Az allergia gyakorisága világszerte növekszik. Több tudományos vizsgálat is rávilágított arra, hogy az allergizálódás egyik oka a fajtaidegen fehérje túlságosan korai bevezetése. Ha a szülészeti intézményben a szoptatás beindulása előtt átmeneti jelleggel tápszert adtak az újszülöttnek, gyakrabban alakult ki allergia. A baba éretlensége miatt ugyanis nagyobb a bélfal áteresztőképessége. Így a tehéntejfehérje könnyebben felszívódik, és előhívja az allergiás tünetet. Ezt a jelenséget állatkísérletek is igazolták. Tejallergiás gyermekek között nagyobb számban fordultak elő olyan csecsemők, akik néhány alkalommal tehéntejalapú tápszert kaptak a születés utáni első napokban. Az átmeneti pótlás olykor csak 40 milliliter volt, de még ez a csekély mennyiség is jelentős teher a baba számára. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más kutatók ennek épp az ellenkezőjét állították. Ismert jelenség az, hogy túlérzékenység esetén az allergén egyre növekvő adagjával meg lehet szüntetni az allergiát. Ezt a folyamatot nevezzük deszenzibilizálásnak, ami különösen méhcsípés-allergia esetén alkalmazható sikeresen. Eszerint ha az anyatejjel táplált gyermek átmeneti jelleggel kis mennyiségű tápszert kap, akkor szervezete fokozatosan hozzászokhatna a tehéntej fehérjéhez. Ezt az okfejtést a gyakorlati kísérletek egyáltalán nem igazolták, vagyis kimondottan káros, hogy még manapság is tápszert adnak éjjel számos kórházban az újszülötteknek. Az allergiakockázat növelésén túl számos más tényező is a tápszerek adása ellen szól, néha azonban elkerülhetetlen, hogy mégis pótlást adjunk a babának, s előfordulhat, hogy kezdettől fogva nem tudunk lefejt anyatejet szerezni. Ebben az esetben nem árt tudni, hogy a rendelkezésre álló választékból mely készítménnyel jár legjobban a szoptatást nélkülözni kénytelen kisbaba.
Ha elkerülhetetlen
A hagyományos (1. jelű) és a hipollagén (HA) kezdőtápszerek között az a legnagyobb különbség, hogy a fehérje méretét a HA tápszerben csökkentik, mert így kevésbé allergizál. A tápszerek fehérje-összetétele is fontos. A tejfehérje kazeinból és albuminból (tejsavóból) épül fel. Az anyatejben 20:80 a kazein-albumin arány, a tehéntejben a fordítottja. A kezdőtápszerekben általában igyekeznek növelni az albuminarányt. A tejsavós változat gyorsabban hagyja el a gyomrot, a táplálék hamarabb továbbítódik a belekbe. Ez mindaddig kedvezőnek tekinthető, amíg a kisbaba gyomrának befogadóképessége kicsi (az újszülötté 40 milliliteres).
Mivel az anyatej főként laktózt, kisebb mennyiségben galaktózt, fruktózt és más oligoszacharidákat (más néven prebiotikumokat, azaz apró szénhidrátokat) tartalmaz, a tápszerek közül is azt a fajtát kell előnyben részesíteni, amelynek hasonló az összetétele. A laktóz segíti a kalcium és a magnézium felszívódását, valamint az egészséges bélflóra kialakulását és fenntartását. Az elmúlt időszak fontos eredménye, hogy egyes tápszerekbe prebiotikumok is kerülnek, amelyek a „jó baktériumok” növekedését fokozzák. Többek közt az oligoszacharidáknak tulajdonítják az anyatejjel táplált babák jobb ellenálló képességét, hiszen a káros bélbaktériumok nem tudnak elszaporodni.
Hipoallergén tápszert (HA) a gyermekorvos írhat fel azoknak a csecsemőknek, akik családi előzmények miatt hajlamosak az allergiára. A HA tápszer csak megelőzésre szolgál, kialakult tejallergia esetén már nem elégséges. Kétszer-háromszor drágább, mint a hagyományos. Egynapi adag 220-250 forintba kerül, ha felírja az orvos. Hat hónapos kor után a HA tápszer ára receptre felírva megközelíti a hagyományost, mert ez utóbbi támogatása hat hónapos kor után megszűnik.
A kisfiam két hónapos, kizárólag tápszert kap. Arra lennék kíváncsi, hányszor kellene kakilnia.
Kismama: Egy anyatejjel táplált babának a normális napi székletszáma tág határok között változhat. Általánosságban elmondható, hogy a napi öt és az ötnaponta egy széklet normális lehet. Tápszeres táplálásnál szűkebbek a határok. Valójában nem az a lényeg, hogy hány naponta kakil, hanem az, hogy kemény-e a széklete, és fáj-e a hasa.