzés hatására állítólag elviselhetőbbé válik a fájdalom. Megkérdeztük lapunk szaktanácsadóját, dr. Boros Judit szülész-nőgyógyászt, hogyan vélekedik a légzés fájdalomcsillapító hatásáról.
– Véleményem szerint csak az a légzési mód segíthet, ami nem idegen az anyától. Ha a módszer belsővé vált, ha nem igényel külön figyelmet, akkor működik. Ha mi diktáljuk, hogyan lélegezzen, a fájdalomról talán el tudjuk terelni a figyelmet, hiszen a légzésére összpontosít, a szülés folyamatában azonban zavar támad. Azt tapasztaltam, hogy a szülésnek sajátos, „velünk született” légzéstechnikája van. A tágulási szak idején fájások alatt a légzés lassul és mélyül, eltűnt méhszájnál viszont már felgyorsul, nagyon erőteljes mély belégzés és mély kilégzés lesz. Ez a légzési mód már önmagában is jó fájdalomcsillapító. Sokan attól tartanak, hogy az anya elájul, megszűnik vele a kapcsolat, és a szülés feletti ellenőrzés kicsúszik az orvos és a szülésznő kezéből, ezért rászólnak: „Ne kapkodja a levegőt, szépen nyugodtan lélegezzen!” És a szülő nő már ki is zökken ebből az állapotból, ismét jó kislány lesz, együttműködik, megfelel az elvárásoknak. Ha hagyjuk a fájások alatt ezt az intenzív, szapora légzést, a szülő nők egyáltalán nem ájulnak el. Ha szükséges, tudok velük beszélni. Ettől a légzési módtól olyan tudatállapotba kerülnek, ami segíti a kitolási szakasz folyamatát és – utólag – egyfajta boldogságélményről számolnak be. Gondoljuk csak meg, az orgazmus is fokozott légzéssel jár. Talán a kettő között szorosabb a kapcsolat, mint hinnénk!

Szülés hipnózisban?
Úgy hallottam, a hipnózis akár műtét alatti érzéstelenítésre is alkalmas. Használják szülési fájdalomcsillapításra is?
V. Zs.

Dr. Bálint Sándor: A fájdalom érzetének foka elsősorban a szülő nő és a segítők kapcsolatának a függvénye. Régebben azt gondoltam, hogy a hipnózis kiválóan beleillik ebbe a képbe, de kiderült, hogy a fájdalomcsillapító hatáshoz szükséges tudatállapotot többnyire csak teljesen nyugodt körülmények között és csak az arra nagyon fogékony anyákkal lehet elérni, vagyis nagyjából a nők tizenöt százalékánál. Jól használható viszont a hipnózis elemei közül mindaz, ami segít az anyának megismerni és elfogadni a saját testét. Bizonyos módszerekkel megtaníthatjuk arra, hogy tudatosan figyelje a testét, nyomon kövesse a történéseket, és képes legyen jelezni, mikor mire van szüksége. A „szelíd” fájdalomcsillapító módszerek – a masszázs, a borogatás, a fürdő ilyen előkészületek után jobban hatnak.
Dr. Boros Judit: A klasszikus irányított hipnózis, amikor az a cél, hogy eltereljük a figyelmet a fájdalomról, természetesen megoldható, de a hipnotizőrtől intenzív jelenlétet követel a szülés teljes idejére. Ezért néhány kísérlettől eltekintve nem vált elterjedtté, de érdekes tapasztalatokkal gazdagította tudásunkat. Kiderült, hogy a beavatkozásoktól mentes szülés tulajdonképpen módosult tudatállapotban zajlik. Ha megteremtjük a megfelelő körülményeket, ha az anyát sem utasítgatásokkal, sem elvárások érzékeltetésével nem zavarjuk, hanem engedjük, hogy aktívan részt vegyen a szülés folyamatában, képes lesz módosult tudatállapotba juttatni önmagát. Ez tulajdonképpen nem más, mint éber, aktív hipnózis. A tudat beszűkül, a szülő nő elveszti érdeklődését más dolgok iránt, zavarja, ha a körülötte lévők például magánügyeikről beszélnek, szótlan lesz, de nagyon is igényli a számára fontos személyek néma, de figyelmes jelenlétét. Esetleg nem lesz a szokott módon udvarias: nyersebben, őszintébben mondja meg, mit szeretne és mit nem. Rosszul érzékeli az időt, utólag nem emlékszik pontosan a történtek egymásutánjára. A félhomály, a háttérzaj kiiktatása segíti ennek az állapotnak a létrehozását. Lényeges elem a monotónia, a véget nem érő lassú zene, a ritmikusan ismétlődő mozgássorok, amelyek nemcsak biológiai, hanem tudati szinten is csökkentik a fájdalomérzetet. Ezek a fontos mozzanatok segítik az anyát abban, hogy bármilyen külső, zavaró tényező váratlan megjelenése után újra meg újra visszavigye magát ebbe a tudatállapotba. Jó, ha mi is felismerjük ezt, és nem próbáljuk meg feleslegesen szóval tartani.

Természetes fájdalomcsillapítók
– Vajúdás alatt a szabad mozgás és a tetszés szerint választott testhelyzet.
– Segít a fájások alatti önkéntelen, ritmikusan ismétlődő mozgások végtelen sora, ami lehet akár a felső testfél, vagy éppen a csípő hintáztatása, ritmikus mozgása. Ehhez persze tágas tér kell és az, hogy a különböző orvosi eszközök (szívhanghallgató, infúzió) ne akadályozzák a szabad mozgást.
– Ha az anya sokat áll vagy járkál vajúdás közben, előfordulhat, hogy a kitolási szakra már a kismedencében lévő fej akadályozza a vér- és nyirokkeringést, ennek következtében a gát területén ödéma alakul ki. A gát ettől megduzzad, sérülékeny lesz. Nagy segítség lehet a fiziológiás labda: ezen ülve, hintázva fájdalommentesen elmasszírozhatja a kismama az ödémát.
– A nálunk még kevéssé elterjedt akupunktúra és a TENS nevű elektromos ingerkeltő szerkezet is a bőr idegvégződésein keresztül hat. A fájdalomérző idegrostokon haladó ingerületeket egy erősebb, de nem fájdalmas inger leblokkolja, és a fájdalomérzet nem tudatosul az agyban. Érdeklődjünk a szülészeten a felkészítő tanfolyam során, milyen lehetőségek közül választhatunk!


Figyeljünk a magzat üzeneteire!
Dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász és munkatársai a tágulással járó fájdalmat az alhasra szorított, muskotályzsálya-illóolajas, forró vizes borogatással csillapítják. A segítőnek sokat mond az a pillanat, amikor a vajúdó egyik pillanatról a másikra elutasítja a borogatást. Ez akkor történik, amikor a tágulási szak véget ér. Úgy lehet ezt elképzelni, hogy a vajúdás kezdetén bekötött szájú zsákhoz vagy léggömbhöz hasonlítható méhből ekkor egy U alakú cső lesz (ha a nő áll, akkor a cső lefelé fordul, és a nyitott résznél van a baba feje). Ekkortól a méhizom aktív összehúzódása nem a méhszáj tágulását vonja maga után, hanem ugyanaz az összehúzódás a kisbabát fogja a külvilág felé tolni. Most már nincs szükség a muskotályzsályás borogatásra, tehát a nő elutasítja. Többek között ez a megfigyelés is kiváltja a belső vizsgálatot. Ez azért jó, mert minden belső vizsgálat kizökkentheti a vajúdót a szinte már közhelyként emlegetett megváltozott tudatállapotból, másrészt pedig – ha már a fájdalomcsillapításnál tartunk – a belső vizsgálat legtöbbször fájdalmat okoz.
A kitolási szak során abban segítik az anyát, hogy minden pillanatban módja legyen a baba áthaladásakor közvetített üzeneteket észrevenni. Nincs ebben semmi misztifikálás – a magzat csupán a legkisebb ellenállást keresi, s ha nem találja, akkor a fizikai törvények következtében nyomja azt az anyai testrészt, ami akadályozza. Ez kellemetlenséget, esetleg fájdalmat okoz az anyának, aki ezért a lehetőségeket leginkább kihasználva változtatni próbál testhelyzetén. Ezáltal a babának is könnyebb kijutást biztosít. Erre legtöbbször biztatni kell a nőket.

Fájdalmak a legvégén
A gát feszülésével, a lágy szülőcsatorna kialakulásával kapcsolatos fájdalmak és érzések sokakban ijedelmet keltenek. Ha tudják, milyen változásokat hoz létre a kisbaba áthaladása a gáton, és ha azt is elhiszik, hogy az a terület többek között arra született, hogy utat nyisson egy babának, majd utána ugyanolyanná alakuljon vissza, mint volt, akkor könnyebben viselik el a lágy részek hatalmas átalakulását. A legjobb gátvédelmet a szülő nő saját magának tudja nyújtani, hiszen ő az, aki érzi, hol ég, feszül a gátja, tehát hol van szükség olajozásra, tartásra, masszírozásra, helyzetváltozásra. De ha a segítők közül bárkit utasít arra, hogy mit tegyen, az is nagyon jó, hiszen van, aki nem szeret vagy éppen a fölvett testhelyzetben nem tud a gátjához nyúlni. Nem egy olyan nő van, aki semmilyen érintést, gátvédelmet nem tűr, mégis épen maradnak a szövetei – az ő gátja valószínűleg akkor szakadna el, ha hozzányúlnánk. Ha a nő gátmasszázst kér, akkor orbáncfűolajjal (hypericum) szoktuk végezni, mert gyógyító hatása van a zúzott szövetekre, sérülésekre, mi több, fájdalomcsillapítóként is használják. Ha nincs orbáncfűolaj, kiválthatja a sűrűre főzött feketekávé is, coffea nevű hatóanyaga miatt. Az orbáncfűolajat és a feketekávét nem a baba útjának síkosítására használjuk. Ha látjuk, hogy a gát nagyon feszes, félünk a gátrepedéstől, s a szülő nő mégsem engedi, hogy a gátjához nyúljunk, akkor a hatóanyagot szájon át, homeopátiás szer formájában adjuk be – mondja dr. Geréb Ágnes.

Egyre hevesebb utófájások
Harmadik babám születése után közvetlenül hevesebbnek éreztem a fájásokat, mint a vajúdás során. Milyen természetes fájdalomcsillapítás segít ilyenkor?
H. I.

Dr. Geréb Ágnes: Az első gyerek után legtöbben alig éreznek úgynevezett utófájásokat, melyek a méh visszaalakulását eredményezik. Ugyanolyan mechanizmus zajlik le ilyenkor is, mint a szülés összes többi szakaszában: a méhtest összehúzódik, és a méhszáj követi ezeket az összehúzódásokat. A második szülés után már szoktak emlékezni az utófájásokra, a harmadik és a továbbiak után pedig kifejezetten szenvedni szoktak tőle a nők, főleg akkor, amikor a baba szopik, hiszen a mellbimbó ingerlésének hatására kiváltódik az tejleadó reflex, amely oxitocin hormon hatására a tej kilövellését és a méh összehúzódását eredményezi. Ez az idő pedig nem a szenvedés, hanem a gyönyörködés, az öröm ideje lenne. Ezért Cuprum nevű homeopátiás szert szoktunk adni a harmadik, illetve többedik szülést követően, amely a legtöbb nőnek enyhülést hoz.

És ha már semmi sem használ?
Az otthoni, illetve születésházban zajló szülések kapcsán összesen két alkalommal kellett kívülről bevitt fájdalomcsillapítóért kórházba menni. A többieknek többnyire sikerült átélniük azt, hogy – elfogadva a fájdalmat – belső fájdalomcsillapító rendszerük, az endorfintermelés működésbe lépett (az endorfin szó az endogén: belső elválasztású, és az orfin: morfium szavakból ered). Az endorfin, ahogy a szóösszetételből is jól látszik, nemcsak erős fájdalomcsillapító, hanem olyan anyag is, ami segíti a nőket abban, hogy a teremtésben részt vegyenek, utat nyissanak a jövevénynek. Ehhez szükségük van a megváltozott tudatállapotra, ennek eléréséhez pedig az endorfinra.
– Aki fájdalomcsillapítót kér, elzárja magát ettől, hiszen a gyógyszer szükségtelenné teszi a belső fájdalomcsillapító kiválasztódását és érvényesülését. A szülés alatti fájdalomcsillapításnak vannak előnyei, hátrányai, hirdetői és ellenzői. A magam részéről, ha lehet, elkerülném a gyógyszeres fájdalomcsillapítást. Ha mégis szükség lenne rá, az epidurális érzéstelenítést választanám. Sorolhatnám az érveimet, de csak egyet-kettőt mondok: tudjuk, hogy minden, ami bejut az anyai szervezetbe, a lepényszöveten át, ha nem is teljességében, de részben a kisbaba szervezetébe is bekerül. Ha a gyógyszer lebomlása előtt születik meg a baba, az anya vérkeringése már nem tud segíteni abban, hogy a hatóanyag kiürüljön a szervezetéből, egyedül kell megbirkóznia a szer esetleges mellékhatásaival. Bizony előfordul, hogy emiatt kell lélegeztetni egy újszülöttet – mesél a tapasztalatairól dr. Geréb Ágnes. –
Azok az újszülöttek, akiknek az édesanyja gyógyszeres fájdalomcsillapításban részesült, nem képesek arra, hogy közvetlenül a szülés után maguktól fölmásszanak az anyamellre, és szopni kezdjenek (mint ahogyan arra a háborítatlanul született állatkölyök is, a háborítatlanul született embergyerek is képes). Az az újszülött, akinek császármetszéssel kellett megszületnie, és édesanyja epidurális érzéstelenítésben részesült, szintén képes erre – kérdés, hogy lehetővé teszik-e számára…
Exit mobile version