Természetes vagy kóros folyamat?
A szakemberek álláspontja nem egységes abban, hogy a korai (a várandósság kilencedik hete előtt bekövetkező) vetélés mennyiben tekinthető normális jelenségnek, melybe nem szükséges beleavatkozni. Főként az angolszász területen elterjedt felfogás, hogy a vetélés voltaképpen a természetes kiválasztódás eszköze. Ha ugyanis az eltávozott embriót genetikai vizsgálatnak vetik alá, sokkal gyakoribbak a kromoszómák szám- és alakbeli eltérései vagy a fejlődési rendellenességek, mint a terhesség későbbi szakaszában világra jövő magzatoknál. Az angolszász területeken ezért nem is alkalmaznak megtartó kezelést az első hetekben. A hazai felfogás jelentősen eltér ettől, főként azért, mert a vetélések hátterében a genetikai okokon kívül sok más tényező is állhat, melyek orvosolhatók. A kismamának nem kell attól tartania, hogy a kezelések egy esetleg károsodott magzatot „tartanak vissza”, ilyenkor ugyanis a tapasztalatok szerint az embrió minden kezelés ellenére távozik.
A vetélés okai
9-13. hét: – A petefészek nem termel elegendő sárgatest hormont. Később a méhlepény veszi át a sárgatest szerepét.
– Az anyai immunválasz nem megfelelő, ezért a szervezet kilöki magából az embriót.
13. hét után: – Az anyai szervek anatómiai eltérései, például méhszáj-elégtelenség, a méh fejlődési rendellenessége.
– A hüvelyből felszálló fertőzés
Ismétlődő vetélésről akkor beszélünk, ha két spontán vetélés zajlik le egymás után úgy, hogy közben nincs kihordott terhesség. Ez ritka jelenség.
Megelőzés
A leendő édesanya egészséges életmóddal tehet a legtöbbet a terhesség megmaradásáért. Dohányzó anyáknál például gyakoribbak a vetélések! Az is fontos szempont, hogy sok abortusz után nő a vetélés kockázata. A jól megválasztott, biztonságosan alkalmazott fogamzásgátló segít elkerülni ezt a beavatkozást. Sikeres lehet a megtartó kezelés akkor is, ha a kismama a legapróbb kóros jel esetén is jelentkezik orvosánál. A hüvelyi vérzés eredetét például mindig tisztázni kell, bármilyen kis mennyiségű is. Nem feltétlenül fenyegető vetélés az ok! Gyakori és ártalmatlan jelenség például a terhes méhnyálkahártya túlburjánzása, melynek borsónyi része kilóghat a méhszájból és vérezhet. Az orvos a méh mérete, tapintása alapján, ultrahangvizsgálattal és a terhességi hormonok szintjének mérésével tájékozódik arról, hogy vetélésről van-e szó. Az eredmények alapján kerülhet sor a már említett hormon pótlására vagy nagy dózisú immun kezelésre. A kórházi felvétel akkor lehet indokolt, ha a kismama otthon nem tud pihenni. Amikor a méhszáj elégtelensége miatt fenyeget a vetélés, érdemes méhszájzáró műtétet végezni a felszálló fertőzések megelőzésére. Bizonyos esetekben a jól megválasztott antibiotikumos kezelésnek is lehet megtartó szerepe.
Az orvos befejezi a természet munkáját
Ha a vetélés már bekövetkezett, sor kerül az elvetélt szövetek kórszövettani feldolgozására. Létezik ugyanis olyan eset, amikor több hónapos orvosi kezelésre van szükség. Ilyen például az úgynevezett molaterhesség (a lepényi bolyhok speciális túlburjánzása) vagy a lepényszövet rosszindulatú daganata. A szövettani vizsgálat deríthet fényt a lepényszövet gyulladására, s így közvetetten arra is, hogy a vetélés hátterében fertőzés állt. Középidős vetéléseknél olyan fejlődési rendellenességeket is fel lehet ismerni, amelyek akár örökletesek is lehetnek, tehát a következő terhességeknél ezekre különösen figyelni kell.
A hagyományos orvosi álláspont szerint csak akkor beszélhetünk befejezett vetélésről, ha a magától beinduló vetélés vagy az embrió elhalása után az orvos úgynevezett „műszeres befejezést”, közkeletű szóval élve kaparást végez. Erre azért van szükség, mert a vetélés után mindig marad vissza több-kevesebb életképes lepényi szövetrész a méh üregében. Ez elhúzódó vérzéshez, hosszas gyógyuláshoz vezethet. A szétesett, már életképtelen szövetek befertőződhetnek, s olyan súlyos gyulladást okozhatnak, amely a későbbi teherbeesést is lehetetlenné tenné. Az orvos tehát küret kanállal módszeresen körbejárja a méh üregét és lekaparja a méh faláról az odatapadt maradék szövetrészeket. A beavatkozást rendszerint altatásban végzik, hogy a kellemetlenségektől megkíméljék az anyát. Ennek az a feltétele, hogy az anya hat órán belül sem ételt, sem italt ne vegyen magához. Ha a vérzés nem súlyos, az orvos rendszerint vár a beavatkozással mindaddig, amíg a páciens altathatóvá válik. Középidős vetéléseknél már kórházi kezelésre is szükség lehet, hiszen beindulhat a tejelválasztás, s fertőzésre utaló jelek is mutatkozhatnak.
Vetélés esetén mindig tisztázni kell a kismama vércsoportját. Az Rh negatív terheseknek a vetélés után 72 órán belül úgynevezett Anti-D profilaxist kell kapniuk. A korábbi zárójelentéseket hasonló esetben mindig tartsuk magunknál!
A 25 éves K. Katalinnak már három terhessége szakadt meg a korai időszakban. Hormonális és genetikai kivizsgálása során semmilyen kóros eltérést sem találtak. Az immunológiai vizsgálat során felmerült, hogy a spontán vetéléseket talán az anyai immunválasz nem megfelelő volta okozza. Katalinnak azt tanácsoltuk, hogy legközelebb terhessége igen korai szakaszában jelentkezzék klinikánkon, mely ilyen természetű problémákat az Országos Vérellátó Intézettel és a Harvard Egyetem szülészeti osztályával közösen kutat. Katalin végül várandóssága 5-32. hetében havonta nagy dózisú immunglobulin kezelést kapott, s egészséges, érett fiút szült. Később ismét terhes lett. de későn, csak a 12. héten jelentkezett. A kezelést csak késve tudtuk megkezdeni, s a 19. héten elvesztette magzatát.
A 38 éves T. Judit méhét többszörös miómagócok (jóindulatú daganatok) borították. korábban méheltávolítást javasoltak, amit visszautasított, hiszen gyereket szeretett volna. Terhessége vetéléssel végződött. Speciális hormonkezelés hatására a méh miómái átmenetileg visszafejlődtek. A kezelés idején a menstruáció és a tüszőérés is leáll. A miómák visszafejlődése után leállítottuk a hormonkezelést, s így újra helyreállt a ciklus. Első próbálkozásra megfogant, s időre született, egészséges babát hozott világra.
Olvasóink kérdezték
Volt egy vetélésem a 9. héten, de nem tudtam meg, miért történt. Második terhességemnél hormonpótló kezelést kaptam. Ismét elvetéltem, de ezúttal a 12. héten. Hova forduljak?
Bármelyik kórház vagy szakrendelő ambulanciájához fordulhat, amelynek orvosaiban megbízik. Nagy forgalmú, kifejezetten ismétlődő vetélések miatt kezelésre szoruló nők kivizsgálására szakosodott ambulancia minden egyetemi szülészeti klinikán található.
Két gyerekem van, mindketten császármetszéssel születtek. A harmadikra hiába várunk, valószínűleg elvetélek, legalábbis erre gondolok olyankor, amikor késik a menzeszem. Rendszerint másfél két héttel az esedékesség után tapasztalok erős vérzést. Lehetséges, hogy az embrió nem tud beágyazódni a heges izomszövetbe?
Igen fontos volna, hogy az eseményeket folyamatosan figyelemmel kísérhesse az orvos. Ehhez az szükséges, hogy Ön már a vérzés kimaradásakor jelentkezzék, ha úgy gondolja, hogy terhes. Az időben kezdett megtartó kezelés eredményes lehet, de ha mégsem, a folyamat megfigyelése révén fény derülhet a vetélés okára.
Vetélésem után kaparásra volt szükség. Abban a kórteremben tértem magamhoz, amelyben terhesség megszakításra várakoztak a nők. Szörnyű élmény volt ez számomra. Három hónapig a szívem alatt viselt kis magzatom itthagyott minket, s ezek után olyan nők közé raknak, akik szánt szándékkal vetetik el gyereküket. Úgy hallottam, minden kórházban így szokás, egy helyre kerülnek a kisműtétesek. Nem lehetne ezen a tapintatlan szokáson változtatni?
Sajnos valóban általános esetről van szó, és senkinek, az egészségügyben dolgozóknak sem kívánatos. Csak úgy lehetne változtatni ezen a gyakorlaton, ha több pénz jutna az egészségügyre, és javulnának a tárgyi és személyi feltételek. Néha nincs is más hely a beteg elhelyezésére, mint az „abortuszos” kórterem. Előfordulhat, hogy nővérhiány miatt zsúfolják egy helyre a betegeket, mert csak így tudják biztosítani folyamatos megfigyelésüket.