„Hogy is lehet, hogy folyton
újra meg újra elfelejtjük,
hát nem érezzük-e, hogy körülöttünk
ez itt a szerelem vidéke.”
F. Leboyer
Szülés alatt a fájdalom jelzi, hogy egyre nagyobb erők mozdulnak meg a kisbabáért, és egyre közelebb a találkozás pillanata.
Bálint doktor elmondta, hogy tapasztalatai szerint a fájdalomhoz való viszony rengeteg mindentől függ. Fontos, hogy a kismama mit „hoz magával” a szülőszobába: mennyire érett a személyisége, milyen kép él benne a szülésről. Nem mindegy, hogy teljesíteni akarja a „feladatot”, vagy „átélni” az élményt, vagy egyszerűen csak túl lenni rajta, minél gyorsabban. Alapvetően fontos a szülésnél jelenlévők közt kialakult kapcsolat minősége. Ha össze tudnak hangolódni, védőburok veszi őket körül, hogy az anya átadhassa magát a szülésnek. Ilyenkor megemelkedik az ingerküszöb: a fájdalomérzet kevésbé jelentkezik.
Híd a szakadék felett
Számos kórházban halljuk, hogy a szülési fájdalom csillapításának titka a pszichoprofilaxis, vagyis a lélektani módszerekkel történő fájdalom-megelőzés. Bálint doktortól azt is megkérdeztük, pontosan mit értünk ez alatt.
Légzés és fájdalom kapcsolata
A szülésre felkészítő tanfolyamokon különböző légzéstechnikákat sajátíttatnak el a kismamákkal. A helyes légzés hatására állítólag elviselhetőbbé válik a fájdalom. Megkérdeztük lapunk szaktanácsadóját, dr. Boros Judit szülész-nőgyógyászt, hogyan vélekedik a légzés fájdalomcsillapító hatásáról.
– Véleményem szerint csak az a légzési mód segíthet, ami nem idegen az anyától. Ha a módszer belsővé vált, ha nem igényel külön figyelmet, akkor működik. Ha mi diktáljuk, hogyan lélegezzen, a fájdalomról talán el tudjuk terelni a figyelmet, hiszen a légzésére összpontosít, a szülés folyamatában azonban zavar támad. Azt tapasztaltam, hogy a szülésnek sajátos, „velünk született” légzéstechnikája van. A tágulási szak idején fájások alatt a légzés lassul és mélyül, eltűnt méhszájnál viszont már felgyorsul, nagyon erőteljes mély belégzés és mély kilégzés lesz. Ez a légzési mód már önmagában is jó fájdalomcsillapító. Sokan attól tartanak, hogy az anya elájul, megszűnik vele a kapcsolat, és a szülés feletti ellenőrzés kicsúszik az orvos és a szülésznő kezéből, ezért rászólnak: „Ne kapkodja a levegőt, szépen nyugodtan lélegezzen!” És a szülő nő már ki is zökken ebből az állapotból, ismét jó kislány lesz, együttműködik, megfelel az elvárásoknak. Ha hagyjuk a fájások alatt ezt az intenzív, szapora légzést, a szülő nők egyáltalán nem ájulnak el. Ha szükséges, tudok velük beszélni. Ettől a légzési módtól olyan tudatállapotba kerülnek, ami segíti a kitolási szakasz folyamatát és – utólag – egyfajta boldogságélményről számolnak be. Gondoljuk csak meg, az orgazmus is fokozott légzéssel jár. Talán a kettő között szorosabb a kapcsolat, mint hinnénk!
Szülés hipnózisban?
Úgy hallottam, a hipnózis akár műtét alatti érzéstelenítésre is alkalmas. Használják szülési fájdalomcsillapításra is?
V. Zs.
Dr. Bálint Sándor: A fájdalom érzetének foka elsősorban a szülő nő és a segítők kapcsolatának a függvénye. Régebben azt gondoltam, hogy a hipnózis kiválóan beleillik ebbe a képbe, de kiderült, hogy a fájdalomcsillapító hatáshoz szükséges tudatállapotot többnyire csak teljesen nyugodt körülmények között és csak az arra nagyon fogékony anyákkal lehet elérni, vagyis nagyjából a nők tizenöt százalékánál. Jól használható viszont a hipnózis elemei közül mindaz, ami segít az anyának megismerni és elfogadni a saját testét. Bizonyos módszerekkel megtaníthatjuk arra, hogy tudatosan figyelje a testét, nyomon kövesse a történéseket, és képes legyen jelezni, mikor mire van szüksége. A „szelíd” fájdalomcsillapító módszerek – a masszázs, a borogatás, a fürdő ilyen előkészületek után jobban hatnak.
Dr. Boros Judit: A klasszikus irányított hipnózis, amikor az a cél, hogy eltereljük a figyelmet a fájdalomról, természetesen megoldható, de a hipnotizőrtől intenzív jelenlétet követel a szülés teljes idejére. Ezért néhány kísérlettől eltekintve nem vált elterjedtté, de érdekes tapasztalatokkal gazdagította tudásunkat. Kiderült, hogy a beavatkozásoktól mentes szülés tulajdonképpen módosult tudatállapotban zajlik. Ha megteremtjük a megfelelő körülményeket, ha az anyát sem utasítgatásokkal, sem elvárások érzékeltetésével nem zavarjuk, hanem engedjük, hogy aktívan részt vegyen a szülés folyamatában, képes lesz módosult tudatállapotba juttatni önmagát. Ez tulajdonképpen nem más, mint éber, aktív hipnózis. A tudat beszűkül, a szülő nő elveszti érdeklődését más dolgok iránt, zavarja, ha a körülötte lévők például magánügyeikről beszélnek, szótlan lesz, de nagyon is igényli a számára fontos személyek néma, de figyelmes jelenlétét. Esetleg nem lesz a szokott módon udvarias: nyersebben, őszintébben mondja meg, mit szeretne és mit nem. Rosszul érzékeli az időt, utólag nem emlékszik pontosan a történtek egymásutánjára. A félhomály, a háttérzaj kiiktatása segíti ennek az állapotnak a létrehozását. Lényeges elem a monotónia, a véget nem érő lassú zene, a ritmikusan ismétlődő mozgássorok, amelyek nemcsak biológiai, hanem tudati szinten is csökkentik a fájdalomérzetet. Ezek a fontos mozzanatok segítik az anyát abban, hogy bármilyen külső, zavaró tényező váratlan megjelenése után újra meg újra visszavigye magát ebbe a tudatállapotba. Jó, ha mi is felismerjük ezt, és nem próbáljuk meg feleslegesen szóval tartani.
Természetes fájdalomcsillapítók
– Vajúdás alatt a szabad mozgás és a tetszés szerint választott testhelyzet.
– Segít a fájások alatti önkéntelen, ritmikusan ismétlődő mozgások végtelen sora, ami lehet akár a felső testfél, vagy éppen a csípő hintáztatása, ritmikus mozgása. Ehhez persze tágas tér kell és az, hogy a különböző orvosi eszközök (szívhanghallgató, infúzió) ne akadályozzák a szabad mozgást.
– Ha az anya sokat áll vagy járkál vajúdás közben, előfordulhat, hogy a kitolási szakra már a kismedencében lévő fej akadályozza a vér- és nyirokkeringést, ennek következtében a gát területén ödéma alakul ki. A gát ettől megduzzad, sérülékeny lesz. Nagy segítség lehet a fiziológiás labda: ezen ülve, hintázva fájdalommentesen elmasszírozhatja a kismama az ödémát.
– A nálunk még kevéssé elterjedt akupunktúra és a TENS nevű elektromos ingerkeltő szerkezet is a bőr idegvégződésein keresztül hat. A fájdalomérző idegrostokon haladó ingerületeket egy erősebb, de nem fájdalmas inger leblokkolja, és a fájdalomérzet nem tudatosul az agyban. Érdeklődjünk a szülészeten a felkészítő tanfolyam során, milyen lehetőségek közül választhatunk!
Figyeljünk a magzat üzeneteire!
Dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász és munkatársai a tágulással járó fájdalmat az alhasra szorított, muskotályzsálya-illóolajas, forró vizes borogatással csillapítják. A segítőnek sokat mond az a pillanat, amikor a vajúdó egyik pillanatról a másikra elutasítja a borogatást. Ez akkor történik, amikor a tágulási szak véget ér. Úgy lehet ezt elképzelni, hogy a vajúdás kezdetén bekötött szájú zsákhoz vagy léggömbhöz hasonlítható méhből ekkor egy U alakú cső lesz (ha a nő áll, akkor a cső lefelé fordul, és a nyitott résznél van a baba feje). Ekkortól a méhizom aktív összehúzódása nem a méhszáj tágulását vonja maga után, hanem ugyanaz az összehúzódás a kisbabát fogja a külvilág felé tolni. Most már nincs szükség a muskotályzsályás borogatásra, tehát a nő elutasítja. Többek között ez a megfigyelés is kiváltja a belső vizsgálatot. Ez azért jó, mert minden belső vizsgálat kizökkentheti a vajúdót a szinte már közhelyként emlegetett megváltozott tudatállapotból, másrészt pedig – ha már a fájdalomcsillapításnál tartunk – a belső vizsgálat legtöbbször fájdalmat okoz.
A kitolási szak során abban segítik az anyát, hogy minden pillanatban módja legyen a baba áthaladásakor közvetített üzeneteket észrevenni. Nincs ebben semmi misztifikálás – a magzat csupán a legkisebb ellenállást keresi, s ha nem találja, akkor a fizikai törvények következtében nyomja azt az anyai testrészt, ami akadályozza. Ez kellemetlenséget, esetleg fájdalmat okoz az anyának, aki ezért a lehetőségeket leginkább kihasználva változtatni próbál testhelyzetén. Ezáltal a babának is könnyebb kijutást biztosít. Erre legtöbbször biztatni kell a nőket.
Fájdalmak a legvégén
A gát feszülésével, a lágy szülőcsatorna kialakulásával kapcsolatos fájdalmak és érzések sokakban ijedelmet keltenek. Ha tudják, milyen változásokat hoz létre a kisbaba áthaladása a gáton, és ha azt is elhiszik, hogy az a terület többek között arra született, hogy utat nyisson egy babának, majd utána ugyanolyanná alakuljon vissza, mint volt, akkor könnyebben viselik el a lágy részek hatalmas átalakulását. A legjobb gátvédelmet a szülő nő saját magának tudja nyújtani, hiszen ő az, aki érzi, hol ég, feszül a gátja, tehát hol van szükség olajozásra, tartásra, masszírozásra, helyzetváltozásra. De ha a segítők közül bárkit utasít arra, hogy mit tegyen, az is nagyon jó, hiszen van, aki nem szeret vagy éppen a fölvett testhelyzetben nem tud a gátjához nyúlni. Nem egy olyan nő van, aki semmilyen érintést, gátvédelmet nem tűr, mégis épen maradnak a szövetei – az ő gátja valószínűleg akkor szakadna el, ha hozzányúlnánk. Ha a nő gátmasszázst kér, akkor orbáncfűolajjal (hypericum) szoktuk végezni, mert gyógyító hatása van a zúzott szövetekre, sérülésekre, mi több, fájdalomcsillapítóként is használják. Ha nincs orbáncfűolaj, kiválthatja a sűrűre főzött feketekávé is, coffea nevű hatóanyaga miatt. Az orbáncfűolajat és a feketekávét nem a baba útjának síkosítására használjuk. Ha látjuk, hogy a gát nagyon feszes, félünk a gátrepedéstől, s a szülő nő mégsem engedi, hogy a gátjához nyúljunk, akkor a hatóanyagot szájon át, homeopátiás szer formájában adjuk be – mondja dr. Geréb Ágnes.
Egyre hevesebb utófájások
Harmadik babám születése után közvetlenül hevesebbnek éreztem a fájásokat, mint a vajúdás során. Milyen természetes fájdalomcsillapítás segít ilyenkor?
H. I.
Dr. Geréb Ágnes: Az első gyerek után legtöbben alig éreznek úgynevezett utófájásokat, melyek a méh visszaalakulását eredményezik. Ugyanolyan mechanizmus zajlik le ilyenkor is, mint a szülés összes többi szakaszában: a méhtest összehúzódik, és a méhszáj követi ezeket az összehúzódásokat. A második szülés után már szoktak emlékezni az utófájásokra, a harmadik és a továbbiak után pedig kifejezetten szenvedni szoktak tőle a nők, főleg akkor, amikor a baba szopik, hiszen a mellbimbó ingerlésének hatására kiváltódik az tejleadó reflex, amely oxitocin hormon hatására a tej kilövellését és a méh összehúzódását eredményezi. Ez az idő pedig nem a szenvedés, hanem a gyönyörködés, az öröm ideje lenne. Ezért Cuprum nevű homeopátiás szert szoktunk adni a harmadik, illetve többedik szülést követően, amely a legtöbb nőnek enyhülést hoz.
És ha már semmi sem használ?
Az otthoni, illetve születésházban zajló szülések kapcsán összesen két alkalommal kellett kívülről bevitt fájdalomcsillapítóért kórházba menni. A többieknek többnyire sikerült átélniük azt, hogy – elfogadva a fájdalmat – belső fájdalomcsillapító rendszerük, az endorfintermelés működésbe lépett (az endorfin szó az endogén: belső elválasztású, és az orfin: morfium szavakból ered). Az endorfin, ahogy a szóösszetételből is jól látszik, nemcsak erős fájdalomcsillapító, hanem olyan anyag is, ami segíti a nőket abban, hogy a teremtésben részt vegyenek, utat nyissanak a jövevénynek. Ehhez szükségük van a megváltozott tudatállapotra, ennek eléréséhez pedig az endorfinra.
– Aki fájdalomcsillapítót kér, elzárja magát ettől, hiszen a gyógyszer szükségtelenné teszi a belső fájdalomcsillapító kiválasztódását és érvényesülését. A szülés alatti fájdalomcsillapításnak vannak előnyei, hátrányai, hirdetői és ellenzői. A magam részéről, ha lehet, elkerülném a gyógyszeres fájdalomcsillapítást. Ha mégis szükség lenne rá, az epidurális érzéstelenítést választanám. Sorolhatnám az érveimet, de csak egyet-kettőt mondok: tudjuk, hogy minden, ami bejut az anyai szervezetbe, a lepényszöveten át, ha nem is teljességében, de részben a kisbaba szervezetébe is bekerül. Ha a gyógyszer lebomlása előtt születik meg a baba, az anya vérkeringése már nem tud segíteni abban, hogy a hatóanyag kiürüljön a szervezetéből, egyedül kell megbirkóznia a szer esetleges mellékhatásaival. Bizony előfordul, hogy emiatt kell lélegeztetni egy újszülöttet – mesél a tapasztalatairól dr. Geréb Ágnes. –
Azok az újszülöttek, akiknek az édesanyja gyógyszeres fájdalomcsillapításban részesült, nem képesek arra, hogy közvetlenül a szülés után maguktól fölmásszanak az anyamellre, és szopni kezdjenek (mint ahogyan arra a háborítatlanul született állatkölyök is, a háborítatlanul született embergyerek is képes). Az az újszülött, akinek császármetszéssel kellett megszületnie, és édesanyja epidurális érzéstelenítésben részesült, szintén képes erre – kérdés, hogy lehetővé teszik-e számára…